Annak, hogy egy kaposvári beruházásnak – minden városházi PR ellenére – a „torka is véres”, ma már egyre kisseb a hírértéke. Az uszodai lelátó leázásával csak azért foglalkozom, mert „probléma” jól tükrözi azt a százmilliókban mérhető károkozást, amit a „Kaposvári Uszoda és Gyógyfürdő komplex egészségturisztikai fejlesztése” során alatt elkövettek és aminek a levét a mai napig isszák az „egyedülálló” létesítmény látogatói.
Az elmúlt nyáron megtartott vízilabda torna szépszámú közönsége megdöbbenve látta, hogy a lelátó alatti bejárat leázását milyen primitív módon, ponyvával próbálták megakadályozni (a "víz elleni szigetelés" ma is funkcionál). Vélhetően ez a „látvány” is szerepet játszott abban, hogy a városháza – az uszodában rendszeresen megforduló polgármester – végre ne söpörje a szőnyeg alá a lelátó alatti létesítmények évtizede tartó, mindenkit irritáló leázását, penészesedését és döntés szülessen az egyszerűnek tűnő műszaki feladat megoldásáról.
ELŐZMÉNYEK
Az uszodát rendszeresen látogatók előtt közismert volt, hogy - az egy év csúszással, 2011-ben befejezett felújítás követően - az 50 méteres medencére néző lelátó alatti helyiségek rendszeres leáznak, a penészesedés egyre nagyobb felületen terjed. Ugyancsak jól érzékelhető voltak a falakon a repedések, amelyek az épületrész mozgására utaltak (gyengítve az egyébként is alkalmatlan víz elleni szigetelést).
A leázás tényét az érintett felek igyekezett „agyonhallgatni”, a javításnak nem voltak látható jelei. Ahhoz, hogy víz elleni szigetelés alkalmatlansága a városháza számára is „tagadhatatlan” legyen, ahhoz az új – az 50 méteres medencét és a lelátót lefedő – sátor felállítása adott végső lökést.
A javításra a 2016. évi költségvetés a 22 millió forintot irányzott elő.
A 2016. április 28.-i közgyűlésen azt a kérdést tettem fel a polgármesternek, hogy
a lelátó vízszigetelését kilopták vagy kispórolták?
A polgármester a válaszadásra a Műszaki Igazgató Asszonyt kérte fel (aki a 2009-ben indult beruházás projekt-felelőse volt).
Szerinte „a vízszigetelést nem lopták-, és nem spórolták ki: a tervnek megfelelően egy kenhető vízszigetelés készült. Valóban voltak leázások, de azt a kivitelező folyamatosan javította”.
A valóság ezzel szemben az volt, hogy a lelátót burkoló járólap alá készített kenhető szigetelés csak a járólapok felbontásával javítható: ilyen javítás azonban a beruházás befejezése óta nem történt!
A polgármester azzal biztatott, hogy a teljes javítást el fogják végezni, a költségvetésben a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll.
A közgyűlési vitában fontosnak tartottam azt is megjegyezni, hogy a költségvetésben szereplő
22 millióból a szakmai szabályok szerinti vízszigetelés nem készíthető el.
Azt is megtudhattuk, hogy az önkormányzat a sátorépítés miatt a garanciát, illetve annak pénzügyi fedezetét is elvesztette (mert a lelátót borító fed-kövek átfúrásra kerültek és megsérült – az egyébként alkalmatlan - vízszigetelés).
Ezért minden további javítási munka költsége a város költségvetését terheli.
A „korabeli oknyomozás” során kiderült, hogy a tervező a lelátó teljes felülete alá
a szakmai szabályoknak megfelelően bitumenes lemez-szigetelést írt elő,
de a kivitelező eltért a tervtől, kenhető vízszigetelést készített, amely másodlagos vízszigetelésnek tekinthető. Ez a megoldás épületszerkezeti elemek vízszigetelésére nem alkalmazható (otthon a csempe alá a zuhanyfülke szigeteléseként megfelel).
A közgyűlési hozzászólásomban utaltam arra is, hogy a polgármester annak idején a kivitelező által elvégzett 300 milliós pótmunkát nem volt hajlandó elismerni (ez vitte csődbe az ETALON Kft-t), ezért a pótmunka költségét meg kellett spórolni.
Ezért kerülhetett sor - a szakmailag indokolt bitumenes lemez vízszigetelés helyett - a jóval olcsóbb kenhető vízszigetelés alkalmazására.
A 2016 nyarán végzett munkálatok minden tekintetben igazolták az áprilisi közgyűlésen tett megállapításaimat: a városházi állásponttal szemben
nem javítás történt, hanem - a lelátó vízszintes síkján - pótolták a tervező által előírt bitumenes lemez vízszigetelést.
Az csak „hab volt a tortán”, hogy költségvetésben szereplő 22 millió a teljes felületre nem volt elegendő, ezért
a lelátó alatti helyiségek leázása nem szűnt meg.
Ezért a 2016. szeptemberi közgyűlésen – interpelláció keretében – ismét megkérdeztem
„Kilopták vagy kispórolták az uszoda lelátójából a tervező által előírt vízszigetelést?”
Az interpellációmra adott jegyzői választ én nem, de a Közgyűlés elfogadta.
Ami a lényeg: a Közgyűlés által elfogadott – a valósággal köszönő viszonyban sem álló - válasz ellenére
a leázás és a penészesedés tovább rongálja a létesítményt, idestova tíz éve.
Talány, hogy a „javítási koncepcióból” mikor lesz konkrét terv, amely alapján – többszáz milliós költséggel - meg lehet akadályozni a leázást és a penészedést. Kérdés, hogy az épület-szerkezet mozgásának megszüntetésre lesz-e pénz?