Szóbeli kiegészítés a „Trianon emlékhely kialakításának támogatásáról” című képviselői előterjesztéshez.

 

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

 

Szóbeli kiegészítésem rövid is lehetne: az álláspontomat az előterjesztésem címe azok számára is egyértelműen jelzi, akik nem olvasták el. Amennyiben ez nem elég, akkor kérem, olvassák el a határozati javaslatot is.

A magyar nép sorsfordulója azonban hosszabb szóbeli kiegészítést érdemel: a rendszerváltást megelőzően az általam vezetett cukorgyárban nem kevés határon túli magyar dolgozott és jutott jobb megélhetéshez, sőt néhány műszaki értelmiségi még lakást is kapott a cukorgyártól és telepedett le Kaposváron. A személyes, kötelességszerű segítségem mellett, a velük folytatott beszélgetések ellenére akkor sok mindent még nem értettem;

 

Ennek az is oka lehetett, hogy bár a Trianoni békeszerződés okozta megaláztatás érzésének továbbélése, a határon túli magyarság sorsa az elmúlt évtizedekben mindig a politika középpontjában állt, azonban elhallgatták azokat a társadalmi, politikai, nagyhatalmi összefüggéseket, amelyek a Trianoni békeszerződéshez vezettek.

Amikor néhány évvel ezelőtt belefogtam a Trianoni békeszerződés mélyebb tanulmányozásába és megismertem az első világháborút megelőző évtizedek magyar kormányainak pl. a nemzetiségi, kissebségi politikáját, sok mindent megértettem.

Megértettem és elfogadtam, hogy a magyar népnek joga van gyászolni 1920. június 4. napját, joga van emlékezni, joga van emlékművet állítani, olyan emlékművet, amely nem sérti más nemzetek önérzetét, a szomszédos országokban élők önrendelkezési jogát.

 

Véleményem szerint a helyi népképviseletet megjelenítő kaposvári képviselő testületnek joga van az emlékezésre kaposvári adófizetők pénzét-, azaz közpénzt is igénybe venni. Ezzel a gondolattal az elmúlt években – amikor a Trianoni Emlékműről tárgyaltunk - minden képviselőtársam egyetértett. Az egyetértés kifejezésre jutott abban is, hogy amikor a Trianoni Emlékmű felállításáról a közgyűlés szavazott (ezt négyszer tette meg), minden esetben egyhangú igen volt a szavazás eredménye.

 

A Trianoni Emlékműtől eltérő szellemiséget, akaratot idéző – és az előterjesztésemben részletesen tárgyalt – a kaposvári Országzászló újjáépítésében nem volt ilyen egyetértés: csak abban volt egyetértés a képviselők között, hogy az újjáépítés közadakozásból valósulhat meg.

Többen megértették, az elcsatolt területek visszaszerzésének szándékát is kifejező Országzászló újjáépítése mélyen sérti más nemzetek önérzetét, a szomszédos országokban élők önrendelkezési jogát.

 

Bizonyára a Kaposváriak között többen vannak, akik azt akarják, hogy „Mindent vissza”, azaz vegyük vissza a Trianoni békeszerződéssel elcsatolt területeket.

Igen, nekik a magas rúdon lengő lobogó is csak azért kell, hogy - az ország megcsonkított állapotára emlékeztetve - félárbocon lengjen, míg vissza nem kerül mind a hatvannégy vármegye.

Igen, vannak, akik komolyan gondolják, „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”.

Nehéz időket élünk, de azért meglepődöm, amikor azt hallom, hogy „Magyarország feltámadása” csak a történelmi Magyarország keretei között lehetséges.

 

Ezeket a szándékok szövegesen is megjelennek az Országzászlón, amely nem Trianonnak állít méltó emléket.

 

A nemzetközi közösség egyetlen államát sem lehetne meggyőzni arról, hogy a kaposvári Országzászló csupán a magyarság szétszakítottságát jelképező egykori emlékmű politikailag ártatlan újjáépítése lenne. A Kaposváron az Országzászlót ugyanis 1938. június 5-én avatták fel. Ezt az esztendőt pedig a hitleri revizionista politika első győzelmei jellemezték: 1938. március 12-én írta alá Hitler, Mussolini, valamint a brit és a francia miniszterelnök az Anschlussról, azaz Ausztria bekebelezéséről szóló egyezményt. Továbbá, 1938. szeptember 29-én írta alá Hitler, Mussolini, valamint a brit és a francia miniszterelnök a Csehszlovákia felosztásáról kötött müncheni egyezményt. 1938. november 2-án hozta meg egy választott bíróság két tagjaként Ribebbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter az előzőekben említett első bécsi döntést.

A kaposvári Országzászló közadakozásból történt felállítása 1938-ban egyértelműen ennek a folyamatnak része volt és mostani újjáépítése is ennek állítana emléket.

 

Akik az irredenta mementó újjáépítésével egyetértenek, azok közadakozásból tegyék, ahogy ezt a kaposvári polgárok is tették annak idején. A képviselő testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy a kaposvári adófizetők pénzét az Országzászló újjáépítésére igénybe vegyék.

A Trianonra történő megemlékezéssel-, az emlékmű-állítással kapcsolatos közgyűlési előterjesztések indokolják a következő kérdéseket:

 

Mi az oka annak, hogy a békéscsabai képviselő testület 2005.-ben tett, a Trianoni emléktábla elhelyezésére vonatkozó felhívása fél évvel később, csak 2006. közepén késztette cselekvésre a képviselőket?

Miért kellett újabb egy év ahhoz, hogy eldöntsük a magyar nemzet sorstragédiáját szimbolizáló Trianoni Emlékmű majd 2010. június 30.-ra megépülhet?

Vajon miért kellett ahhoz öt év, hogy méltó emléket állítson Kaposvár önkormányzata Trianonnak?

 

Ma sem tudni, hogy a kaposvári művészeket miért nem érintette meg Trianon gyásza?

Talán a bíráló bizottság politikai ízlése vezetett arra, hogy a Trianoni Emlékmű kialakítására vonatkozó pályázatot Polgármester Úr eredménytelennek nyilvánította?

 

Mi indította a Polgármester Urat arra, hogy – nyilván a Fidesz frakció egyetértésével - javasolja a Trianoni Emlékmű állítására vonatkozó közgyűlési határozat visszavonását?

Ma sem értem, hogy miért változott át a mindenki által támogatott Trianoni Emlékmű állítás szándéka egyik napról a másikra a „Mindent vissza” akaratot kifejező Országzászló újjáépítésére?

Az tény, hogy sem békéscsabai, sem a kaposvári képviselő testületnek nem volt szándékában olyan emlékművet létrehozni, amely a két világháború közötti revizionista és irredenta tervekre emlékeztet.

 

Előterjesztésem megírása során nem a meggyőzés, még kevésbé a kioktatás-, hanem a történelmi tények megismertetésének szándéka vezetett. Senkit nem akarok meggyőzni, de mint kaposvári igényt tartok a képviselők felelős döntésére.

 

Igényt tartok arra is, hogy a Polgármester Úr szerezzen érvény – a közgyűlés által is megerősített - álláspontjának, mely szerint csak a kaposváriak – közadakozásban megnyilvánuló – egyetértése estén építhető újjá az Országzászló. Ahogy ez történt más településeken is.

Köszönöm a figyelmet!