Nem kis feltűnést keltett, hogy Szita Károly, mint a MJV Szövetségének Elnöke a parragi javaslattal kapcsolatosan nem nyilvánított véleményt. Polgármesterként említette meg a helyi rádiós műsorban, hogy
„az iparűzési adó nélkül alacsonyabb lenne Kaposváron az életszínvonal”.
Természetesen azzal egyetértek, hogy a hipa fizetés átmeneti felfüggesztése - kormányzati kompenzáció nélkül – megbénítaná azon települések üzemeltetését, ahol a hipa domináns a saját bevételekben. Kaposvár esetében - a jelentős hipa csökkenés ellenére is - 46,4 százalék.
Ugyanakkor hadd hivatkozzak a miniszterelnök - a javaslat kapcsán adott - nyilatkozatára, mely szerint
„meredek, de azért fel lehet rajta kaptatni, csak a kellő arányt kell eltalálni”.
A miniszterelnök véleményét érdemes Kaposvár esetében megvizsgálni, mert a polgármester elővette a 2008-as pénzügyi-gazdasági világválság idején használt szlogent, azaz
„Ha baj van, akkor nem elvenni, hanem adni kell”
A 2008-as pénzügy-gazdasági világválság a magyar gazdaságot egy lejtmenetben érte és a kormány megszorító intézkedései a települések működtetését - így Kaposvárét is - jelentősen megnehezítette.
Munkahelyek szűntek meg, a munkanélküliek száma korábban nem tapasztalt mértékben megemelkedett. A növekvő infláció miatt a reálkeresetek csökkentek.
A pénzügyi-gazdasági okozta negatív hatások enyhítése érdekében a polgármester a 2008. novemberi közgyűlésen következőket javasolta (itt olvasható):
a munkahelyek megőrzése érdekében az önkormányzat hozza előre a beruházásait, adjon 500 ezer forint támogatást az új munkahelyek létrehozására (összesen 60 millió forintot);
továbbá,
a kis- és középvállalkozások likviditási problémáinak mérséklése érdekében az önkormányzat adjon lehetőséget a helyi adók átütemezésére, a gyakoribb számlázásokra, a 30 napos fizetési határidő 25 napra való csökkentésére.
Tekintettel arra, hogy a közgyűlés időpontjában ideig Kínában tartózkodtam, a közgyűlés munkáját interneten követtem. Egyetértettem a javaslataival, azonban
az volt a véleményem, hogy a javasolt eszközök elmaradnak az önkormányzat lehetőségeitől.
A kínai tartózkodásom alatt megfogalmazott - a polgármestert kiegészítő - javaslataimat hazaérve megküldtem a polgármesternek és kértem annak a 2008. decemberi közgyűlésen történő megtárgyalását és elfogadását (itt olvasható).
Azt javasoltam – többek között – hogy az önkormányzat
- az iparűzési adót 50 százalékkal csökkentse azoknak a legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozásoknak, akik két évig nem csökkentik a foglalkoztatottak számát,
továbbá
- hozzon létre két éves közmunka programot.
A polgármester közölte „a Közgyűlés novemberi ülésén ismertetett intézkedések a képviselői indítványban szereplő célokkal történő kiegészítését most nem javaslom.”
Elégtétel jelentett, hogy az elutasítás ellenére
az önkormányzat adómentességet biztosított 4000 vállalkozásnak, akiknek az adóalapja nem haladta meg a 2,5 millió forintot;
továbbá
az önkormányzat többszörösére emelte a közmunkások számát.
Ekkor vált a polgármesteri kommunikációban általánossá az írásom címében szereplő szlogen, mely szerint „ha baj van nem elvenni, hanem adni kell”.
A polgármesteri javaslatok - javallataimmal kiegészítve – néhány hónappal később - a „Kaposvári Modell” elnevezéssel, mint csodafegyver vonult be Kaposvár „gazdaságtörténetébe”.
Kaposvár önkormányzata ma sokkal jobb pénzügyi helyzetben van, mint 2008-ban volt. Mondhatnám azt is, hogy
kivételes, kegyelmi helyzetben van.
Emlékeztetni szeretnék minden kaposvárit arra, hogy annak idején elsöprő többséggel egyetértettünk a KOMÉTA „megmentésével. A Kormány által adott 3,5 milliárdos támogatásából 2 milliárdot fordított az önkormányzat a húsipari cég megmentésére, azaz ezért az összegért vásárolt részvényt. Öt év után az olasz tulajdonosok visszavásárolták az önkormányzati tulajdonrészt.
A polgármester rendszeresen hangoztatja, hogy a KOMETA részvények vásárlása azért is jó befektetés volt, mert a 2 milliárdos részvénycsomag közel 1,5 milliárdot fialt az önkormányzat számára, azaz összesen 3,5 milliárddal gazdagodott Kaposvár.
Kevesen tudják, hogy a 3,5 milliárdot a Kormány nem vonta el, hanem itt hagyta az önkormányzatnál, azzal, hogy az összeg infrastrukturális fejlesztésre fordítható.
Azaz, az önkormányzat a saját bevételeiből, így például az iparűzési adóból kisebb összeget kell fordítani beruházásokra, több marad a város üzemeltetésére, a kaposváriak életminőségének javítására.
A polgármester a szeptemberi közgyűlésen közölte, „Kaposváron összesen 6061 cég fizet iparűzési adót. A járvány első hulláma alatt 935 cég bocsátott el, mint egy 1300 dolgozót. Ezek a cégek döntően egyéni vállalkozók és mikró vállalkozók voltak. Ebből adódik a munkanélküliek számának a növekedése.”
Azt gondolom, hogy a többi, 3000 kisvállalkozás is súlyos gondokkal küzd, ezért
„ha baj van nem elvenni, hanem adni kell”.
Az önkormányzat számára nem jelentene komoly pénzügyi terhet, ha azt
a 4000 vállalkozást ismét mentesítené az adó megfizetése alól, akiknek az adóalapjuk nem éri el a 2,5 millió forintot.
Az utóbbi évek legmagasabb munkanélküliségét is csökkenteni lehetne
részben a közmunkában foglalkoztatottak számának a növelésével, részben a beruházások tervezett ütemben történő megvalósításával (ugyanis a szerződéses lekötöttség csak közel 55 százalékos, a pénzügyi teljesítés alig haladja meg a 30 százalékot).
Van miből adni, ugyanis nem kell sem hitelt felvenni, sem kötvényt kibocsátani (mint annak idején), mert a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll.
Szóljon hozzá a facebook-on!