NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – VII. rész

Csendes várakozás előzte meg a csapat 1989/1990-es bajnoki felkészülését, illetve bajnoki szereplését. A XXI. Latinka Kupa keretében lejátszott mérkőzésekről szóló tudósítás volt az egyetlen „életkép” a csapatról. Kaposvári csapat – a kupa történetében első alkalommal – nyerte meg a rangos felkészülési tornát: BÁZIS KKK – Inter Bratislava 94:89 (49:33). A vendégcsapattól igazolt Kristinik a torna legponterősebb játékosa díjat kapta. Ugyancsak ponterősen játszott az Oroszlányból igazolt center, Vojvoda György (29) is.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a tornán első alkalommal vett rész a Slavonski Brod csapata. Játékosuk, a rutinos bedobó, Ivica Kardum kapta a torna legjobb játékosa díját. Nosza, mondtam a BÁZIS KKK elnöksége egyik kaposvári tagjának, nézzük, mit tud a játékos bajnoki mérkőzésen. Néhány nappal később elmentünk az akkor még Jugoszláv Slavonski Brod-ba (ma Horvátország). A mérkőzés - amatőr csapat lévén - este kilenc órakor kezdődött, tizenegy óra körül ért véget Sajnos hazafelé a hegyekben eltévedtünk (én vezettem). Erre abból jöttünk rá, hogy havas volt a hegyi út. A szerpentinen araszolva, közel fél óra alatt sikerült megfordulnom (halálfélelmem volt). Hajnalban értünk haza. Kardum gyengén játszott.

 

A bajnoki rajt napján a megyei napilap - a mérkőzést beharangozó interjúban - így írt: „a Bázis Kaposvár Kosárlabda Klubnak az osztályozó jelentette az utolsó szalmaszálat, s az együttes élt a lehetőséggel. Akkor bizonyította be élet- képességét, amikor jószerivel már a legvérmesebb szurkolók is lemondtak arról, hogy most szeptemberben első osztályú mérkőzésekre járhassanak a kaposvári városi sportcsarnokba.”

 

A visszaemlékező megjegyzése: ezzel a „véleménnyel” annak idején sem értettem egyet, ugyanis az osztályozó mérkőzést egy amatőr csapat, a testnevelési Főiskola ellen játszottuk. Kétségtelen, hogy - akárcsak a bajnokságban -  a TF-et oda-vissza megvertük, de a mérkőzés nehézségét inkább a mentális feltételek jelentették. Az NB I-be való maradás (visszakerülés) elsősorban sportdiplomáciai sikerként könyvelte el a kosárlabda társadalom.

 

S. N. „Július 31-én kezdte az együttes a felkészülést, s augusztus 20-áig Kaposváron alapozott. Utána az Inter Bratislava vendégeként Csehszlovákiában játszott három mérkőzést, majd a Göcsej Kupa következett Zalaegerszegen. A Latinka Kupán a hazai közönségnek is bemutatkozott a csapat, majd egy félresikerült jugoszláviai túra zárta a felkészülést. Távozott Pestality, Magyarfi. Kostencki, Nagy Gábor és Varga László. Leigazolták Vojvodát (Oroszlány), s újabb idegenlégiósként Kristinik Ludovitot (Inter Bratislava). A felnőttkeret tagja lett Stettner Zsolt és Vitári Csaba.

 

Kováts Imre biztos bennmaradást vár a csapattól, s ez az 1—4. hely valamelyikét jelenti. Elmondta, hogy olyan profi gárdát szeretnének kialakítani, amely tudomásul veszi, hogy csak a közönség és a szponzorok által elfogadott és értékelhető bajnoki szereplés esetén számíthatnak elismerésre. Ez egyébként az egész ösztönzőrendszer alapja is.” („Rajt előtt a BÁZIS KKK – Összhang a csapat és az edző között”, az interjú szövege itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: az interjúban nem szerepelt, hogy a felkézülés során egyre nyilvánvalóvá vált, hogy a BÁZIS Dél-Dunántúli Építőipari Vállalat hónapjai „meg vannak számlálva”. A kosárlabda csapat támogatása nem szerepelt a megoldandó feladatok között. Városi-, és a megyei tanács a települési önkormányzatok létrehozásával volt elfoglalva. Sorra szűntek meg a budapesti központú kaposvári gazdasági szervezetek. Minden kaposvári sportegyesület súlyos anyagi helyzetbe került. Nem maradt más lehetőség, mint az általam vezetett, tradicionálisan focitámogató cukorgyári dolgozókkal elfogadtatni a kosárlabda csapatot. Az új mezek – rajta a süvegcukor – az első hazai mérkőzésre elkészültek. Megkezdődött az új egyesület, a Kaposcukor SE megalakításának az előkészülete.

 

A bajnoki rajton  - idegenben  - kikaptunk az A. R. Építőktől, de a következő öt mérkőzésen csak Szegeden szenvedtünk vereséget. A szurkolók lassan kezdtek visszatérni a lelátókra, annak köszönhetően is, hogy három hazai mérkőzésen (Dunai Kőolaj, Kecskemét és a Nagykőrös ellen) jó játéknak tapsolhattak a szurkolók. Idegenben azonban ugyancsak „döcögött a szekér”.

 

Az országos szövetség decemberi tisztújító közgyűlése miatt a Somogy Megyei Kosárlabda Szövetség is tisztújító közgyűlést tartott:

 

„Egy szövetség újjáalakult - Viharos közgyűlés a kosárlabdázóknál”

„Sértődések, felkorbácsolt indulatok, majd a kompromisszumkeresés volt leginkább jellemző a Somogy Megyei Kosárlabda Szövetség alakuló (helyesebben átalakuló) közgyűlésére.

Eleinte úgy tűnt, „simán” fog lezajlani az ülés. Amikor azonban az elnök személyének kérdéséről kellett dönteni, „elszabadult a pokol”. Az eddigi elnök, Kováts Imre nem vállalta tovább a funkciót.

A vita során az elnökségi tagok azt kifogásolták, hogy tulajdonképpen csak formálisan működött az elnökség: hiszen a legfontosabb kérdésekben tagok megkérdezése nélkül döntött. Több név is szóba került az elnök személyével kapcsolatban; ők azonban nem voltak jelen (meghívottak egyharmada távol maradt). A közgyűlés pedig úgy határozott, hogy olyan elnököt kell választani, aki megjelent. Ugyanakkor véleményük szerint - a kritikák ellenére - Somogyban továbbra is Kováts Imre a legalkalmasabb e megtisztelő címre.

Ezután nyílt szavazással a közgyűlés egyhangúlag ismét Kováts Imrét választotta meg a Somogy Megyei Kosárlabda Szövetség elnökévé. Határozat született arról, hogy a megyei elnök legyen az MKSZ elnökségének somogyi tagja.”

A visszaemlékező megjegyzése: újságírói túlzás volt, hogy az elnökség csak formálisan működött, hisz határozottan emlékezem arra, hogy az igazgatói irodámban több alkalommal is tartottunk elnökségi ülést. Miután a szövetség legfontosabb feladata volt az utánpótlás (diák) csapatok számának növelése, a BÁZIS KKK ez irányú tevékenységének szervezését nem vittem elnökség elé. A kosárlabda népszerűsítése érdekében jelentős energiákat mozgatunk meg. Ennek eredményeként megnőtt a versenyszerűen sportoló utánpótlás (diák) csapatok száma. Ez jórészt a BÁZIS KKK szervező munkájának, illetve a cukorgyár jelentős pénzügyi támogatásának volt köszönhető.

A munka természetesen a Somogy Megyei Kosárlabda Szövetség nevében folyt.  A versenyeztetést a szövetség versenybizottsága végezte. Tény, hogy az iskolák egyesületi támogatása döcögött. Igaz, ez pénzügyi kérdés is volt, „ráolvasással” nem ment. A cukorgyár vezetése, a kosárlabda csapat működtetése, az új kosárlabda egyesület megalakítása komoly tehet jelentett. A elnöki tisztséget - Gundy Ricsi, a sportcsarnok igazgatója erőteljes rábeszélésére - csupán azért vállaltam, mert úgy éreztem, hogy az országos szövetségben hatékonyan tudom a kaposvári kosárlabdát képviselni. Voltam ennyire önző.

 

Az őszi forduló következő három mérkőzéséből kettőt megnyertünk, köztük - 1200 néző előtt lejátszott - Dombóvár elleni hazai mérkőzést:

 

BÁZIS KKK – Dombóvári VMSE 97:89 (50:51)

BÁZIS KKK: Stickel (9), Monok (20), Kristinik (28), Kovács (17), Michalik (14); Csere: Nagy I (3), Vojvoda (6), Gosztonyi (-), Edző: Magyar András

 

A mérkőzés előtt búcsúztunk el az távozó magyar játékosoktól: Magyarfi László, Pestality Csaba, Varga László, Nagy Gábor.

 

A Dombóvár elleni mérkőzés előtt és után egy-egy mérkőzés igenben: két ponttal vertük a Nagykőröst, majd gyenge játékkal húsz pontos vereség a PVSK-tól. Nem csak a csapat kapott ki Pécsett, hanem a szurkolóinkat is megverték.

Az őszi idényt 6 győzelemmel, három vereséggel zártuk (66,6 %-os teljesítmény), ami az elmúlt idényben mutatott teljesítményhez képest mindenképpen meglepetést keltett.

 

„Ez a csapat, nem az a csapat – A páternoszter felfelé tart”

 

címmel közölt interjút a napilap Magyar Andrással, miután a tavaszi forduló első mérkőzésén kiváló játékkal – hazai pályán – győztük le az éllovas A. R. Építőket. Az interjúból - amelynek szövege itt olvasható - kiemelnék néhány gondolatot.

S. N. „Ha van csapat, amelyikre ráillik a meglepetés jelző, akkor a Bázis kosárlabda együttese azok közé tartozik. Az előző évi bajnokságban, amikor a feljutás reményében vágtak neki a „B” csoportos küzdelmeknek, egyszerűen kiestek az NB I-ből, s csak a létszámemelés teremtette meg annak lehetőségét, hogy egy végső nekifutással biztosítsák helyüket a legjobbak táborában.”

M. A. „Én tettem egy ígéretet, hogy ezt a csapatot segítem megmenteni. Őszintén megmondom, váltig hittem benne, hogy sikerül is. Az eredményt nézhetjük így is, meg úgy is. Ami a legfontosabb: NB I-esek maradtunk. Engem nyugtalanított, hogy a tervet nem úgy teljesítettünk, amint gondoltam. Fogalmazhatok másként: hittem bennük, tudtam, hogy ezt a csapatot nem szabad leírni. Nemcsak őket, magamat is próbára kívántam tenni. Kíváncsivá tett, hogy közös felkészüléssel, kellő önismerettel mire lehetünk képesek. Azt kértem, szakosztályvezetéstől, hogy oldják meg mindenkinek az egzisztenciális gondjait.

A közönség gyorsan felejtett, ismét mellettünk állt, és nagyon sokat segített. De a szakosztály vezetésétől is mindent megkaptunk.”

S. N. „A meglepetés most folytatódik”.

 

A visszaemlékező megjegyzése: „oldják meg mindenkinek az egzisztenciális gondjait”, kérte Magyar András. Nem emlékezem arra, hogy bárkinek is egzisztenciális gondjai lettek volna, azon kívül, hogy többen érezték úgy, hogy alul vannak fizetve. Kétségtelen, nem voltak magas fizetések, de azt legalább mindig időben megkapták (nem, mint például a bajnok kaposvári röplabda csapat játékosai, de erről majd később). Kétségtelen, hogy Stickel Péter és Gosztonyi Gábor - mint „félprofi” játékosok - nem ugyanolyan a „fizetést” kaptak, mint a profi játékosok. Ez vitára adott okot. Ugyanakkor a játékosok – Magyar Andrást is beleértve – kedvezményesen vásárolhattak OTP-s lakást. Volt, aki kétszer is. Amikor a csapat léte volt a tét nem vettem jó néven a „kérést”.

Az interjú megjelenésével egy időben, azonos oldalon jelent meg, rövid, keretes írásban:

 

„Új egyesület: Kaposcukor”

„E hónap elején új sportegyesület alakult Kaposváron, a cukorgyárban Kaposcukor SE néven. Már az alakuláskor tervbe vették a Bázis KKK- val történő fúziót. Ezt azonban ez utóbbi egyesület közgyűlésének is jóvá kellett hagynia. Szerdán este megtörtént. 1990. január 1-jétől a Bázis KKK kosárlabdacsapata tehát Kaposcukor néven szerepel majd az NB I-ben.”

Az A. R. Építők elleni győzelem egy négyes győzelmi sorozat kezdetét jelentette, melyet a Kecskemét elleni – idegenbeli – vereség szakított meg: meglepetésre az utolsó helyezettől, hosszabbítás után egy ponttal kapott ki a csapat: a játékvezetők a mérkőzés vége előtt egy másodperccel fújtak faltot. A csapat már Kaposcukor SE néven került be a kosárlabda „történelem” jegyzőkönyvébe (S. N. 1990. 01. 16.)

Következett két nagyon fontos győzelem a Hódmezővásárhely és a Nagykőrös ellen, mellyel megerősítettük vezető helyünket a táblázat élén.

A Dombóvár elleni mérkőzésre „népvándorlás„ indult a szomszéd városba. Sajnos a két lengyel „vendégmunkás” Miedzik (30) és Kudlac (29) ellenállhatatlan volt és drámai küzdelemben kétpontos vereséget szenvedtünk, de a vereség ellenére is az élen maradtunk.

Dombóvári VMSE – Kaposcukor SE 95:93 (52:44)

Kaposcukor SE: Gosztonyi (6), Monok (11), Kristinik (18), Vojvoda (22), Michalik (14); Csere: Kovács (23), Nagy I (-), Stickel (-); Edző: Magyar András

A tavaszi forduló záró mérkőzésén visszavágtunk a pécsieknek: Kaposcukor SE – PVSK 110:88 (47:43).

A győzelemmel megnyertük a tavaszi fordulót is: kilenc mérkőzésből hetet megnyertünk, 77,8 %-os teljesítmény.

A mérkőzésről nagybetűs címmel tudósított a napilap:

 

„ELSŐ A KAPOSCUKOR! – Népünnepély és örömjáték a Sportcsarnokban"

 

A „B” csoport 18 mérkőzéséből tizenhármat megnyertünk, ez 72,2 %-os teljesítmény. Hazai pályán veretlenek maradtunk.

A csoportmérkőzések megkoronázása volt, hogy MK mérkőzésen megvertük a Bp. Honvéd válogatottakkal teletűzdelt csapatát: Kaposcukor SE – Bp. Honvéd 102:100 (53:56). A budapesti visszavágón mélyen a tudása alatt játszott a csapat, huszonegy pontos vereséget szenvedtünk.

 

A „B” csoport megnyerését követően jött a jövőt firtató kérdés

 

„Hogyan tovább, Kaposcukor?

Az elért sikerek alapján egyre többen mondják ki a bűvös szót: „A” csoport... Vajon képes lesz-e megbirkózni ezzel az újabb teherrel a Kaposcukor? Erről kérdezett a napilap (S. N. 1990. 02. 19.).

S. H. „Nem is olyan régen nem sok hiányzott hozzá, hogy a kaposvári kosarasok az NB II-ben folytassák szereplésüket. A szakosztály vezetése a biztos bennmaradást, a „B” csoport 1—4. hely megszerzését tűzte ki célul. Sokakban felmerült a kérdés: vajon az elmúlt bajnokság sorozatos kudarcai után mire lesz képes a csapat? Egyáltalán: talpra tud-e állni? Nos, a Kaposcukor csattanós választ adott a kétkedőknek! Látványos kosarak, magával ragadó játék, zúgó vastapsok és a mérkőzések végén hosszú percekig tartó ünneplés. Az utóbbi időben leginkább ezek jellemezték a Kaposcukor SE kosárlabda mérkőzéseit.”

K. I. „Az eredeti célt a csapat teljesítette, sőt túl is szárnyalta. Ez a csapat azonban többre képes, hiszen jó korösszetételű, jó szerkezetű. Képességeit tekintve ez a csapat volt a csoport legjobbja. Azonban az idegenbeli találkozóinkkal még mindig bajok vannak. Persze ez nem véletlen, hiszen hiányoznak azok az akarati tényezők, amelyek egy vérbeli proficsapatot jellemeznek. A maximumra való törekvés hiányzik az együttesből. Fontosnak tartom, hogy a gyorsabb játék és az agresszívebb védekezés területén fejlődjön, mert csak így lehet esélyünk.

Egyébként az „A” csoportba kerüléssel kapcsolatban az a véleményem, hogy feljutni akkor kell, amikor arra lehetőség van, és nem akkor, amikor betervezzük.”

A rájátszás technikai lebonyolítása az a múlt éviekhez képest megváltozott: az „A” csoport utolsó négy helyezettje és a „B” csoport első négy helyezettje magával viszi az egymás elleni eredményeket, így az azonos csoportból érkezők nem mérkőznek egymással, csak a másik csoportból érkező csapatokkal.

A lejátszott 8 forduló után a kialakult sorrendnek megfelelően az 1. és a 2. a 7. és 8. helyezett együttes alkot egy csoportot, míg a másikba a 3., 4., 5., 6. helyezett együttes kerül. A csoportokon belül teljesen tiszta lappal kezd minden csapat és mindenki játszik mindenkivel. Végül a két csoport 1. és 2. helyezettje jut fel az „A” csoportba.

Az „A” csoportból ellenfélként a Sopront, a MAFC-ot, a Szolnokot és a Videotont kaptuk.

Az első körben csak a Szolnoktól kaptunk ki, idegenben.

Szolnok ellen a második körben sem sikerült – hazai pályán – győzni (Kovács sérülés miatt nem játszott és nem bírtunk Abeljanovval és Berkiccsel). Kapkodó, fegyelmezetlen játék miatt vereséget szenvedtünk idegenben - a Videotontól (nem volt jobb a Videoton).

Valamennyi mérkőzésünket zsúfolt lelátók (1000 – 1200 néző) előtt játszottuk.

Az „A” csoportbéli ellenfelekkel lejátszott mérkőzések után eldőlt, hogy az a feljutásért a MAFC, a Videoton és a Sopron lesz az ellenfelünk.

 

„Nagy lehetőség kapujában – Utolsó felvonásra készül a Kaposcukor”

írta a napilap.

A bizakodásra az ad okot, hogy ugyanazok az ellenfelek, akikkel az előző körben mérkőztünk, azaz oda-vissza vertük a MAFC-ot és a Sopront, míg a Videoton ellen csak hazai pályán győztünk.

Mondanom sem kell, az előttünk álló mérkőzések már „más kávéház volt!”

Szoros mérkőzéseken győztünk, esetenként a szerencsével sem álltunk hadilábon. Ismét oda-vissza vertük a MAFC-ot, de idegenben kikaptunk a Soprontól. Az utolsó mérkőzésen a MAFC ellen – Budapesten - nem mindennapi izgalmak mellett győztünk és jutottunk fel az „A” csoportba: MAFC –Kaposcukor SE 91:95 (45:46) (S. H. 1990. 06. 04.).

Megjegyzés: Az „A” csoportos Oroszlány időközben visszalépett a bajnokságtól, így az „A” csoport 9. helyén végzett Videoton egy hellyel előre lépve maradt az „A” csoportban. Ezért a Videotonnal nem játszottunk.

 

Az „A” csoportba való feljutást így értékelte a megyei napilap:

 

„A Kaposcukor legénysége… a MAFC legyőzésével beírta a nevét abba az aranykönyvbe, amelyben Somogy megye legkiemelkedőbb sporteredményeit tartják számon.” (S. H. 1990. 06. 15.)

 

A kaposvári kosárlabda „közélet” az „A” csoportba történt feljutással eufórikus hangulatba került. A mérkőzéseket odaadóan figyelemmel kísérő napilap első dolga volt a siker okait „felderítő” interjú készítése az edzővel, Magyar Andrással

 

„Gödörből a csúcsra – A nagy ugrás éve a Kaposcukornál”

címmel közölt interjúban számos „okot” sikerült felsorolni  (mint ahogy a kudarcot sem lehetett egy „okra” leszűkíteni, így a sikernek is számos összetevője volt). Éppen ezért nem tudok az interjú alapján - terjedelmi korlátok miatt – összefoglalót készíteni. Akit érdekel és van türelme Magyar András elemzéséhez, az itt elolvashatja.

 

A visszaemlékező megjegyzése: meggyőződésem, hogy a várakozás feletti jó szereplésnek elsősorba mentális, lélektani okai voltak (bár a csapat szerkezete kedvezően változott, erősebbnek nem volt mondható). Mai szemmel egy fontos szerkezeti változást megemlítenék (egyezően Magyarral). Annak idején is az volt a véleményem, hogy Gosztonyi és Stickel „összegyúrásából lehetne egy ideális irányítót faragni (némi kompromisszummal). Tekintettel arra, hogy ez nem volt lehetséges, ezért azt javasoltam (korábban Simonnak, majd Frolownak), hogy próbálják meg együtt a két játékost a pályán, kihasználva egyik átlagon felüli irányító készségét, a másik átlagon felüli „gólképességét”. Az eredményességi kényszer miatt egyiknek sem volt türelme a szokatlan szerkezetet gyakorlatban tartósan alkalmazni. Magyar ezt a feladatot – néhány fontos mérkőzésen - sikeresen megoldotta (a dobóhátvédnek ma már meghatározó szerepe van minden csapat játékában).

Magyar értékeléséből Monok Tibort emelném ki, annál is inkább, mivel annak idején is a legjobb képességű kaposvári játékosnak tartottam. Azt, hogy nem jutott fe a csúcsra, kizárólag magának köszönheti. Magyar Andrást idézem: „róla még feltétlenül el kell mondanunk azt, hogy ha kizárólag csak a kosárlabdával foglalkozna, lényegesen nagyobb teljesítményre lenne képes.” Senki nem tudta megmondani, hogy játékosként mivel foglakozott a kosárlabdán kívül. Átigazolt a Videotonhoz, aztán két szezon után visszatért Kaposvárra.

 

A siker kötelez, így aztán a következő - most már hozzám intézett - kérdés az volt, „hogyan tovább”?

 

„Így látja a jövőt Kaposcukor elnöke – Még nem értünk a csúcsra ”

címmel megjelent interjúban számos, fontos, pénzügyi feltételeket firtató kérdésre kellett válaszolnom. Az interjú szövege itt olvasható.

A legfontosabb  - jövőt érintő – válaszom az volt, hogy az „A” csoportos szereplés pénzügyi fedezete nem biztosított (nem emlékezem olyan évre – kivétel talán a SÁÉV-es első év – amikor biztonságban érezhettem a csapat működtetését). A kaposvári gazdaság átalakulása, a budapesti központú cégek folyamatos megszűnése drámai módon szűkítette a támogatók körét. Ez persze nem kaposvári sajátosság, az említett okok számos NB I-es kosárlabda csapat megszűnéséhez vezetett.

Az „előre menekülés” jegyében a csapatépítés kiemelt feladatának tekintem a center poszt magyar játékossal történő megoldását. Szinte biztosra vehető a válogatott kerettag, center, Bognár Tibor (Oroszlány) átigazolása. Tervezzük egy irányító igazolását is. Ugyanakkor a két külföldi játékos megtartásának pénzügyi feltételeit szintén meg kellett teremteni.

A sikerek miatt a sportcsarnokot kinőtte a csapat: eredményes tárgyalásokat folytatunk a Sportcsarnok igazgatójával a befogadó képesség növelésére: a két palánk mögötti rész lelátóval történő bővítése lehetővé teszi közel 500 fő kényelmes elhelyezését.

 

A visszaemlékező megjegyzése: az elmúlt években minden változott, csak a működés pénzügyi feltételeinek bizonytalanság volt változatlan. Sajnos városi/ megyei tanácsi támogatásának nagyságát mindenkor befolyásolta, hogy a „kosarasoknak majd az Imre szerez pénzt”. Sajnos a pénzosztásnál nem vettek figyelembe, hogy egyetlen egyesületként jelentős összeget fordítottunk a diáksport támogatására, az utánpótlás nevelésre.

Ami a cukorgyár támogatását illeti: a gazdasági társaságok alakításának-, a magánosítás jogszabályi lehetőségének megteremtésével Magyarországon megjelentek a nyugat-európai cukoripari szakmai befektetők, amelyek megkeresték a kaposvári gyár vezetését is. A cukorgyár részvénytársasággá alakítása napirenden volt és a befektetők miatt nagyon meg kellett gondolni, hogy - a jövőre vonatkozóan - milyen kötelezettségeket vállalunk fel. Megjegyzem, hogy a külföldi befektetők megnyerése – gazdasági okok miatt – mind a tizenkét cukorgyár, így a kaposvári gyár számára is létfontosságú volt.

 

Ps. Újra NB I-es a Kaposvári Honvéd Táncsics SE!

Következik a VIII rész: KAPOSCUKOR SE AZ "ÉLMEZŐNYBEN"