Tűzifa-mutyi is van? Mi a sorsa az R67-es nyomvonalán „kitermelt” fának?

2018.02.27. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

Február végéig semmi jele nem volt annak, hogy igazi tél fog néhány hét múlva ránk köszönteni. Bőséges eső áztatta a földeket, a hóvirág virított a kertünkben és legfeljebb a mezőgazdászok imádkoztak, hogy essen egy kis hó a földekre, mert egy komolyabb fagy esetén elpusztulhat az elvetett mag.

Jó magam is már a kora tavaszi kerti munkákat terveztem, miközben a 67-es úton autóztam és láttam, hogy több ezer köbméter fát „termel ki” az R67-es autóút kivitelezője. Vajon mi lesz a sorsa a temérdek kitermelt fának, bukkant ki belőlem a kérdés. Már csak azért is, mert tudtam, hogy a képviselő testület – korlátozott mértékben – tűzifa támogatást ad a szociálisan rászorultaknak.

Ezért néhány nap múlva a közgyűlésen arra kértem Szita Károlyt, nézzen már utána, mi a sorsa a több ezer köbméter kitermelt somogyi fának? Kérdezze már meg, jövő télre kaphatnánk-e - akár olcsó áron is - a saját, somogyi fából a szociálisan rászorultak számára?

Hirtelen, de nem váratlanul az elmúlt hét végén - amikor már a tavaszt vártuk - megjött a szibériai hideg. Városunk első embere legott észbe kapott és meglátogatta a hajléktalan szálló vendégeit, rendben van-e minden, felkészültek-e az illetékesek a hidegre? Meggyőződhetett arról, hogy a Magyar Vöröskereszt által üzemeltetett hajléktalanszálló vezetője – előre látó módon – felkészült a hideg időre, jó kezekben vannak a segítségre, gondoskodásra szorulók.

 

Természetesen az önkormányzat közvetlenül is segíti – a képviselő testület által meghatározott keret erejéig – a szociálisan rászorultakat: az elmúlt év végi fűtési hónapokban 52 rászoruló személy/család részére összesen 70 m3 tűzifa került kiszállításra (aki fával tüzel, az tudja, hogy ez mire elég). Akinek nem jutott fa, annak pénzt adott az önkormányzat: az elmúlt évben közel 250 rászoruló személy/család kapott támogatást tűzifa-vásárláshoz 10.000-30.000-Ft összegben (kétlem, hogy a pénzt szénre is költheti a rászorult).

 

A nagyságrendek érzékeltetése érdekében: az önkormányzat 2017. évi „szabad felhasználású” saját bevétele, mint egy 5,5 milliárd forint. Az önkormányzat a saját bevételből évről évre egyre kevesebbet fordít szociálpolitikai feladatokra: az elmúlt évben az 5,5 milliárdnak alig 3 százalékát, azaz 167,4 millió forintot használ fel szociálpolitikai feladatokra: ebből jutott néhány millió szociális tűzifára is.

 

Napi tapasztalatból tudom - a jó szándék ellenére is - a segítség nem megy egyik napról a másikra - többek között - a szociális rászorultságot is bizonyítani kell.

 

Ezért tartom álságosnak Szita Károly – Facebook oldalán olvasható – ígéretét, mely szerint „azonnal segítünk, ha elfogyott a fa vagy szén”. Vélhető, mire a segítség házhoz ér, itt a tavasz.


Polgármesterünk – a helyi médiák segítségével - riasztotta a kaposváriakat és felszólított minden empátiával rendelkezőt a fagy elleni védelemre. Kérte figyeljék az egyedül élők kéményét szóljanak, ha nem füstöl a kémény: „azonnal segítünk, ha elfogyott a fa, vagy a szén!”

 

A helyi napilap egyik felelős vezetője ráerősített Szita Károlyra és terjedelmes írásban fedte meg a közömbösöket. A polgármesteri gondoskodásról szóló tudósításban nem maradt el a két elektronikus média sem, az egyik még a Facebook üzenetet is leközölte.

 

A megelőzés és az előrelátás híve vagyok. Amikor január első napjaiban a 67-es úton autóztam és láttam, hogy több ezer köbméter fát „termel ki” az R67-es autóút kivitelezője, eszembe jutott a képviselő testület tűzifa támogatása. Vajon mi lesz a sorsa a temérdek kivágott („kitermelt”) fának, kérdeztem magamtól?

 

Aztán néhány nap múlva a képviselő testületi ülésen arra kértem Szita Károlytól, nézzen már utána (ha már kisajátította Kaposvárnak az R67-est),

 

mi a sorsa a több ezer köbméter kitermelt somogyi fának? Kérdezze már meg, jövő télre kaphatnánk-e akár jutányos áron a saját fánkból a kaposvári rászorultak ellátására?

 

Szita Károly azonnal átlátta a kérdés fontosságát, mert rögvest válaszolt is: „tudomásom szerint a kitermelt fa a kivitelező tulajdonát képezi, de meg fogom kérni a kivitelezőt, hogy az önkormányzat számára ajánljon fel a kitermelt fából”.

 

Később, néhány, az útépítéshez közel álló ismerősöm kétségbe vonta a fa tulajdonjogát, ezért a SEFAG egyik osztályvezetőjét is megpróbáltam fa ügyben szóra bírni, sikertelenül.

 

Ezért a legutóbbi, február 22.-i képviselő testületi ülésen ismét megkérdeztem a polgármestert, mit intézett a jövő évi téli szociális tűzifa érdekében?

 

Lehet, hogy azért, mert több kérdést is feltettem (ezek közül néhány okkal bosszantotta fel a városvezetőt), vagy azért, mert nem emlékezet arra, hogy mit kérdeztem, de nem válaszolt a kérdésemre.

 

Nem hányom fel a tisztelt helyi médiák szemére, hogy Szita Károly álságos aggódásáról terjedelmes tudósításokban tájékoztatták a kaposváriakat. Tudjuk, ezért „fizetik” őket! Azt azonban szóvá kell tenni - bár hallották mindkét közgyűlésen a szociális tűzifa ügyben történt érdeklődéseimet - nem jutott eszébe egyiknek sem, hogy a nyilvánosság erejével segítsen a közgyűlésen két alkalommal is felvetett szociális tűzifa ügyben.

 

Lehet, hogy mutyit sejtenek ők is?



Lap tetejére