VÁNDORPATKÁNYOK MÁRPEDIG VANNAK!

Mint volt cukorgyári - sokakkal ellentétben - azért sem tiltakozom, hogy a biogázt előállító tartályok utántöltése jelentős levegő-szennyezéssel okoz. El lehet költözni, mondták.

A lakóházunkat - a hozzá tartozó udvart és kertet - másik öt lakótársammal közösen rendbe tartottuk (tartjuk). A tanácsi rendszerben a közterületek is elfogadható tisztaságúak voltak. Igaz, a közmunkások helyett az úttestet rendszeresen seperte az erre rendszeresített gépjármű.

Rágcsálók (patkányok) elkerülték lakókörnyezetünket.

Múltak az évek, a város (és a környezetvédelem) fejlődött. A rendszerváltás után létrejött az önkormányzat. Néhány év múlva eltűnt a seprő-kocsi, az utak, járdák egyre szemetesebek lettek. Takarítást a környéken is átvették a közmunkások, akik rendszerint az ingatlanunkat határoló kerítés fed-lapjain ülve pihenik ki az komoly hozzáadott értéket tartalmazó munka fáradalmait, és itt fogyasztják el a közeli boltban vásárólt reggelit és isszák meg italukat. Ezzel nincs is gondom (valahová le kell ülniük), azzal már inkább, hogy

az ételmaradékot és a göngyöleget az udvarunkba dobják, így legalább nem kell összeseperni. Tekintettel arra, hogy tömegközlekedési eszközökre ételt, italt nem lehet felvinni, így ezek egy része is a kerítésen belül talál „menedéket”.

A gond akkor jelentkezett, mikor a lakókörnyezetben megjelentek a patkányok.

Bejelentéskor a városüzemeltetésért felelős Városgondnokság vezetője (Hartner Rudolf) hivatalból intézkedett,

a szakcég órákon belül megjelent és elvégezte a patkányitással kapcsolatos feladatokat.

Miután a patkányok a pincében nem találtak - a méreg-pogácsán kívül - élelmet, így egyre ritkábban kényszerültünk igénybe venni a város szolgáltatását (annak ellenére, hogy közmunkások és a buszra várok fentiekben leírt magatartása mit sem változott).

Vélhetően a patkányok - miután gyorsan felejtenek és fejlett szaglószervük van - ezt észlelhették, mert

az elmúlt napokban ismét patkányok jelenlétét tapasztaltam.

Érzékelve a helyzet súlyosságát, a „hartneri” időkből való telefonszámon felhívtam a szakcéget, gondolván, hogy az önkormányzattal most is szerzősében áll. Nem tévedtem.

A meglepetésemre azt kérdezték tőlem, hogy a patkányt közterületen láttam vagy a magán-ingatlanon?

A pincénkben, mondom, de vélhetően a közterületről tévedtek be, például a csatornából vagy valamelyik környékbeli élelmiszeripari üzemből, ahol tudvalévő elegendő táplálékot találnak (nem, mint ha a közterületen élő patkányok éheznének), még a Kapos folyót is megemlítve.

Megtudtam, ha a patkány közterületen mozog, akkor az irtás költsége az önkormányzatot terheli, ha a magán-ingatlanon lelhető fel a rágcsáló, akkor a tulajdonos fizet.

Mi van akkor, ha az iparterületen, közterületen élő patkány az ingatlanra téved, kérdeztem. A válasz pénzügyi vonatkozású tartalma nem változott.

Miután nem bíztam abban, hogy a patkányok – eleség híján – gyorsan távoznak, ezért megrendeltem irtásukat, vállalva ennek költségeit.

A patkányok megkülönböztetésén (közterületi-, és magán patkány) való hitetlenkedésem okán is felhívtam a megszüntetett Városgondnokság utódját, a Kapos Holding-hoz tartozó Városüzemeltetési Kft ügyfélszolgálatát. Kérdeztem, megkaphatnám-e a patkányirtásért felelős munkatársuk telefonszámát, hogy

a bejelentésen túl, tisztázzam a patkányok jogi státuszát.

Telefonszámot nem lehet kiadni, csak bejelentést lehet tenni, kaptam a választ. A bejelentést továbbítják a patkányírtásért felelős személyhez, aki majd intézkedik.

Mikor, kérdeztem. Azt pontosan nem tudni, de hamarosan.

Már túl voltam az első traumán, amikor napok múltán a Városüzemeltetési Kft patkányirtásért felelős munkatársa felhívott, és megerősítette a szakcég eljárásának a helyességét. Szabály, az szabály. Nem vitatta, hogy a patkányok a közterületről, üzemi területről kerülhettek az ingatlanra. Sőt az sem hatotta meg, hogy igenis, vannak vándorpatkányok.

Természetesen a nevetséges megkülönböztetést – mely szerint vannak közösségi-, és magán patkányok - nem tudtam „lenyelni” és tovább tudakozódtam, kihez tartozik a városházán a patkányírtás.

Megtudtam, hogy a Polgármesteri Hivatalban a patkányitásért – és vélhetően a korábbi szerződés vándorpatkányok mozgását figyelmen kívül hagyó módosításért is - a „Környezetfejlesztési Igazgatóság” a felelős.

Volt aki, azt tanácsolta, hogy forduljak Környezetfejlesztési Igazgató Asszonyhoz, azonban ezt – korábbi tapasztalataim alapján – már meg sem próbáltam, hisz olyan projektek kötik le energiáit, mint a Smart City, a KaposGrid, az ELENA, a SMART Building, stb.

Ezért a város jegyzőjét hívtam fel (aki minden esetben igyekezett segíteni) és halvány kísérletet tettem a patkányirtás jogi-, pénzügyi feltételeinek tisztázására (noha tudtam, hogy a patkányírtásért közvetlenül felelős hivatali vezetővel szemben neki is kevés esélye van.

Abban nem bízok, hogy a hivatali bürokrácia változtat a nevetséges – patkányok mozgását figyelmen kívül hagyó – szabályozáson.

Miután a tudományos kutatások szerint vannak értelmes, idomítható patkányok, ezért úgy döntöttem, hogy stoptáblákat fogok az ingatlan különböző pontjain elhelyezni, hátha a vándorpatkányok elkerülik lakóhelyünket.