NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – VI. rész

A rendszerváltás előestélyén egy kicsit többet a kosárlabda csapat létét befolyásoló, gazdasági változásokról. Nem emlékezem pontosan, mikor szereztem tudomást arról, hogy megszűnt - a röplabda csapatot is támogató - SÁÉV önálló vállaltként létezni. Azaz arról, hogy a Somogy- és a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat egyesülésével létrejött egy új, kétmegyés cég, pécsi „székhellyel”: BÁZIS Dél-Dunántúli Építőipari Vállalat (az indokokat az „Építők vállságban és vállság után” című - kerekasztal beszélgetés – tárta fel (S. N. 1988. 08. 18.)

Arra viszont határozottan emlékezem, hogy - valamikor a nyár közepén - Pécsen, reggel hét órakor fogadott a BÁZIS vezérigazgatója (miután egy órát előszobáztatott). Vélhetően a volt SÁÉV vezetők - beleértve a SÁÉV SC elnökét is - elsősorban saját sorsukkal voltak elfoglalva, így én kényszerültem könyörgésre a kosárlabda csapat érdekében (miközben az általam vezetett cukorgyár torkán is rajta volt a mezőgazdasági lobbi kése). Arra már nem emlékezem, hogy pontosan miben egyeztem meg a vezérigazgatóval, de a Somogyi Néplap rövid hírben tudósított arról, hogy az NB I-es kosárlabda csapat új „gazdát” kapott, a neve is változott: „SÁÉV helyett BÁZIS Kaposvári KK” (S. N. 1988. 08. 25.).

 

 

A további fejleményekről így tudósított a napilap

 

„Új elnökség a Bázis Kaposvár KK-nál”

 

„Mint ismeretes, a közelmúltban a SÁÉV SC vállalati összevonás miatt nevet változtatott. A Bázis Kaposvár Kosárlabda Klub néven szereplő egyesület egy szakosztályossá vált, a jövőben csak, mint kosárlabdaklub működik. Hétfőn délután új vezetőséget választott a tagság. A klub új társadalmi elnöke Kálmán Sándor, a Kaposvári Városi Pártbizottság titkára lett. Az ügyvezetői és szakosztályvezetői teendőket továbbra is Kováts Imre, a cukorgyár igazgatója látja el. A klub zavartalan munkáját héttagú elnökség segíti. Tagjai: Bán László, az új vállalat személyzeti és szociális igazgatója, Embersics Sándor, az IKV igazgatója, Heim Miklós, a Bázis Építőipari Vállalat területi igazgatója, Hegedűs János, a vállalat területi pártbizottságának titkára, Horváth Sándor, a vállalat munkaügyi osztályának vezetőhelyettese, Kiss Béla, a Somogygép Kft igazgatója és Köles János az építőipari vállalat gépészeti üzemének igazgatóhelyettese. Az újonnan megválasztott elnökség első feladata lesz a jelenlegi szervezeti szabályzat módosítása, erre a közeljövőben kerül sor” (S. N. 1988. 08. 31.).

Őszintén megmondom az elnökség működésére (például elnökségi ülésre) – ha pisztolyt nyomnának a fejemhez – akkor sem emlékeznék (természetesen, korábbról mindenkit ismertem). Furcsa módon a napilap munkatársa, amikor az NB I-ből történt kiesés után megpróbált „keresztre feszíteni” - szememre vetve az „egyszemélyi vezetést” - az elnökség felelősségére még csak nem is utalt.

Az 1987/1988-as bajnokság „B” csoportját megnyerő csapat az 1988/1989-es bajnokságra tovább erősödött, leigazoltuk – a kaposváriak által a Balaton Füszért Kupáról jól ismert T. Michalikot, az Inter Bratislava centerét, valamint – a Táncsics SE-ból ismert – Nagy Imrét (aki már ekkor kaposváriak kedvence volt).

Szóval, azt gondoltam, még nem volt ilyen erős csapatunk. Ezt látszott igazolni az is, hogy a BÁZIS Kaposvári KK - a sérüléséből felépült Monokkal az élen - megnyerte a Balaton Füszért Kupát (döntőben a bajnokcsapat ellen, BÁZIS Kaposvár KK - ZTE 94:84 (48:45).

Aztán jött a jelzés: utolsó helyen fejeztük be a XX. Latinka Kupát. Ez volt a vég kezdete.

A bajnokság dupla fordulóját - hazai pályán, a Sopron és a PVSK ellen - kettős vereséggel kezdtük (igaz, a Sopron a jegyzőkönyv meghamisításával nyert). Ekkor még bizakodtam, annak ellenére, hogy nem csak a csapat játékával, hanem játékosok egy részének játékfelfogásával is gond volt (Kovács, Monok, Gosztonyi). Nyilván a kettő összefüggött. De gondok voltak a BÁZIS anyagi támogatásával is: a pénzügyi hiány miatt szinte működésképtelenné vált a klub. Szerencsére a játékosok fizetése nem csúszott („A BÁZIS Kaposvár KK továbbra is bizakodó”, S. N. 1988. 10. 08.).

Az őszi szezon kilenc mérkőzéséből csak hármat sikerült megnyerni (33,3%), így a szurkolók is „elfogytak”, csupán egy mérkőzésen volt közel telt ház: BÁZIS KKK – Paks SE 94:91 (38:52). Csak a mérkőzés lefújásakor vezettünk (ezzel együtt is a Paks kétszer annyi győzelemmel zárta az alapszakaszt, mint mi).

 

MNK mérkőzésen az Ékes Tamás vezette Táncsics SE-től is kikaptunk.

 

A tavaszi idény dupla fordulóját - idegenben, ugyanazok ellen – szintén vereséggel kezdtük. Ekkorra „betelt a pohár”, Frolownak mennie kellett, hisz az addig lejátszott tizenegy bajnoki mérkőzésből kettőt nyertünk. A csapat edzője Magyar András lett.

A visszaemlékező megjegyzése: ma sem tudom, hogy az előző bajnokság rájátszásában, zsinórban elveszett tíz mérkőzés után mi mentette meg Frolowot. Ilyen vereség cunamit sem előtte, sem utána nem úszott meg edző. Az edzőváltás személyi feltétele is adott volt, mivel Magyar András szerződését a Táncsics SE nem hosszabbította meg.

 

Természetesen a szurkolói "számonkérés" most sem maradt el, melyet a Somogyi Néplap közvetített, de ez így is volt rendjén.

 

„Változás a Bázis Kaposvár KK-nál” – „Szakmai baklövések, megbomlott csapategység”

Somogyi Néplap: ismét az volt a cél, hogy az NB I legjobb tíz csapata közé kerüljön a BÁZIS KKK. Szakmai berkekben és a szurkolók között is az volt a vélemény, hogy ilyen jó játékosállománnyal még egyetlen évben sem vágott neki bajnoki évnek az együttes. Az eredmények mégis elmaradtak. A szakmai hibák mellett morálisan is szétesett a gárda. Kováts Imre szakosztályvezetőt kértük meg arra, hogy próbáljon rávilágítani azokra az okokra, amelyek nehéz helyzetbe sodorták a kosárlabda csapatot.

K. I. Ez mind igaz. Az alapvető célunk most már a kiesés elkerülése. Az új edzőnek ez az egyik lényeges feladata. A másik, hogy megpróbálja helyreállítani azt a csapategységet, ami meghatározó volt az eddigi eredményes bajnoki szereplések során. A két cél elérése nem választható el egymástól. Vagy mindkettő sikerül vagy egyik sem

Megpróbáltunk természetesen választ adni arra, hogy mi a minősíthetetlenül gyenge szereplés oka.  Az edzővel és a játékosakkal folytatott beszélgetések során a következő megállapításokra jutottunk:

-          meggyengült a csapategység, pedig alapvetően arra építettünk („az egység kovácsa a siker”, azok pedig rendre elmaradtak);

-          Monok, Kostencki, Stickel és Pestality teljesítménye visszaesett;

-          T. Michalik leigazolásával szerkezeti gondok jelentkeztek. Egyetértettem azzal, a kényszermegoldással, hogy Kovács Nándor bedobóként játsszon: ez szakmai hiba volt;

-          emberi és szakmai problémának tartom, hogy nem tudtuk kihasználni Gosztonyi képességeit;

-          A felkészülési tornákon tapasztalt agresszív védekezéssel a csapat adós maradt a bajnokság eddigi mérkőzései során;

-          edzői következetlenségek mutatkoztak a játékosok kezelésében. Nem megfelelő időben és módon történték a fegyelmezések;

Sajnos az edző nem ismerte föl ezeket a gondokat, így természetszerűleg orvosolni sem tudta azokat. Türelemmel vártunk a december eleji dupla fordulóig, játékosok is úgy érezték, hogy sikerül a javítás. Nem így történt, s ezért volt szükség a változtatásra. Nem csak Frolow a felelős, hanem a csapat és jómagam is.

S. N. Mennyire bázis a Bázis?

K. I. Úgy érzem, hogy közvetve az is szerepet játszik a gyenge teljesítményben, hogy a Bázis nem igazi gazdánk. Nem emlékeznek a megállapodásokra, vagy pedig későn teljesítik azokat.  A kaposváriak a saját gondjaikkal tannak elfoglalva, Pécs pedig túl messze van (S. N. 1988. 12. 16.).

A visszaemlékező megjegyzése: igazságtalan lennék, ha nem emlékeznék meg olyan segítőkész Sáéves vezetőkről, mint például Keller Márta, Horváth Sándor, vagy Kiss Béla. De, megemlíthetem Embersics Sándort is. Azonban érdemi pénzügyi segítséget csak az Inter-Cont Bt (Kása Sándor) és – a néhány éve megszüntetésre ítélt, de egyre jobb gazdasági eredményeket elérő - Kaposvári Cukorgyár nyújtott.

Napilap – amint az illik – megkérdezte Frolowot is, aki teljes egészében egyetértett a helyzetértékelésemmel, bár érthető módon voltak sajátos magyarázatai is („Úgy érzem puha voltam”, S. N. 1988. 12. 17.).

Sajnos Magyarral sem sikerült kimászni a gödörből, a négy hazai mérkőzésből hármat sikerült megnyerni, sorsdöntő mérkőzésen: BÁZIS KKK - A. R. Építők 85:89 (42:53).

Az őszi teljesítmény valamelyest javult, a kilenc mérkőzésből négyet nyertünk meg (44,4%) Teltházas mérkőzést csak az „ősi ellenfél” ellen játszottunk (természetesen a dombóvári szurkolók jóvoltából is): BÁZIS KKK – Dombóvári VMSE 103:85 (55:36).

 

A mérkőzés előtt búcsúztak el a szurkolók, a játékosok Frolowtól, aki öt évet töltött Kaposváron.

A győzelem sem tudta feledtetni, hogy a csapat - hármas holtverseny után – a kilencedik helyen fejezte be a „B” csoportos küzdelmeket és a Hódmezővásárhely ellen idegenben kell kivívni a bennmaradást (nem volt szerencsénk: a Hódmezővásárhely az utolsó másodpercben dobott kosárral verte a Szegedet, így került - erőnyerőként - velünk holtversenybe).

Búcsú az NB I-től, a harmadik mérkőzésen: Hódmezővásárhely - Bázis KKK 90-81 (45-35)
Bázis KKK: Kostencki (11), Monok (21), Kovács (16), Gosztonyi (14), Nagy (6). Csere: Pestality (11), Stickel (2), Michalik (-) Edző: Magyar András (S. N. 1989. 02. 21.)

 

Néhány héttel később a Hódmezővásárhely a két győzelemig tartó osztályozó mérkőzésen akadályozta meg a Táncsics SE feljutását az NB I-be.

Még ma is emlékezem a hódmezővásárhelyi vereség utáni döbbenetre: senki nem akarta elhinni, hogy ez a mi csapatunkkal esett meg. Szurkolói ankétot szerveztünk, hogy oldjuk a feszültséget, közösen keressük meg az NB I-be visszavezető vezető utat.

A „dicstelen” szereplést lezáró hódmezővásárhelyi vereséget követően jött a számonkérés, a hogyan tovább vázolása (a „dicstelen” jelzőt a napilap a következő hónapokban visszatérően használta).

A Somogyi Néplap két terjedelmes írásban - velem közösen - próbált választ keresni a miértekre. Néhány fontos, jellemző mondatot idézek az itt olvasható interjúkból (első rész: S. N. 1989. 03. 08.).

 

„Leomlott estére”

S. N. „Bázis kosárlabdacsapatának dicstelen szereplését boncolgatva óhatatlanul is Kőmíves Kelemenné balladájának a címül kölcsönzött, ismert sorai jutottak eszembe. Az a képzeletbeli, erősnek vélt fal, amelyet hat évig raktak építői, most egyszeriben leomlott. Egy csapat akkor, vett búcsút osztályától, amikor előrelépést tervezett, akkor dőlt rá az ingatag épület, amikor falait elég erősnek vélve emeletet kívánt húzni rá. Hibás tervezés? Elfuserált kivitelezés? Gyenge minőségű építőanyag vagy netán szakképzetlen kivitelezők? Megannyi kérdés, amely megválaszolásra vár. Azaz, talán nem is teljesen, hisz részben ez már korábban megtörtént.

Lapunk múlt év december 16-i számában már megjelent egy amolyan előzetes villámértékelés. Kollégám beszélgetőpartnere akkor is az a sportvezető volt, akit Kaposváron úgy tartanak nyilván, mint aki nélkül eddig sem lehetett volna, és ezután sem lesz minőségi kosárlabdasport. Jómagáim is tehát őt, Kováts Imrét kértem értékelésünkhöz, mert rokonszenves volt korábbi önmagával történt szembenézése és felelősség-vállalása. A szakosztály vezetője, aki „mellesleg” a Kaposvári Cukorgyár igazgatója, valóban meghatározó személy a somogyi kosárlabdaéletben. A csapat neve időközben változott; volt Építők SC, aztán SÁÉV SC lett, majd BÁZIS Kaposvár KK). Egy valaki azonban állandó maradt; a szakosztály vezetője, aki valóban nem ismert munkaidőt, ha a kosárlabdáról volt szó. Az ilyen egyszemélyi vezetés azonban óhatatlanul táptalaja a tévedéseknek, a hibás útválasztásnak. Vajon Kováts Imre mentes volt-e mind ezektől? Sietett „megnyugtatni”, hogy nem, majd nyomatékkal megismételte, hogy a kialakult helyzetért magát is felelősnek érzi, és ezt bármikor, bárki előtt vállalja.”

 

A visszaemlékező megjegyzése: az „egyszemélyi vezetés” kritikáját ma sem tartom megalapozottnak, hisz nem csak a SÁÉV SC-nek, hanem a kosárlabda szakosztályának is volt elnöksége, továbbá éppen a napilap tudósított a megalakult BÁZIS Kaposvár KK elnökségről. Volt elnöksége a később létrehozott Kaposcukor SE-nek és a Kaposvári KC-nak is. Megjegyzem ugyanez a kritika ért a Somogy Megyei Kosárlabda Szövetség elnökeként is (erről később). Nem tagadom, hogy munkakörömből fakadóan nem mindig volt időm „ülésezni”, gyakran kellett gyors döntéseket hoznom. Másrészt a rendszerváltás időszakában megjelenő pénzügyi bizonytalanság miatt nem volt nagy tolongás a sportvezetői faladatokért. Az sem véletlen, hogy a napilap engem mindig és mindenkor el tudott érni, volt kinek feltenni a kérdéseket.

 

Az okokat kereső és a jövőt tervező interjú folytatásának a napilap

 

„A túlélés stratégiája”

címet adta. Az interjú teljes szövege itt olvasható (második rész, S. N. 1989. 03. 09.).

K. I. Óhatatlanul zsákutcába kerül az ember, ha egyetlen momentumban véli megtalálni a kiesés okát. Számos apró összetevője volt, és épp ez altatta el az éberségünket.

S. N. A „tűzoltó” szerepre felkért Magyar András miért nem előbb kapta meg ezt a bizalmat? K. I.: „A miért nem előbb?” kérdésre  az interjú szövegéből is kitűnik - nem tudtam a választ.

 

A visszaemlékező megjegyzése: negyedszázaddal később sem tudom a választ. Pedig az előző bajnokság rájátszásában elszenvedett tíz vereség indokolta volna az edzőcserét már a bajnokság befejezésekor. Ráadásul Magyar András „kéznél volt”, mert a Táncsics SE nem hosszabbította meg a szerződéséét. Vélhetően Kostencki miatt maradhatott edző Frolow.

 

S. N. Nyílt titok az is, hogy új edző fogja irányítani a munkát.

K. I.: Magyar Andrással június 30-ig kötöttünk szerződést. Olyan szakembert keresünk a helyére, akinek van vagy lehet kötődése Kaposvárhoz. Hosszabb távú koncepciónkhoz olyan személyre van szükségünk, aki nemcsak ugródeszkának tekinti városunkat.

 

A visszaemlékező megjegyzése: mégis Magyar András maradt az edző, de nem emlékezem arra, hogy mi döntött mellette. Tény, voltak fenntartásaim, hisz két és fél hónap (tíz mérkőzés) állt rendelkezésére, hogy „gatyába rázza” az általa jól ismert játékosokat és benn tartsa az NB I-ben a csapatot. A győzelem-arány alig volt jobb, mint Frolow edzősége alatt. Voltak korábbról negatív tapasztalataim is, ugyanakkor egyetlen edző volt, aki benntartotta az NB I-ben a Táncsics SE-t. Nem emlékezem arra, hogy mi döntött Magyar András mellett.

 

S. N. Sokan már a csapat teljes széthullásáról beszélnek, mások ettől tartanak. Hogyan tovább? Van-e koncepció a jövőt illetően?

K. I. Az érvényes rendelkezések alapján egy évig NB I-es státuszunkat megtarthatjuk. Azaz: védett a csapatunk, így nem az távozik, akinek a kedve tartja. Csak egyetlen cél lebeghet előttünk: az élvonalba való visszatérés. Azok a kulcsjátékosok, akikre az NB I-ben is számíthatunk majd, kivétel nélkül maradnak, de négy-öt játékostól megválunk. Természetesen erősítünk is: egy bedobó- és egy centerposztra igazolunk.

A kiépített utánpótlásbázisukat sem számoljuk föl, marad az ifjúsági csapat, a két serdülő, a négy úttörő és a tizenkét mini csapat. Jelenleg a tárgyi és a személyi feltételek ehhez biztosítottak.

 

A visszaemlékező megjegyzése: igyekeztünk minél előbb tiszta viszonyokat teremteni. Az interjúval szinte egy időben közöltük azokkal a játékosokkal, akikre az NB II-ben nem számítunk, pontosabban a játékosokkal közösen döntöttünk a jövőről: Magyarfi, Pestality, Varga, Nagy G, Kostencki. Természetesen akinek élő szerződése volt, annak költségét viseltük a lejáratig.

 

S. N. Miként tekint a város a Bázis csapatára? És hogyan mindenekelőtt a névadó vállalat? A jelek arra vallanak, hogy a Bázis építőipari vállalat szívesen megválna e szakosztályától.

K. I. A csapat „gazdája” csaknem két évtizedig volt a kaposvári építőipari vállalat (SÁÉV). Úgy vélem, hogy a jogutódnak (BÁZIS) erkölcsi kötelessége a folyamatosság biztosítása. Június 30-ig működési feltételeink adva vannak, a továbbiakra viszont nincs garancia. Annyit mindentől függetlenül kijelenthetek: a kosárlabda-szakosztálya nem szűnik meg, létezni fog.

 

A visszaemlékező megjegyzése: A BÁZIS Dél-Dunántúli Építőipari Vállalt soha nem jelentette ki, hogy nem kell a csapat, de a játékosok fizetésén kívül működési támogatást alig adott. Ezért fel kellett készülni a váltásra: a bajnokság megkezdése előtt megvásároltuk az új mezeket, megrendeltük a szítázást, a mezeken a cukorgyárat jelképező süvegcukorral (a BÁZIS Kaposvár KK név technikai okok miatt maradt az év végéig).

 

A „felejtéshez”, a feszültségek oldásához legjobb gyógyszer a munka. A bajnoki idény alig fejeződött be, megkezdődtek az első alkalommal kiírt „Junior Kupa” mérkőzései. A csapat nagyon komolyan vette a szereplést. A csoportunk megnyerése után, vállalkoztunk az országos, négyes döntő megrendezésére. A döntőben a Tungsram, a Csepel mögött a harmadik helyen végeztünk, megelőzve a Videotont (S. N. 1989. 05. 16.).

 

A visszaemlékező megjegyzése: természetesen a jó szereplés, a döntő rendezése tudatos vállalás volt. Azt tudtam, hogy Horváth Frigyes, a MKSZ főtitkára elkötelezett híve a kosárlabda népszerűsítésének, az NB-s csapatok száma növelésének, a vidéki csapatok támogatásának. Köztudott volt, hogy ebben, mint az megyei szövetség elnöke, illetve klubvezető mindig támogattam, elsősorban azzal, hogy országos színtű utánpótlás tornák-, válogatott mérkőzések-, nemzetközi tornák-, Kadet EB csoportmérkőzések-, stb. megrendezésére vállalkoztunk. A szövetségben köztudott volt az is, hogy kaposvári szinten is sokat teszünk a diáksport fejlesztése érdekében: az utánpótlás bázis kiszélesítésének köszönhető, hogy néhány év múlva a megyei bajnokságban 24 – 25 csapat játszott hétről hétre.

Az országos szövetség elismeréssel nyugtázta, hogy a BÁZIS Kaposvár KK ás az általam elnökölt megyei szövetség - szinte megelőzve korát - nagyon komolyan vette a Magyar Kosárlabda Szövetség 1987. december 8-i ülésén - a diáksport támogatására - hozott határozatát, melynek mottója: mini kosárlabdázással a diáksport fellendítéséért. Stettner János a Klub utánpótlás vezetőjének komoly szervező munkát végez a mini program kaposvári és megyei sikere érdekében („Az utánpótlás nevelésért”, S. N. 1989. 05. 24).

Sajnálatos, de meghatározó esemény volt, hogy a vidéki kosárlabda fellegvárának csapata, a Bajai SK a március 5.-i, hazai pályán, tizenkilenc pontos vezetés után vereséget szenvedett (BSK – Paks 101:102). Ezzel eldőlt, hogy a következő szezonban a BSK a „B” csoportba fog szerepelni, amely óriási presztízs veszteséget jelentett a bajai kosárlabda számára. Ezért is napirendre került (felgyorsult) az NB I létszámának emelése: a BSK maradt az „A” csoportban. Amíg a pozitív döntés az a kaposvári kosárlabda számára a megújulás lehetőségét teremtette meg, addig sajnos - objektív okok miatt - a bajai kosárlabdának a vég kezdete volt (Bajai Honpolgár Könyvek, 2023, „A bajai kosárlabdázás nagy évtizede 1980 -1990”).

Nem tagadom, a létszámemelés esélyét megemlítettem a játékosok előtt. A csapat bizonyítani akarta, hogy a Hódmezővásárhely elleni vereségek egyszeri kisiklás volt.

A „Junior Kupa” kaposvári döntője elött került megrendezésre – immár hatodik alkalommal a „Balaton Füszért Kupa” nemzetközi kosárlabda torna (Kaposváron és Zalaegerszegen). A kaposvári döntőben ZTE – Bázis Kaposvár KK 124: 114 (71:44).

A visszaemlékező megjegyzése: ezen a tornán egyeztünk meg az Inter Bratislava bedobójával, Kristinik-kel, hogy Kaposvárra igazol.

 

A két esemény között „hivatalos” értesítést kaptunk az NB I létszámának megemeléséről: „A” csoport 12 csapat, „B” csoport 10 csapat. Igaz, a bennmaradáshoz osztályozó mérkőzést kell játszani a Testnevelési Főiskolával („BÁZIS-REMÉNY”, S. N. 1989. 05. 13.).

A két mérkőzésre – Gosztonyi nősülése miatt – tartalékosan álltunk ki, ráadásul Michalik is sérüléssel bajlódott, így gyakorlatilag öt játékossal harcoltuk ki a bennmaradást.

Első mérkőzés: Bázis KKK—Testnevelési Főiskola 116-97 (55-51) Bázis KKK: Kostenczki (25), Monok (18), Stickel (6), Kovács 41), Nagy 16. Csere: Michalik (10). Edző: Magyar András.

A mérkőzés előtt a szurkolók is elbúcsúztak Kostenckitől, aki ha nem lesz harmadik mérkőzés, utoljára lép pályára a kaposvári közönség előtt. A hat éve Kaposváron szereplő rokonszenves játékos méltán érdemelte ki a vastapsot („Elérzékenyült az elnök” – MAREK”, S. N. 1989. 06. 08.).

 

A visszaemlékező megjegyzése: amint azt korábban említettem, a kiesés utáni egyeztetés során közösen döntöttünk a játékos távozásáról. Ezt a döntést – vélhetően szintén Marekkal egyeztetve – nem vontuk vissza. Bármennyire is furcsán hangzik, az 1989/1990-es szezon azt igazolta, Kostencki távozása egyrészt megszüntette a Michalik leigazolása óta fennálló szerkezeti feszültséget, másrészt felgyorsította, eredményesebbé tette a csapat játékát.

Második mérkőzés: TF SE – Bázis KKK 91:102 (37:50)
Bázis KKK: Kostenczki (17), Monok (25), Stickel (5), Kovács (37), Nagy (15). Csere: Michalik (3). Edző: Magyar András.

Sajnos az 1987/1988-as szezonban tapasztalt pénzügyi nehézségek csak előhírnökei voltak azoknak a gondoknak, amelyek a következő években a csapat létét veszélyeztették.

Következik a VII. rész: A GÖDÖRBŐL A CSÚCSRA – A NAGY UGRÁS ÉVE