Az önkormányzat magasra tette a lécet, a sikerhez azonban még 150-200 millió hiányzik.
Az önkormányzati-, és a remélt szponzori támogatásokra alapozott célok, tervek ismertetését a kosárlabdával kezdem. A sorrendiséget indokolja az is, hogy jegybevétel, a mérkőzések nézetsége a kosarasoknál a legnagyobb.
Az elmúlt évben – a kiemelt egyesületek beszámolóját tárgyaló közgyűlési napirendi pont zárszavaként - a kosárlabda szeretetéről ismert polgármester a következő kérte a Kosárlabda Klub Kft ügyvezetőjétől: „azt kérem elnök úrtól, hogy működtessen a 2017/18-as bajnoki évtől kezdődően egy nagyon erős elnökséget maga mellett önmaga segítésére, amit rendkívül fontosnak tartok a későbbi stratégiai döntéseik mellett is”.
A közgyűlésen - sokak nevében is - azt kérdeztem,
kik a tagjai az elnökségnek, kikel osztozik a felelősségben? Milyen stratégiai döntésekben adtak tanácsot?
Monok Tibor válasza: „Polgármester úr által kért elnökség megalakult, egész évben dolgozott, tagjai: Sárdi Péter, Stickel Péter, Dér Tamás, Puska Zoltán és jómagam. Évközben voltak problémák, amikor a sorozatos vereségek voltak és az edző is lemondott, akkor jó volt, hogy volt egy ilyen elnökség és ezeket a problémákat meg tudtuk beszélni. Jónak tartom, hogy ilyen elnökség áll a klub mögött és a költségvetés kialakításánál is segítségemre voltak. Intenzívebben dolgozik a klub, mint előtte”.
Az ügyvezető-, és az edző értékelésével – melyet az érdeklődők a www.kaposvar.hu oldalon elolvashatnak - alapvetően egyetértek, noha vezetők több megállapítása túlzó, erősen vitatható, sőt cáfolható.
Némileg stilizálva idézem a 2018/2019-es bajnokság a szakmai célkitűzéseit: „a szakmai célkitűzés ugyanaz, mint tavaly. Azaz egy olyan játékoskeret kialakítása, amely az Aréna átadása után egy ütőképesebb csapatot jelent. Magyar játékosok igazolása, lehetőség szerint 2 éves szerződésekkel és ezen belül lehetőleg kaposvári játékos igazolása, valamint a meglévő játékosaink szerződtetése szintén két évre. Ez azért fontos, mert az Aréna átadásával a szezon második felében már az Arénában fogunk játszani.
A színvonal tartása miatt vélhetően át kell térnünk az 5 külföldi játékos modellre abban az esetben, ha pénzügyileg ez az elkövetkező 2 szezonban fenntartható lesz.
Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy beverekedjük magunkat az ország legjobb 8 csapata közé, és így visszatérhetünk a Kupadöntőbe is, biztosítva a szurkolóinknak a play off és a kupa hangulatát.”
A jövőre vonatkozó elképzelésekkel kapcsolatosan több száz szurkolói vélemény olvasható a www.delfinek.hu oldalon. Csupán kettő - vélhetően kosaras múlttal és tapasztalattal rendelkező – tipikus véleményt emelnék ki, melyekkel - tapasztalataim alapján - egyetértek.
Az egyik vélemény a támogatóknak szólhat: a kosárlabda csapat – az elmúlt évinél 30 millióval nagyobb,165 milliós költségvetése - még ha teljesül is - az első osztályú csapatok közül az egyik legszerényebb lesz. Óriási feladat lesz a hiányzó 55-60 millió megszerzése. Sikerüljön!
A 165 milliós költségvetéssel a reális cél a 9-12. hely lehet, nagy szerencsével érhető el a nyolcadik hely, illetve a kupadöntő.
A másik vélemény az ügyvezetőnek (illetve a stratégiai tanácsadó „elnökségnek”) szólhat, aki a versenyképesség fenntartása érdekében - 5 külföldi játékos igazolását tervezi.
A 165 milliós a költségvetésből csak öt „raklapos” légióst lehet igazolni, ami viszont pénzpocsékolás lenne.
Azok közé tartozom, akik azzal értenek egyet, hogy három – a kosárlabda csapat gerincét alkotó – megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, minőségi külföldi játékosra érdemes áldozni. Az első nyolcba kerüléshez elegendő lehet, ha a három külföldi kiegészül megfelelő szellemű, a csapat játékához hozzátenni tudó magyar játékosokkal.
Ugyanakkor nem ártana számolni, mert az öt idegenlégiós és a meglévő öt felnőtt magyar játékos mellett a négy utánpótláskorú, tehetségesnek mondott játékosok még annyi lehetőséget sem kapnának, mit az elmúlt szezonban pedig, akkor is csak néhány perc jutott nekik. Már azért sem mert a mérkőzésen 12 játékos szerepeltetésére van lehetővé, így ketten legfeljebb „vízhordó” szerepet kaphatnak a mérkőzésen. Akkor még nem említem a mérkőzések megnyeréséhez elegendőnek tartott 8-9-es "rotációt".
Következzék a sorban „nemzeti sportunk”, a labdarúgás.
Illik gratulálni a foci csapatnak az NB III. megnyeréséhez, de tudni kell, hogy a magabiztos feljutás - a beszámoló is utal erre - annak is köszönhető, hogy (múltbéli) NB I. szintű feltételeket sikerült biztosítani, azaz kis túlzással a csapat „középiskolai feltételek mellett teljesítette a nyolc általánost”.
Az „előrelátóan” kialakított játékoskeret mellett lássuk az új célokat:
„A 2018/2019-es évad célkitűzése az NB II-ben való kiegyensúlyozott, problémamentes szereplés, amely abban nyilvánul meg, hogy legalább a középmezőnyben végezzünk és gondtalanul benn maradjunk az osztályban.
Szerencsére tavaly már előrelátóak voltunk és a játékos keret kialakításánál figyelembe vettük, így most csak néhány, de az meghatározó, minőségi játékos igazolására van szükség.”
A közgyűlésen arról kérdeztem a polgármestert, változott-e a három évvel ezelőtti álláspontja, mely szerint
„a város sportpolitikai és stratégiai célja is az, hogy NB I-es futball legyen Kaposváron”.
Azt is megkérdeztem a polgármestertől, hogy
előteremthető-e az az évi plusz 600-700 millió forint, amely az első osztályú szerepléshez kell?
A választ egy vérbeli politikus adta meg: „a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk”
Nem árt azonban emlékeztetni a labdarúgás rajongóit Horvát Miklós, az Akadémia akkori elnökének – a három évvel ezelőtt a közgyűlésen elhangzott - véleményére, aki a jövőt így látta:
„Véleményem szerint el kell felejteni, hogy ebben a csökkentett létszámú, erősen profit orientált 12 csapatos NB1-be - Kaposvár gazdasági ereje folytán – a labdarúgó csapat egy idő múlva beverekszi magát, de az, hogy egy stabilan működő NB II-es csapat egy 3-4 éves távlatban kialakuljon, arra mindenképpen törekednünk kell.”
Véleményét azért is mértékadónak kell tekinteni, mert több évtizede dolgozik a kaposvári labdarúgásért és elévülhetetlen érdemei vannak az újkori kaposvári labdarúgás alapjainak lerakásában.
Noha a Labdarugó Kft jelentős eredménynek tekinti, hogy „a jelenlegi keret több mint 50%-a mondható saját nevelésű játékosnak”, mégis úgy látják, hogy az utánpótlással kapcsolatos versenyszabályi követelmények teljesítése az eredményes szereplés gátja lehet: „az NB II-es versenykiírás egyik fontos eleme a fiatal szabály. Ez azt jelenti, hogy jövőre minden bajnoki mérkőzésen legalább egy 1999 (19 éves) és egy 1998 (20 éves) után született fiatal játékosnak 90 percig a pályán kell lennie. Legnehezebb feladatunk ennek a kritériumnak a teljesítése lesz.”
A Labdarúgó Kft 345 milliós bevételei között – a 120 milliós MLSZ támogatás mellett – meghatározó a 100 milliós szponzori támogatás. Remélhetőleg ebből futja nem csak a minőségi játékosok igazolására, hanem a fiatal szabály feltételeinek a megteremtésére is.
A FINO Kaposvári Röplabda SE – Kaposvár legsikeresebb csapata - többet érdemel!
Mint volt élsportoló-, sportvezető-, mint szurkoló több, mit 55 éve kisérem figyelemmel az élsportot. Sok mindent tapasztaltam, sok mindent láttam, olyat azonban csak néhány hete, hogy Kaposvár legsikeresebb csapata számára a városi sportcsarnokban nem volt szabad időpont, ezért a bajnoki döntöben a pályaválasztói jog feladására kényszerült. A FINO röplabda csapata elveszítve ezzel reális esélyét az újabb bajnoki cím elnyerésére. Mindez Kaposváron, nemzet sportvárosában történt meg. Döbbenetes, példátlan.
A csapat elmúlt évi szereplésének értékelése kapcsán jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a bajnok Kazincbarcika költségvetése duplája volt a kaposvári csapat költségvetésének.
A csapat vezetői azt mondják: „terveinket alapvetően az anyagi helyzetünk határozza meg. A jövő szezonra vonatkozó tervek - a hagyományainkhoz illően – a címek visszaszerzése, visszatérés a nemzetközi vérkeringésbe. Úgy gondoljuk, hogy nincs realitása egy 100 millió feletti költségvetésnek, de ha valóban gondoljuk céljainkat, akkor legalább 20 millióval meg kell emelni a költségvetésünket. Sajnos nehéz helyben olyan szponzort találni, aki támogatná a röplabdát.”
A Kaposvári Női Röplabda Club röplabda csapata – amely a z elmúlt években a legnagyobb fejlődést mutatta - komoly terveket szövöget.
A valamikori tiszta amatőr játékosokból álló csapatban ma már három idegenlégós üti a labdát. A 34 milliós költségvetésükre alapozva szeretnének az első hat csapat közé, azaz az EXTRA Ligába kerülni.
„Nagy álmuk, hogy 2019-ben, amikor a klub alapításának 50.évfordulóját ünnepli és elkészül az új sportcsarnok is, egy ütőképes, a szurkolók körében is népszerű csapattal öregbítsük Kaposvár hírnevét, amely akár nemzetközi porondon is megmutathatja magát.”
A célok, tervek ismertetése után jó volna, olyan zárszót mondani, melynek eredményeként megnyílna a támogatók pénztárcája, pótolva a hiányzó közel 200 milliót.
Sajnos csak egy sztori jut eszembe: amire már csak kevesen emlékeznek, a kosárlabda csapat feljutása az NB I-be - szerencsére - egybeesett a sportcsarnok kivitelezésének befejezésével. Mint a csapat akkori vezetője elmentem a város-, és a megye vezetőihez és azt mondtam, ha megkapjuk a támogatást, olyan csapatot építünk, amely programot fog adni sportcsarnoknak, a sportszerető kaposváriaknak. A támogatást megkaptuk, így tudtunk első osztályú csapatot építeni, külföldi játékosokat is igazolni. A korosabb kosárlabda szurkolók, bizonyára emlékeznek Kostencki és Frolow játékára.
Hamarosan ismét új sportcsarnokot avatunk, a Dr. Bodosi Mihály Arénát!
Szóljon hozzá a facebook-on!