NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE - I. rész

A trauma átéléséhez lépjünk visszafelé néhány évet, nézzük meg, honnét indult a Kertész István-Stettner János által vezetett csapat. A múltidézés célja bemutatni az NB I kapujáig vezető - nagyszerű győzelmekkel, fájó vereségekkel tarkított - utat, felidézni azokat a társadalmi-gazdasági viszonyokat, amelyek befolyásolták az építős kosárlabda csapat szereplését.

 

A jogelőd

 

A Wikipédia és az Orosz Ferenc által írt „Kaposvári aranykosár” szerint a mai NB I-es csapat jogelőd egyesülete 1960-ban alakult. Korabeli emlékeim alapján ez tévedés, de legalább is pontatlan. A „születés” nyomon követése, dokumentálása érdekében 1960. januártól a Somogyi Néplap - „kosárlabda” kereső szót tartalmazó - valamennyi lapszámát/írását végignéztem (megyei napilapnak elévülhetetlen érdemei vannak az események követésében).

 

Így „érkeztem el” a 1974. szeptember 11.-i lapszámhoz, amikor is a bajnoki idényre való felkészülést szolgáló Latinca Kupa mérkőzéseiről szóló tudósításban először lehetett olvasni arról, hogy a Kaposvári Hunyadi Vasutas Sportkör kosárlabda csapatát átvette a néhány nappal korábban alakult Kaposvári Építők SC.

A napilap szerint a Kaposvári Hunyadi Vasutas Sportkör 1967 végén alakította újjá kosárlabda szakosztályát (a „városi legenda” szerint a sportegyesületnek valamikor volt kosárlabda csapata, melyben a diákkorú Kertész István is játszott).

 

Az elérhető, hiteles dokumentumok szerint az NB I-ben szereplő KOMETA Kaposvári KK kosárlabda csapata jogelődjének Kaposvári Hunyadi Vasutas Sportkör kosárlabda szakosztálya tekinthető.

 

Persze a Kaposvári Építők SC kosárlabda szakosztálya megalakításáig történ egy s más a kaposvári kosárlabda háza táján.

 

„NINCS ÚJ A NAP ALATT”

A Kaposvár kosárlabda sportjának fejlődésében – mint minden más sportágban - meghatározó szerepet töltöttek be a középfokú tanintézetek. „Esztendők óta tetszhalott a kosárlabda sport Somogyban” írja a megyei napilap 1961. szeptember 25.-i számában, amikor a Somogy megyei TST kiírta a megyei bajnokságot, melyben kizárólag diákcsapatok csapatok neveztek.

 

Versenyeztetésüket - később - a Somogy megyei Kosárlabda Szövetség szervezte, melynek újbóli megalakítását – a kaposvári diáksport meghatározó személyisége - Kertész István kezdeményezte 1963 végén.

 

A Somogy Megyei Kosárlabda Szövetség 1967 végén feladatként fogalmazta meg „új szakosztályokat kell szervezni”, felismerve, hogy a diákkorból kilépő fiataloknak egyszerűen nincs hol kosarazniuk.

 

A felhívás eredményeként alakította újjá kosárlabda szakosztályát a Kaposvári Hunyadi Vasutas Sportkör. A megyei bajnokságba a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum is nevezte kosárlabda csapatát – Kaposvári Gazdász néven. Kaposvár új ipari üzemében, a Híradástechnikai Vállalatnál is sportkör alakult és Kaposvári Vasas Izzó néven kosárlabda csapatot neveztek a bajnokságban.

 

Korszakos döntést hozott a Magyar Kosárlabdázók Szövetsége, amikor 1970-től NB III-as bajnokságot indított.

 

„Új utakon a kosárlabda sport Somogyban”

lelkendezett annak idején a megyei napilap tudósítója (S.N. 1969. 12. 12.). Az NB III-ban indulók között ott találhatjuk a K. Gazdász, a K. Vasutas, a K. Vasas Izzó csapatait. Ez utóbbi csapatban a Táncsics Gimnázium diákjai játszottak.

 

Sajnos, a következő évben, azaz 1971-ben a K. Vasutas kosárlabda csapata – kellő számú játékos hiányára hivatkozva – már nem nevezett.

Érdemes a Somogyi Néplap 1971. június 11.-i, a K. Gazdász és a K. Vasas Izzó egymás elleni mérkőzéséről szóló tudósítását megemlíteni, tekintettel arra is, hogy néhány játékossal később is találkozni fogunk.

 

K. Gazdász: Hirth, Pakoth, Csóka, Molnár, Sárdi, Guth, Sipőcz, Ádám. Edző: Péter György.

 

K. Vasas Izzó: Szabó, Frank, Walter, Kertész, Klenovics, Somoskövi, Ékes, Stickel L, Okos. Edző: Walter Károly

 

A mérkőzést taktikus játékkal a főiskolások nyerték: K. Gazdász – K. Vasas Izzó 62:54

A megyei napilap egy évvel későbbi, 1972. április 19.-i számában, az NB III-as bajnokságról szóló tudósításában ismét a K. Vasutas csapatáról lehetett olvasni (K. Vasutas-Marcali 65:61). Sajnos nem találtam írásos okát az „újjászületésnek”, csupán feltételezem, hogy a Híradástechnikai Vállalat által működtetett sportegyesület inkább a saját dolgozói sportolását támogatta, így megvált a kosarasoktól. A vasutas sportkör átvette a K. Vasas Izzó kosárlabda csapatát. Amint az később kiderült, a K. Vasutas SE nem sokáig viselte gondját a kosarasoknak.

 

Két évvel később a Somogyi Néplap 1974. szeptember 7.-i számában a hagyományos, Latinka Kupa felkészülési tornáról tudósításában a nevezett csapatok között szerepelt a Kaposvári Hunyadi Vasutas Sportkör kosárlabda csapata is. A másnapi tudósításban már a Kaposvári Építők SC kosárlabda csapatának mérkőzéseiről olvashattak a kosárlabda szurkolók, ugyanis a néhány nappal korábban alakult

 

Kaposvári Építők SC átvette a Kaposvári Vasutas kosarasait

Később - szűkszavú tudósításból - megtudhatták a sport iránt érdeklődők, hogy Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozó kosárlabdázók kérésére, a vállalat igazgatójának, Gyulavári Tamás támogatásával megalakult - igaz csak egy szakosztállyal - a Kaposvári Építők SC.

 

Az alakulás évében, azaz 1974-ben a K. Építők SC, az örök rivális, a Dombóvári VMSE mögött a második helyen végzett az NB III-ban.

Az osztályváltás azonban nem váratott magára sokáig, a Somogyi Néplap az 1975. november 26.-i számában már arról tudósított, hogy

 

„Bajnok és NB II-es lett a K. Építők csapata”

A megyei napilap 1975. december 11.-i számában a bajnokcsapat vezetői értékelték a sikeres szereplést („A K. Építők kosárlabdázói az NB II-ben”).

 

Kertész István és Stettner János által vezetett csapat „magját” a Táncsics Gimnázium és az 503 sz. Szakmunkásképző Intézet volt diákjai adták: Magyarfi, Ékes, Stickel, Szabó, Déri, Tóth, Gálosi, Kisdeák, Horváth, Mudig, Serák, Klopfer, Csorba, Specker, Giczi, Bodródi.

 

Kertész István szerint a csapatnak csak egy kiemelkedő játékosa volt, Magyarfi László, aki vezére is volt a csapatnak.

 

Az NB II nyugati csoportjába beosztott K. Építők játékosainak mezén a SÁÉV felírat jelezte, hogy a csapat támogatója - ahol a játékosok többsége dolgozott - a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat.

 

Kertész István lett az NB II-es csapat szakosztályvezetője, a csapat „mindenese”, míg

 

edzője Stettner János

Az első NB II-es bajnoki szezon (1976) második fordulójában került sor az első helyi rangadóra: K. Táncsics SE-K. Építők 156:71. Sajnos ősszel sem sikerült megszorítani a katona csapatot.

 

Az újonc csapat csak a bajnokság végén tudott annyi győzelmet szerezni, hogy – a későbbi nagy ellenfelet, a veszprémi Bakony Vegyészt kosárkülönbséggel megelőzve – sikerült megkapaszkodnia a másodosztályban. Ez a „hőstett” a kosárlabda csapat jövője, léte szempontjából rendkívül fontos volt. Ha kiesnek, ki tudja, mi lett volna a sorsa a csapatnak.

 

A kosárlabda népszerűségét mutatta, hogy bajnokság során összesen húsz játékos kapott lehetőséget: Magyarfi, Déri, Hirth, Szabó G, Szabó T, Ékes, Gálosi, Frank, Kisdeák, Csorba, Tóth Z, Tóth T, Stickel L, Stickel P, Sziget, Horváth, Vajda, Serák, Gilicz, Miklós, Bodródi. Az őszi idényben először találkozhattunk Stickel Péter nevével.

A „hobbi kosárlabdát” az is jelezte, hogy - bár sokan kaptak lehetőséget - néha csak 7-8 játékos állt Stettner János rendelkezésére. A feltételek sem voltak optimálisak, előfordult, hogy a Budapestre tartó személygépkocsi meghibásodása miatt a csapat lekéste a mérkőzést.

 

A második évben (1977) - a tavaszi hetedik hely után - a 10. helyen végzett az építős legénység, köszönhetően a játékosok fejlődésének és az átlagon felüli dobókészségnek. Rutinos középcsapattá vált a K. Építők SC.

 

A bajnoki rajt előtt a csapat gyengült, ugyanis Magyarfi, Szabó G, Déri bevonult. A bajnokságban ismét húsz játékos kapott lehetőséget: Hirth, Tóth T, Tóth Z, Szabó T, Gálosi, Sziget, Vajda, Stickel L, Stickel P, Mudig, Jakó, Molnár, Hegedüs, Klopfer, Gulyás, Kővári, Ulrich, Simon, Kálmán, Bodródi.

 

A helyezés jobb is lehetett volna, azonban a B. Vegyész elleni, 25 pontos győztes mérkőzésen az egyik játékos (Jakó Gergely) jogosulatlan szerepelt és ez pontokba került.  A megyei napilap szerint „javítani kell a szakosztályvezetés munkáján, hogy ilyen eset többé nem fordulhasson elő” (S.N. 1977. 07. 02.).

 

Az erőviszonyokra jellemző néhány mérkőzés:

 

Dombóvári VMSE – K. Építők SC 101:100

K. Építők SC – K. Gazdász SE 99:93

Oroszlány – K. Építők SC 142:52

 

A harmadik évben (1978) a bajnokság megkezdésekor a csapat helyzetét és jövőbeni lehetőségeit így értékelte a megyei napilap (S.N. 1978. 02.10.).

 

„Megszilárdult alapokon a K. Építők”

„A jó közösségi szellem és az egymásért való küzdeni tudás a siker titka, amivel a játékosok átlagon felüli dobókészsége párosult”, nyilatkozott Stettner János. A csapat ponterőssége minden esetben ellensúlyozni tudta közismerten a gyenge védekezést. „Tíz másodpercenként dobunk, ez a taktikája a jól dobó csapatnak.” A tizenhat csapat közül a K. Építők SC kapta a legtöbb pontot.

 

Néhány érdekes mérkőzés:

-          K. Építők SC – U. PEAC 113:92 összesen 70 büntetőt dobtak, kilencen kipontózódtak;

-          K. Építők SC – Dombóvári VMSE 101:93 először sikerült legyőzni a „szomszédvár” csapatát;

-          Táncsics SE – K. Építők SC 108:100 egyre közelebb a helyi rivális csapathoz.

 

A tavaszi idény végén, amikor a bajnoki tabella negyedik helyen volt a csapat a Somogyi Néplap így értékelte a kosárlabdázók teljesítményét (S.N. 1978. 07. 28.).

 

„Nem légvárat épít a K. Építők”

Folyamatos az előre lépés, állapítja meg a napilap munkatársa. Stettner János: „Míg korábban hat-hét ütőképes játékos volt, most közel egy tucat áll rendelkezésre. Igaz, most tavasszal minden összejött, de nem módosítjuk a célkitűzést, továbbra is az első hatban szeretnénk lenni. Nem érett még a csapat a dobógora. Két-három év múlva lehet cél a bajnoki cím megszerzése.”

A bajnokság közepén – a Latinka Kupa mérkőzéseiről szóló tudósításból - értesültek a szurkolók arról, hogy változott a csapat neve, felvette a bázisvállalat nevét, a továbbiakban

 

SÁÉV SC néven szerepel

A fejlődés továbbra is töretlen volt, a csapat 4. helyen fejezte be a bajnokságot, köszönhető annak is, hogy Magyarfi, Déri és Szabó G leszerelt. Először szerepelt a csapatban Gosztonyi Gábor. A többiek: Tóth T, Gulyás, Szabó T, Szabó G, Gálosi, Déri, Kálmán, Ulrich, Darvasi, Stickel P, Stickel L, Sziget, Vajda, Kővári, Magyarfi, Ékes, Terlaki, Simon.

A negyedik évében (1979) tovább lépett a csapat: a játékos keret erősödött, visszatért Veszprémből Somoskövi Gábor. A még diák Háncs Zoltán – aki a Mezőgazdasági Főiskola engedélyével – a SÁÉV SC-hez igazolhatott. Ugyancsak az építőkhöz igazolt Dombóvárról Pakoth István is. Igaz, a csapatkapitány Gálosi bevonult.

 

A SÁÉV SC első alkalommal győzi le a K. Táncsics SE – NB I-et is megjárt – csapatát: SÁÉV SC – Táncsics SE 98:80.

 

Kilenc forduló után a SÁÉV SC vezeti a bajnokságot, megnőttek az elvárások:

 

„NB I a láthatáron! Sikerül-e a SÁÉV kosarasok nagy ugrása”

Lesz-e Kaposvárnak ismét NB I-es csapta? Meg vannak-e a feltételei az előre lépésnek? A Somogyi Néplap a 1979. 04. 14.-i számában ezekre a szurkolói kérdésekre igyekezett válasz adni.

 

Kertész István szakosztályvezető: „a játékosok nem csak játékban értek be, hanem gondolkodásban is. Nagy meglepetésekre képes a gárda.”

Stettner János edző: „nem csak az edzéseken, hanem a mérkőzéseken is mindenki többet ad magából, mint korábban. A csapat 4-5 játékosa megüti az NB I-es szintet. Vannak vezér egyéniségek, Szabó G. improvizáló képessége, Stickel P. irányító képessége, Magyarfi, Tóth és Nagy eredményessége a további sikerek záloga lehet. A többiekről is csak elismeréssel szólhatok. Tizenhárom kosarasunk van, s valamennyien alkalmasok a feladatok megoldására.”

Monok Tibor első alkalommal szerepelt a felnőtt csapatban. A többiek: Magyarfi László, Szabó Gábor, Tóth Tibor, Stickel Péter, Stickel Lajos, Déri Zoltán, Ékes Tamás, Gosztonyi Gábor, Pakoth István, Nagy Tibor, Somoskövi Gábor, Háncs Zoltán.

 

Kisiván Imre ügyvezető elnök (a SÁÉV dolgozója): „a vállalat a csapat mögött áll, a csapat új otthona, a Rákóczi Iskola torna csarnoka nyárra elkészül. A vállalat mindent megtesz a bajnokság megnyeréséért, egyedül ez azonban kevés, a városi összefogásra is szükség volna. Az NB I nem csak a mi érdekünk, hanem az egész városé. Vannak még Kaposváron nagyszerű kosarasok, akik segíthetnének bennünket”.

A folytatásban „becsúszott” két váratlan vereség (Szombathely és Pét ellen), ezért a tavaszi idényt a SÁÉV a táblázat második helyén zárta, a Székesfehérvári Építők mögött. Ennek ellenére városszerte már arról beszéltek a kosárlabda barátok, hogy lesz újra NB I-es csapata Somogynak.

A júniusban - nemzetközi torna keretében - átadták a Rákóczi Ferenc Általános iskola tornatermét, így új otthont kapott a kosárlabda csapat is. A torna különdíját Stickel Péter kapta.

A forró nyári kedélyeket lehűtötte, hogy a szeptemberi rajt előtt gyengült a csapat: a ponterős Tóth Tibor egyetemre ment és ugyancsak távozott Nagy Tibor is (be nem váltott ígéretek miatt). Gulyás Zoltán bejelentette, hogy visszavonul, mert személyes gondjainak megoldásához nem kapta meg az ígért segítséget (később visszatért). Ékes Tamás hátat fordított a csapatnak, mert szerinte nem a képességeinek megfelelően kapott játéklehetőséget. Háncs Zoltán a kötelező gyakorlat miatt nem tudott alapozni, a visszatérő Somoskövi Gábor még a beilleszkedés kezdetén van.

 

Stetner János ugyanakkor bizakodó: „tartjuk eredeti álláspontunkat, dobogós helyen kívánunk végezni”. Az előre lépéshez azonban több törődés, odafigyelés kell. „Úgy érezzük, hogy eddigi teljesítményünkkel rászolgáltunk arra, hogy ne csak az ellenfelek vegyenek komolyan bennünket.”

Aztán néhány őszi győzelem után - közte a Táncsics ellen 96:93 - jött a „gerincroppantó” vereség: Székesfehérvári Építők SC – SÁÉV SC 89:71 (49:37).

„Elúszott a SÁÉV remény”

tudósított a megyei napilap, amikor a csapat kikapott a nagy riválistól (S.N. 1979. 10. 10.).

 

Néhány kötelező győzelem után, hazai pályán vereség a Dombóvártól, majd a középmezőnyhöz tartozó Fűzfő-től is.

 

A SÁÉV hét vereséggel – a Dombóvár mögött – a 3. helyen zárta a bajnokságot.

 

„A SÁÉV SC, amely évről évre fejlődött, az idén várományosa volt a bajnoki címnek”, írja a napilap, melyet egyetlen érintett sem cáfolt. De, még a második hely is elúszott, igaz ebből a sportkörnél sem csináltak „ügyet”, mert egyedül a feljutást fogadták volna el.

 

A szakvezetők szerint lényegében elérte a csapat a kitűzött célt, hiszen a bajnokság előtt a dobogóra lépést jelölték meg. Ugyanakkor nem tagadták - mert idény közben megnőtt az étvágy - a „bronzérem csalódás”.

Stettner János szerint „a játékosok mindent a fehérvári találkozóra tettek fel. Nem sikerült győzni. A csapat a fehérvári vereség után feladta. Győzelem esetén a következő három vereség sem következik be.”

Az ötödik év (1980): „Újra megpróbálják a SÁÉV kosarasai”, ígérték a club vezetői. A SÁÉV egyetlen vágya az első két hely valamelyikének megszerzése. A feljutásnak rendelnek alá mindent (S.N. 1979. 01. 18.).

 

Az 1980/81-es bajnokságban a kosarasok is áttérnek az őszi-tavaszi fordulóra, ezért három fordulóra kerül sor. A harmadik fordulóban, azaz tavasszal az eső nyolc csapat játszik egymással oda-vissza és az első helyezett jut fel az NB I-be. A második osztályozót játszhat a feljutásért.

 

A csapat magja lényegében változatlan, csupán Sziget András tért vissza másfél év után, illetve a Csepel Autó NB I-es játékosa - Simon Károly Kaposvárra igazolt, aki komoly erősítést jelentett. A többiek: Somoskövi, Szabó G, Háncs, Magyarfi, Déri, Gosztonyi, Stickel L, Monok, Gulyás, Stickel P, Czimbalek, Varga, Bodor.

 

Sorozatban nyeri a mérkőzéseket az építős legénység, gyakran dobtak száz pont felett (SÁÉV SC – Sabária 124:110). Harminc ponttal verik idegenben a Dombóvárt (Dombóvári VMSE –SÁÉV SC 60:94).

 

Nagy várakozás előzte meg a tavaszi idényben még pontveszteség nélkül álló SÁÉV és az edzőváltás után új lendületet kapó Táncsics összecsapását. A mérkőzés váratlan, biztos Táncsics győzelemmel zárult: Táncsics SE - SÁÉV SC 104:85 (a bevonult Gálosi volt csapata ellen 41 pontot dobott).

 

SÁÉV SC a tavaszi idényt – egy vereséggel - az élen fejezi be

 

Az őszi idény megkezdése előtt nyilatkozott a helyi napilapnak Stettner János: a játékos állomány nem változott, egyetlen új fiú jött hozzánk: Czimbalek Csaba, a Táncsics SE-től. Így 13 játékosra számíthatok. Sorsolásunk jó, célunk, hogy minden mérkőzést megnyerjünk („Kosár: jó!” S.N. 1980. 09. 11.).

 

Aztán jött a hidegzuhany: hazai vereség a régi rivális ellen: SÁÉV SC – Ú. PEAC 99:101. Aztán a még nagyobb hidegzuhany, hazai vereség a Dombóvártól: SÁÉV SC – Dombóvári MVSE 88:102. Aztán némi gyógyír: SÁÉV SC – Táncsics SE 99:94.

 

Őszi idény végén még mindig első helyen a SÁÉV SC, három vereséggel. „A rájátszásban dől el minden” -így a tudósító (S.N. 1981. 01. 09.).

 

„Célegyenesben a SÁÉV kosarasai”

értékeli a Somogyi Néplap tudósítója az elmúlt évek teljesítményét:

 

„lemérhető az a fejlődés, melyet az építős gárda öt év alatt megtett. Lényegében ma is azok alkotják a csapat gerincét és ostromolják az NB I kapuját, akik annak idején „hőstettnek„ tekintették azt is, hogy megmenekültek a kieséstől.”(S.N. 1981. 01.10.)

A SÁÉV őszi megtorpanása kapcsán Stettner János kritikusan fogalmaz: „minden játékos óhajtja az NB I-et, ebben meg van az egység, de ugyanez nem érvényesül az edzésmunkában. A legjobb játékosok között is vannak olyanok, akik nem szívesen végzik a fárasztó edzésmunkát, azaz csak inkább addig, amig az nekik jólesik. Ez pedig a mai követelmények közepette kevés.”

A maratoni bajnokság folytatódik, a sorsolás kedvező. „Az első négy mérkőzést itthon játsszuk, február végéig csak egyszer mozdul ki a csapat Kaposvárról”, nyilatkozza Stettner János és Kertész István. Addig várhatóan eldől minden.

 

„A SÁÉV meg akarja nyerni a bajnokságot és csak a legrosszabb esetben gondol arra, hogy másodikként az osztályozón próbálkozzon az NB I-be kerüléssel. Sok függ a kulcsemberektől. Senki sem vitatja, hogy Stickel, Simon, Háncs, Magyarfi, Somoskövi és a leszerelő Gálosi NB I-es színtű játékosok.”

 

Amig a két szakember optimistán láttatja a jövőt, addig a SÁÉV SC közgyűlésén Gyulavári Tamás, az egyesület elnöke (a vállalt igazgatója) e ként látja a jövőt:

„zöld utat kapott a SAÉV- nál a kosárlabda. De nem látom biztatónak a jövőt. Ha valóban somogyi érdek az NB I, akkor meg kell nyilvánulnia a megyei összefogásnak. Jelenleg bizony nagyon magára van hagyva az egyesület. A SÁÉV-nak nincsenek meg a feltételei ahhoz, hogy megbirkózzon az NB I-el. Nagy erőfeszítések árán megteremtjük a feljutás lehetőségét, minden további azonban meghaladja a vállalat erejét, egyedül tehát többre nem vállalkozhatunk.” („Közös érdek, közös összefogás” S.N. 1981. 02. 05.)

 

A SÁÉV kikap idegenben: Bakony Vegyész – SÁÉV SC 86:70). Aztán Magyarfi utolsó másodpercben dobott kosarával hazai győzelem: SÁÉV SC – Ú. PEAC 84:82. Majd vereség a helyi riválistól: Táncsics SE – SÁÉV SC 75:59. Csökken az esély.

„Fekete” hétvége, hazai vereség az „ősi” riválistól: SÁÉV SC – Dombóvári VMSE 83: 98. De még nincs vége a vesszőfutásnak: SÁÉV SC – Bakony Vegyész 88:89.

 

„Kosarat kapott a SÁÉV az NB I-től?”

tette fel a kérdést az újságíró a drámai körülmények között, Pécsen lejátszott, vesztes mérkőzésről szóló tudósításában: Ú. PEAC – SÁÉV SC 95:94.

 

A tudósítás szerint Magyarfi a 3. percben-, Somoskövi a 16. percben megsérült, a második félidőben Szabó és Gosztonyi a kipontozás sorsára jutott („Drámai percek a rangadón” S.N. 1981. 03. 31.).

 

A rájátszásban a SÁÉV ötödik mérkőzését vesztette el. Két hónap alatt többször hagyta el vesztesen a játékteret, mint 1980-ban egész évben. Most már csak az osztályozón juthat az NB I-be, ha a hátralévő két mérkőzését (Táncsics SE, Dombóvári VMSE) megnyeri.

 

„Mi tagadás, már beleéltük magunkat abba, hogy ismét lesz NB I-es kosárlabda csapatunk” kesereg az újságíró. Majd így folytatja: „a kudarc szele mindennél jobban megcsapott bennünket. Azonban a szurkolókkal együtt nem hisszük, hogy olyan együttesnek, amely az egész bajnokság során tartani tudják vezető pozíciójukat, a hajrában „törvényszerűen” el kell buknia.”

A bukást csak elodázta a Táncsics elleni győzelem: SÁÉV SC – Táncsics SE 88:87, mert az osztályozóért lejátszott mérkőzésen: Dombóvári VMSE – SÁÉV SC 98:87.

 

A SÁÉV SC a negyedik helyen zárta a bajnokságot. Kertész István visszaemlékezése szerint „az eddigi egységesnek vélt csapatszelem megszűnt, mindenki másban igyekezett keresni a hibát. Sok huzavona után edzőcsere következett” (Gyarmati László: SÁÉV SC híradó).

 

Stettner János lemondott

Fájó módon, mondhatnám tragikusan zárult le a „Stettner korszak”. A csapat ismét megtorpant az NB I kapujában. Ugyanakkor a csendes, halk szavú edzőnek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a több mint fél évtizeden át nevelt tanítványok két évvel később sikerrel vették az akadályt és az 1982/83-as idény végén feljutottak az NB I-be.

 

Stettner János nem szakadt el sem a kosárlabdától, sem a SÁÉV SC-től: egy év múlva - az NB I-ből meglepetésre kieső - Kaposvári Honvéd Táncsics SE kosárlabda csapatának kispadján váltotta Klenovics Endrét és éveken keresztül a SÁÉV SC utánpótlás vezetője, az ifjúsági csapat edzője volt.

 

Következik a II. rész: vége az amatőr korszaknak, belépés az NB I kapuján