Egy kis „történelemi” visszatekintés
Az első képviselői ciklusom kezdetén, 1999. év elején a Közgyűlés tárgyalta és fogadta el Kaposvár „felújítási és fejlesztési feladatok négyéves programja” előterjesztést. Az előkészítés során javasoltam, hogy az felújítási, fejlesztési feladatok tervezése és megvalósítása során a következő megvalósítási sorrendet érvényesítsük:
1./ Az épületek műszaki állapotának további romlását megakadályozó, a jövőbeni ráfordításokat megelőző építési-felújítás feladatok elvégzése (tetőjavítás, csapadékcsatornák javítása, vízelleni szigetelések javítása, stb);
2./ Az energia-költségeket csökkentő felújítások megvalósítása (rossz hatékonyságú kazánok-, fűtési rendszerek-, nyílászárok cseréje, stb);
3./ Egy intézményen jelentkező különböző műszaki feladatokat egyidőben, komplexen kell megvalósítani.
Javasoltam továbbá, hogy a biztonságosabb pénzügyi tervezés érdekében 5-10 százalékos tartalékkeretet kell megállapítani.
Az intézmények komplex építészeti és energetikai felújítására vonatkozó javaslataimat - a polgármester támogatásával - a Közgyűlés elfogadta, határozatot hozott, azonban csak az 5 százalékos tartalékkeret alkalmazása vált gyakorlattá.
Sajnos a felújítási feladatok megvalósítása során továbbra is a polgármester korábbi populáris, „minden intézménynek egy kevés pénzt” elosztási akarata érvényesült, az önkormányzati intézmények energiagazdálkodását, az energiaköltségek csökkentését szolgáló felújításokat a képviselő testület (a polgármester) nem kezelte súlyának megfelelően.
Az ezredfordulót követő években az energiaköltségek tovább nőttek, ezért – a 2007. évi költségvetés előkészítése során – ismét felvetettem, hogy az alacsony hatékonyságú fűtési rendszerek korszerűsítése, valamint az épületek nyílászáróinak cseréje tovább nem halasztható.
Példaként említettem, hogy több város önkormányzata korszerűsítette az intézményei fűtési rendszerét: a korszerűsítés teljes költségét a kivitelező cégek fizették, akik elvégezték az épület komplex építészeti és energetikai felújítását (lecserélték a kazánokat, a radiátorokat, nyílászárókat, stb). A beruházás költségeire az energiamegtakarítás nyújtott fedezetet.
Ami a lényeg: az önkormányzatoknak nem kellett saját forrással „beszállni” a fejlesztésekbe. A megvalósítás pénzügyi fedezetét – például hitelből - a kivitelező biztosította. A hitel visszafizetésének forrása a legfeljebb 12 év alatt elért éves energia megtakarítás volt. A beépített eszközök (energiatermelő berendezések, világító testek, stb) a „futamidő” végén kerültek az önkormányzatok tulajdonába.
Sajnos a polgármester csak szavakban támogatta a máshol megvalósított módszert: a gyakorlatban továbbra is a rövidtávú, szavazatszerző beruházás-politikát helyezte előtérbe: a „gondoskodó” polgármester minden intézményre juttatott egy kevés fejlesztési pénzt, a komplexitás továbbra sem érvényesült.
A 2014-2020 közötti uniós költségvetési ciklusban az önkormányzati tulajdonú épületek komplex energetikai felújítására, azaz az energiafelhasználás csökkentését célzó beruházások megvalósítására-, a megújuló energia felhasználás - a Magyar Kormány által vállalt 14,6 százalékra történő - növelésére az Európai Unió ad pénzt.
Közben húsz év telt el és a megvalósításhoz is kell még néhány év.
Az önkormányzati tulajdonú épületek több mint 2,5 milliárdos - az energiafelhasználás költségeinek csökkentését szolgáló - felújítása mellett több, a városüzemeltetés költségeit jelentősen emelő „giga beruházás” is folyamatban van.
Az Európai Unió által támogatott TOP-os beruházások és a ModernVárosok Programja kaposvári beruházásainak többsége ebben az évben befejeződnek, minden hónapra jut majd egy ünnepélyes átadás, szalag átvágás. Befejeződik több olyan beruházás is, ahol a „megrendelő” a Kapos Holding Zrt, illetve annak tagvállalata (például a Cserben épülő autóbusz telephely), de nyilvánvaló, hogy az üzemeltetési többletköltségek az önkormányzat költségvetését fogja terhelni.
A „fekete levest” akkor tálalják, amikor üzemeltetni kell a megvalósított létesítményeket.
Kósa Lajos szerint – aki még néhány hónappal ezelőtt a Modern Városok Programja miniszteri biztosa volt – az elmúlt év elején tett kaposvári látogatása során kijelentette, hogy egy létesítmény üzemeltetési költsége a beruházási költségének a 20 százaléka. Ezért csak az a önkormányzat építsen, amely biztosítani tudja az üzemeltetési költségeket. Kár, hogy ezt nem a 2015 októberében aláírt Orbán-Szita megállapodás előkészítése előtt figyelmeztetett erre.
Kósa Lajosra hivatkozva kérdeztem rá az elmúlt év utolsó közgyűlésén a polgármesterre:
a 2019. évi helyi adók megállapítása során miért nem vette figyelembe a közeljövőben átadásra kerülő létesítmények üzemeltetési költségeit?
A polgármester a kérdésemet úgy fordította le, hogy lám, vannak képviselők, akik adóemelést követelnek: „ami számomra meglepetés volt a mai képviselő-testületi ülésen, hogy voltak olyanok, akik adót akartak emelni. Én teljesen más véleményen voltam, ha valamire plusz pénzt kell szereznünk, mert működtetnünk kell, arra nem az a válasz, hogy odamegyek és a kaposváriak zsebéből kiveszem”.
A polgármesternek az értelmes és világos válasz helyett csak a szokásos demagóg panelra futotta.
Bezzeg nem volt ilyen „polgárbarát” akkor, amikor - javaslatára - a Közgyűlés néhány évvel ezelőtt a helyi adókat brutálisan felemelte és számos adókedvezmény megszüntetett.
Kérdésem kapcsán csupán arra voltam kíváncsi, hogy a városüzemeltetés jelentősen többletköltéségeit milyen forrásokból kívánja biztosítani? Várhatók-e olyan további beruházások, amelyek hosszú távon radikálisan csökkenthető az energiaköltségek?
Azt már kormányzati szinten is elismerik, hogy pénzügyi segítség nélkül az önkormányzatok nem képesek a megvalósított létesítményeket üzemeltetni (kezdeti lépésként a TAO felhasználását kiterjesztette a sportlétesítmények üzemeltetésére).
Szita Károly a „polgárbarát, a gondoskodó polgármester” képének erősítése érdekében inkább „elhallgatta”, hogy jelentős energetikai beruházások vannak előkészítés alatt. Ezek fejlesztések eredményeként – 3-5 év múlva – jelentősen csökkenthetik a városüzemeltetés költségeit.
Arra azonban, hogy mi lesz az „átmeneti” években, csak a 2019-2020-vi költségvetés fog választ adni.
Jobb később, mint soha!
Február végére készül el az a megvalósíthatósági tanulmány, amely a Modern Városok Program keretei között létrejövő épületek (ARÉNA, Versenyuszoda, Kórház Déli tömb épületei) energetikai üzemeltetési költségeinek csökkentésére tesz javaslatot.
Azaz, egyszeri, 10 százalékos beruházás-kiegészítés beépítése révén biztosítania kell a létesítmények energetikai üzemeltetési költségeinek 30 százalékos csökkentését.
A számok nyelvén: a megnevezett épületek összes nettó kivitelezési költsége, mint egy 11,2 milliárd forint. Egyszeri, 1,12 milliárdos beruházással a létesítmények energetikai üzemeltetési költségeit 30 százalékkal kell csökkenteni.
Azt azonban még nem tudni, hogy mekkora az átadásra kerülő létesítmények „induláskori” energetikai üzemeltetési költsége, amelyet 30 százalékkal kell csökkenteni. A projektet a kormány támogatja, ha sikerül bizonyítani a megtakarítás nagyságát.
Egyedülálló uniós projekt élén Kaposvár!
Amint arról a polgármester az elmúlt év végén egyik helyi médiumban nyilatkozott, Kaposvár lesz annak a – hat várost tömörítő – konzorciumnak a vezetője, amely 60 milliárdos energiacsökkentést eredményező beruházást, azaz az ELENA projektet valósítja meg.
Az uniós finanszírozású Európai Helyi Energetikai Támogatás (ELENA) projekt az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank közös kezdeményezése, amely segítséget nyújt a hat városnak (Kaposvár, Veszprém, Dunaújváros, Nagykanizsa, Tatabánya, Zalaegerszeg) az energiahatékonyság, a megújuló energiatermelés és a közlekedés terén a tervezett beruházások végrehajtásához.
A kialakított koncepció szerint mindegyik város az energia hatékony felhasználása, a kommunális energiaköltségek folyamatos csökkentése érdekében településeiken közös erővel átfogó energetikai korszerűsítési és energiahatékonysági beruházást hajtanak végre:
- a városok által kiválasztott középületek tetejére, esetleg parkolókba telepített napelemek rendszerszerű működtetése;
- a kiválasztott középületek komplex energetikai felújítása;
- közterületi világítás LED világítótest cseréje (részleges közfeladat ellátás);
- okoshálózati mérőműszerek telepítése, központosított rendszerirányítás és hálózatvezérlés létrehozása, valamint működtetése.
Az ELENA projekt megvalósulásával a részvevő városok CO2 kibocsátása a minimálisra csökkenthető, valamint a középületek energiafelhasználása nemcsak szabályozható, de minimálisra is csökkenthető. Ezen projekt megvalósításával nem lesz olyan épületünk, melyet ne tudnánk minimális energiafelhasználással üzemeltetni, így ezzel szinte teljesen megvalósítjuk mind a „zöld város”, mind az „okos város” hosszútávú stratégiánkat.
A napelem-erőművek lehetőséget adnak a villamosenergia városok közötti „kereskedelmére” is.
Az előkészítésre a támogatók 3 évet szánnak. Költsége valamivel több, mint egymilliárd forint. A tervezett beruházások megvalósítására egy év van, melynek költsége - mai áron számolva – mint egy hatvanmilliárd forint.
Ami a lényeg: az önkormányzatoknak nem kell hitelt felvenni, nem kell saját forrással „beszállni” a fejlesztésekbe. A megvalósítás pénzügyi fedezetét - hitelből - a kivitelező biztosítja. A hitel visszafizetésének forrása a legfeljebb 12 év alatt elért évi energia megtakarítás. A beépített eszközök (energiatermelő berendezések, napelemek, világító testek, stb) a „futamidő” végén kerülnek az önkormányzatok tulajdonába.
Nem ismerős a módszer? Ugyanez olvasható a 2. oldal harmadik bekezdésében!
Szóljon hozzá a facebook-on!