A fentiekben idézett „kérdés” a „megkérdeztük a polgármestert” című rádióműsorban hangzott el, amely aktuális címében a polgármester új programját volt hivatott reklámozni, de tartalmában inkább a 2019. évi közszolgáltatási díjak és helyi adók megállapításáról szólt.
Hogy is mondta? Tíz-tizenöt évvel ezelőtt Kaposvár az ország egyik legdrágább városa volt!
Idézem a polgármester 20 évvel ezelőtt – első polgármesteri ciklusa végén – írt programjának ide vágó mondatait:
„Kaposvár 1994-ben még az ország egyik legdrágább városa volt. Ma már a lakossági víz- és csatornadíj nálunk az egyik legalacsonyabb, a hulladékszállítási, távhőszolgáltatási díj tekintetében a középmezőnyben helyezkedünk el.” (Szita Károly választási programja: „Kaposvár az új évezredben”, 1998. október).
Néhány évvel később: „Kaposvár 1994-ben még az ország egyik legdrágább városa volt. Ma már elértük, hogy a lakossági víz- és csatornadíj nálunk az egyik legalacsonyabb az országban. A kéményseprési díja megyeszékhelyek közül Kaposvár a legolcsóbb. A távfűtési díj, a tömegközlekedési és szemétszállítási díj esetében pedig a „dicsőséges” első helyről az utolsó harmadba került városunk.” (Szita Károly választási vitairat: „Kaposvár, a mi otthonunk”, 2001. november).
A valóság azonban az, hogy Kaposvár soha nem volt az ország egyik legdrágább városa. Az viszont vitathatatlan, hogy az alacsony jövedelmek és a fejletlen infrastruktúra miatt - a tanácsi rendszertől örökölt - alacsony közszolgáltatási díjakat az önkormányzat „megőrizte”.
Tény, hogy a rezsicsökkentés 2013. évi bevezetése óta az - egyébként más városokhoz képest alacsony - közszolgáltatások (közüzemi szolgáltatások) díjainak többsége nem emelkedett. A problémát az okozta – amit a polgármester is elismert - hogy
„az elmúlt években a szolgáltatók költségei jelentősen emelkedtek (energiahordozók, a bérek, stb). A költségek növekedése azonban – hangsúlyozta a polgármester - nem lehet ok arra, hogy a többletköltségeket a kaposváriakkal fizettessük meg, azaz emeljük a szolgáltatások díjait vagy a helyi adókat. Ezzel a gyakorlattal 2010-ben szakítottunk.
Ez persze nem volt nehéz, mert az évek során a kormány fokozatosan kivette az önkormányzatok kezéből a közszolgáltatások díjának a megállapítását, ugyanakkor a veszteség finanszírozása az önkormányzat feladata maradt.
A rezsicsökkentés csak a kaposvári távhőszolgáltatást nem érintette, mert a szolgáltató árbevétel kiesését a központi költségvetés pótolja. Az alacsony szinten befagyasztott víz-, és csatorna-, a szemétszállítás árbevétel kiesését (a veszteséget) az önkormányzatnak kell – a kaposvári adóforintokból – fedezni.
A legnagyobb állami és önkormányzati támogatást – a rendszeresnek mondható díjemelések ellenére - a tömegközlekedés kapta, illetve kapja ma is, például
a 2019. évi tervezett díjbevétel (382 millió forint) az üzleti tevékenység ráfordításai (az 1177 millió forint összegű költség) legfeljebb 33 százalékára nyújt fedezetet. A költségek nagyobb részét a különböző jogcímen kapott támogatás-, visszatérítés kompenzálja.
Itt álljunk meg egy pillanatra!
A novemberi közgyűlésen a Jobbik – „ellopva” az LMP ötletét – azt javasolta, hogy ingyenes legyen a kaposvári tömegközlekedés, de mindenképpen vizsgálja meg a közgyűlés ennek lehetőségét. Javaslatához lelkesen csatlakozott a „meglopott” LMP és az MSZP is.
Az, hogy ki viselje a tömegközlekedés közel 1,2 milliárd költségét, szóba sem került.
Természetesen a polgármester – noha az ingyenesség ellen érvelt – jó politikusként ígéretet tett arra, hogy a közgyűlés valamikor napirendre tűzi az ingyenes kaposvári tömegközlekedés vizsgálatát.
Ami ez után következet, az mindenkit megdöbbentett: mindhárom, a tömegközlekedés ingyenessége mellett „érvelő” párt megszavazta a 3 százalékos díjemelést.
A rezsicsökkentés bevezetése óta - a Kaposvári Holding tagvállalataként működő - szolgáltatók veszteségeinek kompenzálására az önkormányzat (és a kormány) milliárdokat fizetett ki, természetesen az adófizetők pénzéből
Amint azt már említettem, hogy a közszolgáltatások (illetve a közüzemi szolgáltatások) díjainak többségét már nem a képviselő testület állapítja meg.
A műszaki infrastrukturális közszolgáltatások egyik fontos területe a közüzemi szolgáltatások: energiaellátás, az ivóvíz-, és csatornaszolgáltatás, a tömegközlekedés, továbbá a hírközlés, posta-szolgáltatások közül ma már
csak a tömegközlekedés díjainak megállapítása tartozik az önkormányzat hatáskörébe.
A kommunális közszolgáltatások körébe tartozó a települési folyékony hulladék gyűjtésének díja a törvényi maximumon van, a kommunális hulladékgyűjtés-, a kéményseprés-, és a távhőszolgáltatás díját központilag határozzák meg, itt sincs jogosítványa a közgyűlésnek.
Szintén a kommunális közszolgáltatások körébe tartozó szociális bérlakások díját 3 százalékkal, a közterületek használatával kapcsolatos díjakat 2,5 százalékkal emelte meg a novemberi közgyűlés.
A kommunális szolgáltatások igénybevételének díjai közül egyedül az öt éve változatlan temetkezési szolgáltatás díját nem emelte meg a Közgyűlés (az önkormányzat vélhetően így akarja „kivéreztetni” a szolgáltatót, hogy olcsón jusson hozzá egy 27 százalékos tulajdonrészhez, így szerezve 54 százalékos többségi tulajdont a Somogy Temetkezési Kft-ben).
A november 15.-i ülésén a képviselő testület – gyakorlatilag – minden közszolgáltatási díjat megemelt, már amire lehetősége volt.
Okkal kérdezhetik meg (már akit érdekel), hogy az önkormányzat miből is tudja finanszírozni a szolgáltatók árbevétel kiesését (veszteségét)? Elsősorban a beszedett helyi adókból, és az olyan egyéb saját bevételekből, mint például a KOMÉTA-ban lévő önkormányzati tulajdonrész értékesítése, továbbá az ingatlanok értékesítése. Megjegyzem, hogy az ezredforduló idején az önkormányzat minden piacképes ingatlant eladott, ami nem volt lebetonozva és leláncolva, így aztán ez a forrás gyéren csordogál.
Egyre több híradás lát napvilágot, mely szerint lassan befejezéshez közeledik a Németh István Program keretében megvalósuló létesítmények megvalósítása.
Nap, mint nap kérdezik, ki viseli üzemeltetésének milliárdos nagyságú többletköltségeit?
A polgármester természetesen elismerte, hogy „az új sportcsarnok-, és versenyuszoda üzemeltetése is többe fog kerülni, és többe kerül majd az újjá varázsolt színház működtetése is. Ugyancsak többletköltséget fog okozni a közlekedési központ-, az új autóbusz telephely üzemeltetése (hogy a többit ne is említsem”).
„A költségek növekedése azonban – hangsúlyozta a polgármester - nem lehet ok arra, hogy a többletköltségeket a kaposváriakkal fizettessük meg, azaz emeljük a helyi adókat.
Ezzel a gyakorlattal 2010-ben szakítottunk”.
Ezzel szemben az igazság az, hogy a kaposvári önkormányzatiság történetében soha nem emelkedtek olyan brutális mértékben, mint 2010. után.
Nézzük csak, hogyan változtak a helyi adók 2010. január 1. és 2019. január 1. között.
- a magánszemélyek kommunális adója a 3632,- forintról közel duplájára (1,8 szorosára), azaz 6500-, forintra emelkedett;
- az építményadó a 368-,Ft/m2–ről 835-,Ft/m2-re emelkedett (általános mérték). E mellett a nagykereskedelmi-, tevékenységre, a pénzintézeti-, biztosítási tevékenység céljára használt épületek adója több mint ötszörösére emelkedett. A legutóbbi, a november 16.-i közgyűlés a „multik” építményadóját ismét törvényi maximumra, azaz 1898-,Ft/m2-re emelte;
- a telekadó a 126-,Ft/m2-ről, 155-,Ft/m2-re, 23 százalékkal emelkedett (általános mérték). A tágabb értelembe vett városközpontban a 208-,Ft/m2-ről 260-,Ft/m2-re, 25 százalékkal emelkedett. A nagykereskedelmi-, tevékenységre, a pénzintézeti-, biztosítási tevékenység céljára használt telkek adóját a legutóbbi, a november 16.-i közgyűlés ismét a törvényi maximumra, azaz 345-,Ft/m2-ra emelte;
- iparűzési adó bevezetése óta 2 százalék (amely a törvényi maximum), miközben 2012-ben a közgyűlés megszüntette több mint 4000 kaposvári vállalkozás adómentességét;
- az idegenforgalmi adó 349-,Ft/éjszaka összege 400-,Ft/éjszaka összegre emelkedet (az önkormányzat idegenforgalmi adó bevétele jelentéktelen, alig több mint évi tízmillió forint);
- a reklámhordozók adója két éve került bevezetésre, 12.000-,Ft/m2 (törvényi maximum). A pártok reklámtevékenységének korlátozását szolgálja.
Az elmúlt közel egy évtized adóemelései elsősorban a vállalkozások terheit növelte (a vállalkozások mögött családok, a kaposvári emberek vannak). Ennek „köszönhetően”
az önkormányzat adóbevétele a 2010. évi 2,8 milliárdról közel 5 milliárdra emelkedett.
A fentiek azt bizonyítják, hogy Kaposváron is érvényes - állítólag - Churchill közgazdászaitól származó mondás, mely szerint „NINCS INGYEN EBÉD”, azaz az alacsony közszolgáltatási díjak miatt keletkező veszteséget így vagy úgy a kaposváriak fizetik meg.
Szóljon hozzá a facebook-on!