NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – IX. rész

Alighogy véget ért az 1991/1992-es bajnokság a zalaegerszegiek  megkeresték Simon Károlyt, aki a bajnokcsapat, a ZTE hívása ellenére Kaposváron maradt („A bajnokcsapat hívta”). Simon újságírói kérdésre válaszolva elmondta, tudomása van a kosárlabda csapat anyagi nehézségeiről, de az önkormányzat segítséget ígért. Ez a maradása mellett szólt.

 

A visszaemlékező megjegyzése: én persze a sajtó munkatárs helyében azt is megkérdeztem volna Simontól, hogy döntésében milyen szerepet játszott a ZTE játékosainak néhány héttel korábbi, példa nélküli bojkottja, amelyet a csapat az egyesület tartozása miatt kezdeményeztek zalaegerszegi mérkőzésünk elött.

 

Váratlan bejelentés: az anyagi nehézségek miatt a Bp.Tungsram SC és Bp. Honvéd SC a jövőben közösen működteti kosárlabdaszakosztályát. Miután mindkét együttes a Szuper Ligában indult volna, az egyesülés után egy hely üresen maradt. Az ötödik helyezett szolnokiak sem vállalták a szereplést, így a bajnokság 6. helyen végzett csapatunk jutott a nemzetközi szereplés lehetőségéhez.

Amit nem sikerült a bajnokságban kivívni, az sikerült a zöld asztal mellett elérni:

 

„Szuper Ligában a kaposvári kosárlabdázók”

 

címmel interjút közölt a megyei napilap (az interjú itt olvasható).

Az MKSZ - a Szuper Ligát szervező – főtitkára által kínált váratlan lehetőséget kihasználtuk. Bíztam abban, hogy a közönségünk is örül, hisz rangos ellenfeleket láthat majd a jövőben. Úgy véltem, a nemzetközi szerepléshez könnyebb lesz támogatókat találni és a támogatás fedezetet nyújthat a szerepléssel együtt járó magasabb költségekre.

 

A visszaemlékező megjegyzése: tekintettel a pénzügyi nehézségeinkre, logikus és indokolt lett volna az MKSZ főtitkára, Horváth Frigyes ajánlatának a visszautasítása. Nem ezt tettem, annak elsősorban az volt az oka, hogy segíteni akartam és így akartam „meghálálni” a NB I-be való maradáshoz nyújtott segítségét. A döntő érv azonban az volt, hogy a Szuper Ligában való indulás esetén az 1993/1994-es bajnokságban is biztosítva volt a helyünk az „A” csoportban.   

Az velem készített interjúban arról is lehetett olvasni, hogy - miután a Kaposcukor Rt megszüntette a támogatást - új utat próbáltunk járni: javaslatunk szerint - az önálló lét megteremtése, pénzügyi gondok csökkentése érdekében - városi sportegyesületet alakulna a kosarasok és a férfi röplabdások részvételével. A csapatokat egy gazdasági társaság működtetné, melynek tulajdonosa lenne az önkormányzat is. Az ígéret szerint a kaposvári képviselő testület szeptemberi ülésén dönt a javaslatunk sorsáról.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a város képviselő testülete az ígéretek ellenére sem a szeptemberi közgyűlésen, sem a későbbiekben nem vette napirendjére a javaslatunkat. Ez nem volt véletlen, mert egy későbbi interjúból kiderült, a város vezetése a „tűzoltást” fontosabbnak tartotta.

 

Változás a játékoskeretben: Gosztonyi Gábor - követve Monokot - a Videotonhoz igazolt. Leigazoltuk az orosz Igor Kolicsevet. A 27 éves, 200 cm magas bedobó valamennyi korosztályos válogatottban szerepelt, legutóbb a főiskolai világbajnokságon. A 22 éves, 197 cm magas, szintén bedobó Hoffmann Zoltán a PVSK-ból érkezett hozzánk. A közelmúltban a felnőtt válogatottba is meghívták. Mindent egybevetve erősödött a csapat, azonban szeretnénk még egy centert igazolni.

Az ifjúságiak közül Gulyás Róbert és Vörös Gábor csatlakozott a felnőtt kerethez. A ifjúsági csapat – Kaposvári KC II. néven az NB II-ben is játszik.

 

A visszaemlékező megjegyzése: Kolicsev nagyon jó játékos volt, több mérkőzésen is bizonyította, hogy helye van a csapatban. Több mint három évtizeddel később is ezt erősítette meg Kovács Laci, a csapat akkori irányítója. Ennek ellenére nagyot hibáztam, amikor visszafogadtam a csapatba azt követően, hogy a sportszerűtlen életmódja miatt szerződés bontottam vele. Legnagyobbat akkor hibáztam, amikor litván Grigas-t, mint létszám felettit elküldtem (aki jó játékos és jó ember volt). Kolicsevvel és Grigassal kapcsolatos rossz döntéseim a mai napig „kísértenek”.

 

A Szuper Liga mérkőzéseire, illetve a magyar bajnokságra való felkészülés a „megszokott” mederben történt, részt vettünk a szokásos felkészülési tornákon (Gunaras Kupa, Göcsej Kupa, Balaton Füszért Kupa).

A nemzetközi, IX. Balaton Fűszért Kupa nagyon erős csapatokkal került megrendezésre (két Szuper Ligás csapat mellett, a bajnok Szolnoki Olajbányász SE is részt vett a tornán). A második helyet szereztük meg: KK Zagreb – Kaposvári KC 98:90 (47:43). A legjobb irányító díját Kovács László kapta.

A Szuper Liga rajt előtt Simon Károly tájékoztatta a megyei napilapot a felkészülési mérkőzések tapasztalatairól, az ellenfelekről és a nemzetközi bajnokság lebonyolításáról. Csoportunkban várhatóan az 5-8. hely egyikét tudjuk megszerezni. Kihangsúlyozta, hogy „a hazai bajnokságra koncentrál a KKC”. Célunk, hogy a hazai bajnokságban felzárkózzunk a ZTE, a Körmend és a Tunsram-Honvéd mögé (az interjú itt olvasható).

A Szuper Liga első mérkőzését a csehszlovák bajnokság második helyezettjével játszottuk. Remek mérkőzésen, szoros első félidő után - Vojvoda és Nagy L. nélkül - végjátékban maradtunk alul. Prievidza – Kaposvári KC 107:93 (52:50).

Egy héttel később tisztes helytállás a négy amerikai és egy orosz játékossal felálló, nagy magassági fölényben lévő osztrák csapat ellen: Vienna – Kaposvári KC 99:83 (41:32).

„Kaposváron is elindul a Szuper Liga” írta beharangozójában a napilap (S. H. 1992. 09.  ). Sporttörténeti mérkőzésen: Kaposvári KC – Postojna 79:86 (35:55)

A következő, két idegenbeli mérkőzés azt látszik igazolni, hogy a Szuper Liga nem a Kaposvári KC szintje: St. Pölten – Kaposvári KC 103:75 (59:34). Szlovéniában javuló játékkal, de ismét vereség: Domzale –Kaposvári KC 95:85 (47:39).

A magyar bajnokságba is beszámító mérkőzésen, hazai pályán vereség a csoportunkban lévő zalaegerszegiektől is: Kaposvári KC – ZTE 78:93

Az hetedik mérkőzésen végre győzelem: Kaposvári KC – Brno 97:89 (56:46)

A Szuper Liga alapszakasz első körének utolsó mérkőzése után, közel egy hónapos szünetben,

 

„KAPOSVÁRON SZEREPEL A MAGYAR KOSÁRLABDA VÁLOGATOTT”

adta hírül a helyi napilap. „Hat év után újra válogatott kosárlabda-mérkőzés lesz Kaposváron. A magyar együttes az Európa-bajnoki selejtezőkre készül.  Az erőpróbára való felkészülés utolsó állomásaként a kaposvári sportcsarnokban november 7-én és 8-án a szlovén KK Smelt Olimpia Ljubljanával vív két edzőmérkőzést Patonay Imre legénysége.

Hogy esett a választás a somogyi megyeszékhelyre - kérdeztük Horváth Frigyest, a Magyar Kosárlabda-szövetség főtitkárát. Meghívást kaptunk a kaposváriaktól és ennek nagyon örültünk, hiszen ebben a városban dinamikusan fejlődik a kosárlabda. Bizonyíték erre, hogy a Kaposvári KC már a Szuper Ligában szerepel. A város és a klub sokat tett a sportág felemelkedéséért, ezt nagyra értékeljük a szövetségben.”

A visszaemlékező megjegyzése: a tudósítás megjelenését követően több alkalommal is módosult a válogatott programja. Végül egy sporttörténeti mérkőzésre került sor Kaposváron a szlovén válogatott ellen. Ez volt az első hivatalos mérkőzés a szlovén válogatott ellen: Magyarország –Szlovénia 72:67 (38:32).

A tudósításban, mint a Kaposvári KC ügyvivőjét szólítottak meg, ugyanis néhány nappal korábban lemondtam a Club elnöki posztjáról. A lemondás oka az volt, hogy sem a tanácsi-, sem pedig az önkormányzati támogatás nem ismerte el azokat a költségeket (erőfeszítéseket), amelyet a Kaposvári KC (és elődjei) az utánpótlás-nevelésre, a diáksport támogatására fordított. Sajnos, senki nem vállalta az elnöki tisztséget (kalapozást pénzért), így kénytelen voltam maradni, a továbbiakban, mint ügyvivő láttam el a Club vezetését.

 

Az egy hónapos szünet közel sem jelentette azt, hogy „megáll az élet”. Különösen igaz ez a Kaposvári KC csapatára. Erről így tudósít a napilap:

 

„Négy külföldi kosaras a Kaposvári KC-ban”

A kedd esti edzésen például két új külföldi játékos is bemutatkozott. A fejleményekről kérdezett a napilap tudósítója.

A két új szerzeményünk közül valójában csak az egyik játékos új, ugyanis Igor Kolicsev néhány nappal ezelőtt levélben fordult hozzám és Simon Károly edzőhöz: úgy érzi, végleg sikerült lezárnia a magánügyeit, és szeretne visszajönni Kaposvárra. Úgy állapodtunk meg vele, hogy két hónapig a saját költségén itt tartózkodik Kaposváron, s majd ezután meglátjuk, hogyan tovább.

Próbajátékon van a horvát Gordan Filipovics. Az 1965. április 22-én született, 204 cm magas center rutinos, tapasztalt játékos, a jugoszláv első osztályban mintegy félezer meccset „húzott le”. A háromhetes szünet alatt több előkészületi mérkőzést játszunk horvát csapatok ellen, ezeken a mérkőzéseken teszteljük Filipovicsot, majd döntünk arról, hogy a Kaposvári KC játékosa lesz-e (a Szuper Ligában egyszerre négy külföldi kosaras játszhat).

Két játékosunkat -Vojvoda Györgyöt és Hoffmann Zoltánt - meghívták az EB-középdöntő második fordulójára készülő válogatott keretbe. Nagy Imre pedig sérüléssel bajlódik, de minden bizonnyal a folytatásban már újra elfoglalhatja helyét a csapatban.

A bajnoki szünet utáni első mérkőzésen tavalyi Szuper Liga győztes osztrák Basket Flyers Vienna ellen: Kaposvári KC – BF Vienna 82:75 (36:34). Hét nemzet fiai léptek pályára a mérkőzésen.

A mérkőzésről szóló tudósításban olvasható: „Nagy várakozás előzte meg a visszatért Kolicsev és az újonnan igazolt Filipovics szereplését, akik igazolták, hogy helyük van a csapatban”.

A magyar bajnokságba beszámító mérkőzésen: ZTE – Kaposvári KC 86:92 (35:51).

Kaposvári KC: Venclovas (20), Kovács L. (25/9), Filipovic (18/3), Bognár (13), Hoffmann (6). Csere: Nagy L. (3/3), Vojvoda (5), Kis S. (6). Edző: Simon Károly.

A Gellér Sándor által vezetett csapaton az újonnan igazolt kanadai center sem segített. A mérkőzésen végig vezetve, Kovács L. kiváló irányításával meglepő győzelmet arattunk.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a Kaposvár elleni mérkőzést követően a ZTE elnöksége - a gyenge Szuper Liga szereplés miatt - szerződést bontott Gellér Sándorral, aki azonban a „közös megegyezés” formulát nem fogadta el. A bíróság a felperes az edzőt „visszahelyezte” állásásba. A kompromisszumos megoldás szerint Gellér Sándor a zalai női csapat edzője lett, a bérét a ZTE fizette.

Nem csak a felnőttek győztek Zalaegerszegen, hanem az NB II-ben vitézkedő ifi csapat is: ZTE II – Kaposvári KC II 62:82 (34:44). Az ifjúsági csapat edzője Karácsony Tamás volt, akit Balatonfűzfőről „igazoltam át” a Táncsics Gimnáziumba” testnevelő tanárnak a nyugdíjba vonuló Kertész István helyett. Kaposváron - Simon mellett - csak Karácsonynak volt kosárlabda szakedzői diplomája.

 

A zalaegerszegi bravúr után Kaposvári KC – St. Pölten 85:96 (46:54). Kovács L. ragyogó irányító játéka sem tudta ellensúlyozni Asceric (38/9) ponterős játékát.

A listavezető ellen, hazai pályán az idény legjobb játékával, Filipovics (23/3) minden eddigit felülmúló játékával Kaposvári KC – Prievidza 105:80 (63:40)..

Aztán érthetetlen „formahanyatlás”, eredményeként sorozatban három vereség. A játékvezetők „segítségével”, Brno – Kaposvári KC 87:77 (36:36); Nyolcórás utazás után, hideg teremben, Postojna – Kaposvári KC 80:67 (45:35); a Szuper Liga alapszakasz utolsó mérkőzésén, egy gyengébb csapat ellen, itthon: Kaposvári KC – Domzale 91:97 (45:49).

A Kaposvári KC csoportjában a 8. helyen végzett, 4 győzelemmel és 10 vereséggel. Ezért az „alsóházban”, azaz a 9-16. helyért folytatta.

Tekintettel arra, hogy - pénzügyi okok miatt - három csehszlovák csapat visszalépett, az alsóházban csak öt csapat játszik a 9-13. helyekért (ZTE, St. Pölten, Winterthur, Kranj, Kaposvári KC).

 

Erőltetett menet: a Szuper Ligával párhuzamosan lejátszottuk mérkőzéseinket a magyar bajnokság két élcsapatával is (Tugsram-Honvéd és a Körmend).

Az év első mérkőzésén az a St. Pölten volt az ellenfél, amely már kétszer legyőzött bennünket. Harmadszor is vereség: Kaposvári KC – St. Pölten 86:92 (43:54)

Nehéz döntéssel kezdődött az újév: felbontottam a szerződés a litván játékossal: „Grigastól megvált a Kaposvári KC”, címmel közölt interjút a megyei napilap. Mindenki sajnálta a szimpatikus játékos távozását.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a logikus döntés az lett volna, hogy „előélete” miatt Kolicsev szerződését bontom fel. A döntésem előtt megkérdeztem a csapat edzőjét, aki egyértelműen az orosz idegenlégiós mellett tette le a voksát. Az interjúban a vezető edző már nem vállalta fel „döntését”, mert a játékosok értékelésekor a két litván kiegyensúlyozott játékát emelte ki. Később, magyar bajnoki mérkőzéseken többször is előfordult, hogy Kolicsev játszott Venclovas helyett.

 

Magyar bajnoki mérkőzéseken: Tungsram-Honvéd – Kaposvári KC 107:71 (51:36), illetve Kaposvári KC – Tungsram-Honvéd 71:91 (31:45), majd, Körmend – Kaposvári KC 82:65 (38:34).

A Körmend elleni visszavágón: „Kaposvári KC – Körmend 77:91 (34:46);

 

Kaposvári KC: Kolicsev (5). Kis (11/3), Kovács L. (20/9), Filipovics (14/3), Bognár (10). Csere: Nagy L. (9/9), Vojvoda (-), Hoffmann (8). Edző: Simon Károly.

Körmend: Camprag (18/12), Cziegler (12), Zsebe (13/3), Halm, (17/9), Klisura (29). Csere: Érsek (-), Kardos (2). Edző: Földi Sándor.

A mérkőzésről „Ünneprontó körmendiek” címmel közölt tudósítást a napilap, ugyanis a mérkőzés előtt ünnepségre került sor. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének Elnöksége döntése alapján Kaposvár megkapta a „Kosárlabdasport városa” kitüntető címet. A címmel együtt járó zászlót és emléktáblát Horváth Frigyes a szövetség főtitkára adta át Szabados Péter polgármesternek (az mérkőzésről és a zászló átadásáról itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: Kaposvár kevés számú városok közül, elsőként kapta meg a kitüntető címet, a kosárlabdaspot népszerűsítése, az amatőr bajnokság szervezése, a diáksport támogatása elismeréseként. Sajnos a zászló-átadásról a helyi napilap meglepő módon nem közölt fotót, és más forrásból sem sikerült szerezni. A „Kosárlabdasport városa” zászló évtizedeken keresztül a Körcsarnokban – a lelátóval szembeni galérián – lógott. Amikor a létesítmény felújítása néhány évvel ezelőtt megkezdődött a zászló is „raktárba” került. Ezt követően nyoma veszett, a holléte felőli kutatásom eredménytelen maradt. Ami furcsa, rajtam kívül nem hiányzik senkinek.

 

Az ünnepi alkalommal a Magyar Kosárlabdázok Országos Szövetsége olyan aktivistákat is köszöntött, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a megyeszékhelyen meghonosodott e sportág. Javaslatomra, Ékes Tamás, a Somogy megyei Kosárlabda Szövetség főtitkára és Kertész István elnökségi tag bronzkoszorús kitüntetést vehetett át Horváth Frigyestől, az MKOSZ főtitkárjától.

Ezt követően a megyei szövetség főtitkára, Ékes Tamás köszöntötte jubileumi jelvénnyel a következőket: Halmos Lászlót, Szíjártó Miklóst, Csanda Istvánt, Gémesi Tibort, Sótonyi Sándort, Mihályfalvi Lászlót, Antal Attilát, Stickel Pétert, Sziget Andrást, Skoda Lászlót, Somoskövi Gábort és Szita Károlyt.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a Somogy megyei Kosárlabda Szövetség elnökeként a kitüntetési javaslatokat én tettem meg (nyilván az elnökség hagyta jóvá). Az, hogy kimaradtam a kaposvári kosárlabdáért sokat tett aktivisták közül, akkor sem zavart, mert ismertem az MKOSZ elnöksége és a Főtitkár - a Facebook-on, harminc év elteltével minap megismételt - elismerő véleményét. Azt azonban ma sem értem, hogy Stettner János neve miért nem szerepelt az aktivisták névsorában.

 

A kitérő után vissza a kosárlabda pályára. A tavalyi bajnok és Magyar Kupa győztes ZTE-n az edzőcsere sem segített: Kaposvári KC – ZTE 105:80 (52:38).

 

Kaposvári KC: Vojvoda (4), Kolicsev (14), Kovács L. (8/6), Filipovics (13), Bognár (10). Csere: Hoffmann (27/6), Venclovas (17), Kis S. (5/3), Nagy L. (5/3), Nagy I. (2). Edző: Simon Károly.

ZTE-Heraklith: Lebegyev (12), Farkas (6), Polster (13), Bodrogi (11/3), McKay (18). Csere: Jackson (20), Kis A. (-), Balogh (-). Edző: Halász István.

 

Először a televízióban: Kaposvári KC - Kranj 104:84 (56:52).

 

Következett két idegenbeli mérkőzés, Winterthur – Kaposvári KC 112:96 (59:48), majd másnap meglepő győzelem a verhetetlennek hitt osztrákok ellen: St Pölten – Kaposvári KC 81:83 (35:36). Kovács L. (11/9) két triplájával és két büntetőjével nyert a csapat.

 

Revans a kaposvári vereségért, ZTE – Kaposvári KC 101:88 (47:39), majd hazai pályán Kaposvári KC – Winterthur 98:95 (47:53), végül Kranj – Kaposvári KC 81:75 (41:45).

 

Közben NB I-es bajnokin, az 1-8. hely eldöntéséért Kaposvári KC – Szolnok 62:77 (33:33). Így ír a mérkőzésről a megyei napilap: „megalázó vereség, egy osztállyal lejjebb is elfogadhatatlan lenne”. A szurkolók kifütyülték a csapatot.

 

A Szuper Liga 9-13. helyért lejátszott mérkőzéseken jobban szerepeltünk, mint a csoport-mérkőzéseken: 8 mérkőzés, 4 győzelem, négy vereség, 50 %-os teljesítmény.

A vereségek – még ha azokat jobb csapatok ellen szenvedtük el – megviselték nem csak a játékosok önbizalmát, a szurkolókat (a nézőszám jelentősen csökkent), hanem a sajtó kapcsolatot is. Vélhetően ebben szerepet játszott a tudósításokban olvasható - néha megalapozatlan - kritikus megjegyzésekre-, esetenkénti hibák méltánytalan felnagyítására adott reagálásom is.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a vereségeknek már nem volt hírértéke, ezért a kosárlabda világába belecsöppent sajtómunkatárs új témát keresett és – valljuk meg – nem is volt nehéz dolga. A helyi média által korábban agyondicsért orosz Kolicsev sportszerűtlen magatartásának vélt „pártolására”, a sorozatos vereségek ellenére sem tervezett - de mégis bekövetkezett - edzőváltozásra egyszeriben „vevő lett” a megyei napilap. Hírértéke lett a Kaposvári KC - a sportegyesületeknél megszokott - tb-, és adótartozásának.

A megromlott sajtókapcsolat első komoly jele a „Kolicsev újra Moszkvában – Nem lesz edzőváltozás a Kaposvári KC-nál” című írásban volt tapasztalható, amely több valós problémát igyekezett felnagyítani, némi csúsztatással és ferdítéssel színezve (az interjú itt olvasható).

Kétségtelen, hogy a sok külföldi utazás és az ezzel járó szállás jelentős többletköltséget okozott. A szponzorok támogatása csak a játékosok fizetésére volt elegendő, az adókra és járulékokra már nem (de ezzel nem voltunk egyedül).

A napilap „oknyomozó” írása szerint, a Kaposvári KC-nak nincsenek szponzorjai, az önkormányzat tartja el (S. H. 1993. 02. 27. „A kosarasok megkapták a támogatást”). Az állításnak kevés köze volt a valósághoz, ugyanis amint arról korábban is írtam, a bevételeink között az önkormányzati támogatás legfeljebb 20-25 százalékos arány képviselt. Kása Sándor két cége, az Inter-Cont Bt és a Klima-Vill Kft volt a legnagyobb támogató, aki nélkül nem maradtunk volna „életben”.

Amikor egy csapat sorozatosan vereséget szenved, óhatatlanul felmerül az edzőváltás. Nem lesz edzőváltás, nyilatkoztam. Ennyi. Ugyanakkor az interjúban leírt, a sajtómunkatárs által kreált konstrukció („Simon mellett Stickel másodedző”) nem volt „életszerű”, ugyanis Simon és Stickel, mint játékosok sem voltak jó viszonyban. Ez a viszony később sem javult: az edző Simon volt az, aki Stickelnek, mint játékosának „ajtót mutatott”, amikor külföldi munkavállalása miatt a felkészülés első napjaiban nem tudott megjelenni.

Aztán egy hónap múlva Simon Károly helyett Stickel Péter lett a Kaposvári KC edzője: sajtómunkatárs úgy érezte tudatosan fére vezettem. Sértettségét az „Igaz lett a szóbeszéd – Simon helyett Stickel a Kaposvári KC edzője” című írásban - ismét némi ferdítéssel, valótlan állítással színezve és cinikus hangnemben - tette közkincsé (az írás itt olvasható).

 

Az edzőváltás valós oka az volt, hogy Simon Károly - aki annak idején nemet mondott a bajnok ZTE hívásának, most - tapasztalva a be nem váltott önkormányzati ígéreteket és látva a romokban lévő csapatot - igent mondott a Paks hívó szavára. Ezt a bejelentést Simon időben megtette felém, ezért közösen úgy határoztunk, hogy előre hozzuk a váltást.

Arra emlékeztetni a klubvezetést, hogy a bajnokság lebonyolítási rendje szerint „a nyolcadik helyen álló KKC akár még bajnok is lehet”, nagyfokú cinizmust tükrözött. Bár a play-off erre való, ez bravúr soha senkinek nem sikerült. Ugyanakkor tény, hogy a csapat előbbre lépet, a végül hatodik helyen fejeztük be a bajnokságot (3 másodpercen múlott az ötödik hely).

 

Nos, a kissé hosszúra sikerült kitérő után, térjünk vissza a kosárlabdához, a magyar bajnokságba, az 1-8. helyet eldöntő mérkőzéssorozathoz. Sajnos nem sok babér termett számunkra. Nyolc mérkőzésből egyet tudtunk megnyerni, csak az Albacomp SC (régi nevén A. R. Építők SC) ellen tudtunk győzni, hazai pályán.

Csupán a történelmi hűség kedvéért: Albacomp SC – Kaposvári KC 100:84 (55:44), a két orosz „gólvágó”: Trusin (31/3), Szizov (39/3); Csepel SC – Kaposvári KC 94:73 (45:38); Kaposvári KC – Videoton SC 101:106 (46:40, 82:82, 91:91), Monok (9), Gosztonyi (7/3); Szolnoki Olajbányász SE – Kaposvári KC 85:76 (43:43); Videoton SC – Kaposvári KC 96:82 (45:38), Monok (46/30), karriercsúcs; Kaposvári KC – Albacomp SC 91:84 (46:40), Kiss S 85:84-es állásnál, fél perc alatt négy büntető és egy dupla; Kaposvári KC – Csepel SC 89:96 (44:48), Stickel első mérkőzése a kispadon.

 

Play off a legjobb négy közé jutásért: Tungsram-Honvéd – Kaposvári KC 92:78 (51:43); már csak 400 néző előtt, Kaposvári KC – Tungsram-Honvéd 83:91 (31:51), 75:75-ös állásnál Kuzmin döntött: 4 tripla és egy dupla; Tungsram-Honvéd – Kaposvári KC 93:71 (50:46), Kovács L és Nagy L nélkül, Vörös és Ivánfi első NB I-es mérkőzése;

Mérkőzések az 5-8. helyért: Albacomp SC – Kaposvári KC 85:95 (37:45), a végjátékban 16 büntetőből 15-öt bedobtunk. Kaposvári KC –Albacomp SC 91:85 (46:41). Így a Csepel ellen játszunk az 5. helyért.

Csepel SC – Kaposvári KC 96:107 (47:43), Venclovas (30/6), előny nálunk, elérhető közelségben az eddigi legjobb, azaz a hatodik helyezés túlszárnyalása.

A második mérkőzésre ismét megtelt a Körcsarnok. Botrányos játékvezetés: Berki „következetesen” téves ítéletei miatt heves tüntetés a nézőtéren, amiért a „B” közepet kiürítette. Káosz a végjátékban. A szerencsésebb csapat nyert: Jass a befejezés előtt 3 másodperccel dobta a győztes kosarat: Kaposvári KC – Csepel SC 73:74 (35:41),

 

Kaposvári KC: Venclovas (18), Kovács L. (11/9), Filipovics (13/3), Bognár (10), Hoffmann (4). Csere: Nagy L. (16/12), Vojvoda (1), Kis S. (-). Edző: Stickel Péter.

Csepel SC: Somogyi (2), Kovács Z. (13/3), Karagits (16), Székely (10), Jass (10). Csere: Michalkó (12/6), Radovics (11/3). Edző: Orbán Márton.

A döntés a következő mérkőzésen, Csepel SC – Kaposvári KC 108:88 (60:42).

A Kaposvári KC a hatodik helyen fejezte be a bajnokságot, de még játszottunk két MK mérkőzést, amelyen mindkétszer győzött a Szolnoki Olajbányász. Ezzel a csapat befejezte az 1992/1993-as bajnokságot. Összesen 42 bajnoki és Magyar Kupa mérkőzést játszottunk.

 

A csapat teljesítményének értékelése természetesen most sem maradt el. Ahogy én, úgy a megyei napilap sem volt elragadtatva a csapat szereplésétől, melyet így értékel a napilap:

 

„Nem kudarc, de nem is siker a hatodik hely”

 

„A Szuper Ligában - főleg az elején - nemigen kápráztatták el híveiket a kosarasok, a magyar bajnokságvégjátékában viszont már úgy ahogy megindult a „szekér”, s a KKC végül a hatodik helyen kötött ki. Kudarcként, avagy sikerként lehet elkönyvelni a csapat mostani szereplését? — erről beszélgettünk Kováts Imre egyesületi elnökkel és Stickel Péterrel, a csapat edzőjével (az értékelés itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: Kevés volt az olyan játékos, akit ne keresett volna meg más klub. Ennek ellenére - az idegenlégiós, Venclovas kivételével - valamennyien maradtak (annak ellenére, hogy a napilap néhány héttel korábban „megjósolta” több játékos távozását: S. H. 1993. 03. 17. „Igaz lett a szóbeszéd – Simon helyett Stickel a Kaposvári KC edzője”).

A csapat gerince, Kovács László, Hoffmann Zoltán, Bognár Tibor, Vojvoda György, Kiss Sándor, Nagy László, Nagy Imre és a horvát Gordan Filipovics tehát adott volt. Biztossá vált, hogy a csapatot továbbra is Stickel Péter fogja irányítani. Elképzelhető, hogy, hogy visszatérnek a Videotontól a kaposváriak (a Videoton edzője, „Szilassy felállt a kispadról”, miután több mint félévi bérével tartoztak neki).

A csapat ismét kilép a nemzetközi porondra, ugyanis indul a Koracs Kupában.

 

EPILÓGUS

A rendszerváltást megelőző, illetve az azt követő években a kaposvári sportegyesületek – a romló pénzügyi feltételek ellenére is – egyre jobb eredményeket értek el. A kaposvári sportegyesületek támogatási igénye évről-évre egyre erőteljesebben jelentkezett. A kaposvári önkormányzat még nem, a megyei önkormányzat már nem volt meghatározó támogató. A két önkormányzat vezetői egymásra mutogattak.

 

„Lenni vagy nem lenni - Levegőért kapkod Kaposvár sportja” címmel - Somoskövi Gáborral a kaposvári közgyűlés mellett működő sportbizottság elnökével készített - interjút közöl a megyei napilap. Az elnök szerint Kaposváron – a rekreációs egyesületekkel együtt – ötven sportegyesület van, ebből tíz első osztályú (a kosarasok és a férfi röplabdások a nemzetközi Szuper Ligában játszanak). Kevés város mondhatja el magáról, hogy ennyi első osztályú csapata van, miközben az önkormányzat támogatása legfeljebb a középmezőnyben van, a költségvetés 1,5 százalékát sem éri el. A beszélgetés során egyetértés alakult ki abban, hogy

 

„Kaposvár nem képes ennyi csapatot eltartani”

 

A megoldást illetően teljes a tanácstalanság (az interjú itt olvasható).

Somoskövi Gábor néhány hónappal később ismét nyilatkozik: „Pénztelenek a kaposvári sportegyesületek - a városi közgyűlés támogatásán kívül csak morzsák vannak”. A cégek egyre kevesebbet áldoznak a sportra, sőt, több cég megszüntette a támogatást (pl. Cukorgyár, Volán, KVGY). „A klubok a legnagyobb bevételi forrásnak az önkormányzati támogatást tekintik. A megyei közgyűlés sporttámogatásának Kaposvárra eső része már a múlt évben is elenyésző volt az NB I-es klubokat illetően” (az interjú itt olvasható).

 

A kaposvári sportegyesületek vezetői még bizakodnak: dr. Gyenesei Istvántól arra várnak választ, hogy a megyei közgyűlés mit tesz Kaposvár sportjáét? „Egy csónakban evezünk – Kaposvári sportvezetőkkel találkozott Dr. Gyenesei István”, tudósít a megbeszélésről a megyei napilap. A közgyűlés elnöke kijelentette, az önkormányzati törvények pontosan meghatározzák azt, hogy kinek mi a feladata. Kaposvár a megyei jog elnyerésével a sport támogatására is vállalkozott. Szerinte kaposvári önkormányzat a sporttámogatások terén jelentősen le van maradva a többi megyei jogú várostól. Ugyanakkor közölte, „a megye a jövőben sem zárja be az ajtót a kaposvári sportegyesületek előtt” (a tudósítás itt olvasható).

A város vezetői is megpróbálták bizonyítani a maguk igazát, ezért szintén megbeszélésre hívták az egyre rosszabb anyagi helyzetben lévő kaposvári sportegyesületek vezetőit: „Csőd szélén az egyesületek - Sportvezetők és városatyák randevúja Kaposváron”. A beszélgetés témája szintén a városban működő sportklubok súlyos anyagi helyzete volt. Sajnos a találkozóra a város és a megye egyre erőteljesebb szembeállását tükröző kijelentések nyomták rá a bélyegét, míg a megoldásra még javaslatot sem sikerült megfogalmazni.

Szabados Péter: „a városnak sportbarát vezetése van, … Kaposvár a megyei jogú városok  első harmadában foglal helyet a sportra fordított támogatásokban”. Szita Károly: „egy hajóban ülünk, de csak mi evezünk”.

 

Ismét csak dr. Somoskövi Gábort kell idéznem:

 

„egy gazdaságilag mélypontos lévő városban nem lehet csúcsra járatni a sportot. A jelenlegi struktúra nem tartható fenn.”

 

A jövőt dr. Kéki Zoltán vetítette előre: „nincs remény arra, hogy javul a helyzet, állam és a megye kivonulását a sporttámogatásból a város nem tudja ellensúlyozni”.

A „randevúnak” egyetlen értékelhető eredménye volt, hogy a jövőben a sportegyesületek szövetsége egy személlyel képviselteti magát a sportbizottságban (a megbeszélésről itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: a két önkormányzat közötti meddő vitának a sportegyesületek látták a kárát. Többek között azért is, mert a megyei jog elnyeréséért folyó harcban elsődleges szempont a Csiky Gergely Színház feletti irányítás megszerzése volt. Ez sikerült, azonban a Színház működtetése a városra jelentős többlet terhet rótt.

Az egymásra mutogatás ellen a magam módján tiltakoztam: a Somogy megyei Közgyűlés által alapított „Somogy Megye Sportjáért” díjat, mint a megyei Kosárlabda Szövetség elnöke az elsők között kaptam volna meg, de nem vettem át. Bár a kosárlabda szövetség munkája döntően Kaposvárra korlátozódott, de az önkormányzat elismerése nem „fenyegetett”, sőt anyagilag nem is támogatta a szövetség munkáját.

 

A „viharos napokban” a Kaposvári KC támogatását is érintő napirendi pont kapcsán bepillantást nyerhettem a kaposvári közgyűlés munkájába. Az egyik képviselői hozzászólás késztetett arra, hogy hangot adjak véleményemnek, de motivált a fentiekben hivatkozott önkormányzati vezetők és a kaposvári sportegyesületek vezetői között létrejött találkozóról szóló tudósítás is.

Ma már elképzelhetetlen lenne, de harminc évvel ezelőtt - mint sportvezető és mint gazdasági vezető - lehetőséget kaptam a megyei napilaptól, hogy a fentiekben idézett vitákkal kapcsolatos véleményemet „közkincsé” tegyem („A sportegyesületek pénztárcája, avagy a város és a vállalatok barátsága”).

A napilapban megjelent írásomban számos – ma is élő és megoldatlan – problémát vetettem fel. Némi büszkeséggel töltött el, hogy a megoldási „javaslataim” is időtállónak bizonyultak. Később, mint önkormányzati képviselőnek az írásomban felvetett a témák (mint például a helyi vállalkozások önkormányzati támogatása, a sportegyesületek normatív támogatása) a közgyűlési felszólalásaimban is rendszeresen helyet kaptak (az írásom itt olvasható).

A város és a megye közötti vitának első, kézzelfogható „terméke”: „Megszűnt a Somogy SC”. Rendkívüli közgyűlést tartott a Kaposvári Somogy SC, amely kimondta a Somogy SC jogutód nélküli megszűnését (az „utókorra” hagyva a jelentős adó-, és tb járulék adósságát).

 

Néhány nappal később így tudósít a megyei napilap: tegnap új fejezet kezdődött a somogyi röplabdasport „történelemkönyvében”, megalakult a Kaposvári Röplabda Club, a kétszeres bajnok és Magyar Kupa-győztes Somogy SC utódja, s már be is jegyezték az új egyesületet a somogy megyei bíróságon.

 

Következik a X. rész: „CSENDESEBB VÍZEKEN”