Noha a Fidesz a szocialista kormányt hibáztatja a deviza hitelesek szenvedéseiért, nem árt tudni, hogy a devizahitelt 2001. június 15-től lehet felvenni Orbán Viktor miniszterelnök, Járai Zsigmond MNB elnök és a Fidesz parlamenti többségének döntése alapján.
Az elmúlt években a deviza alapú hiteleket törleszteni nem tudó családok tízezrei vesztették el lakásukat, kerültek utcára. Százezrek egy életen át nyögik az árfolyamváltozás miatt megnövekedett adósságot. Így vagy úgy mindenki megbűnhődött, amiért annak idején vagy tájékozatlan-, vagy felelőtlen volt.
Szita Károly megúszta a „büntetést”, mert kaposvári adófizetők eddig megfizették helyette az okozott kárt. Nem először!
A polgármesteren most Orbán Viktor könyörült meg.
A jégcsarnok TAO támogatásból történő megvételének a lehetősége - amely a jelentős teherrel járó lízingszerződés végtörlesztését is jelenti - komoly karácsonyi ajándék a kormánytól: az önkormányzat jelenlegi tartozása még mindig 818,4 millió forint.
Az amortizálódott létesítmény forgalmi értékét az értékbecslő furcsa módon 700 millióban állapította (a 2006-ban megállapított 610 millióval szemben). Komoly teljesítmény lesz a kaposvári cégektől az összeg 70 százalékát, azaz 490 millió forint TAO „összekaparása” (mi fog jutni a többi sportágnak?).
Az önkormányzatnak 210 milliót kell fizetnie a jégcsarnokért. Ez az összeg kisebb, mint a jégcsarnok jelenlegi, 286,7 milliós maradványértéke. Szinte ingyen van!
Azt persze a polgármester arcátlan módon elhallgatja, hogy az elmúlt tizenkét évben az önkormányzat közel egymilliárdot költött az alig több mint 400 millióból megépített jégcsarnok megvásárlására.
Pedig 2006-ban volt lehetőség a sokkal olcsóbb megoldásra!
Egy kis jégcsarnok „történelem”
Jókora meglepetést okozott a képviselőknek Szita Károly, amikor 2003. szeptember 18.-án egy jégcsarnok létesítéséről szóló előterjesztést tett eléjük: „városunknak szüksége lenne egy jégcsarnokra, mely alkalmas tömegkorcsolyázásra, korcsolya oktatásra, amatőr és profi jégkorong, jégtánc, valamint kispályás gyorskorcsolya edzések, illetve az ezekhez kapcsolódó rendezvények lebonyolítására”.
A Közgyűlés elfogadta a Jégcsarnok Fejlesztő és Üzemeltető Kft ajánlatát: budapesti befektető egy 500 főt befogadni képest, nettó 404 millió forint bekerülési költségű - a Nemzetközi Jégkorong Szövetség szabványainak megfelelő - jégcsarnok építésére vállalt kötelezettséget.
A befektető vállalta, hogy tíz éven át, tanítási napokon 8.00 – 14.00 óra között ingyenes használatot biztosított az önkormányzati iskolák tanulói számára. Vállalta továbbá, hogy évi 11 hónapon át folyamatosan üzemelteti a létesítményt.
A befektetői elképzelés szerint az ingyen jégidő igénybevételével minden kaposvári iskoláskorú megtanul korcsolyázni, majd ezek a fiatalok fogják adni a fizetőképes keresletet a tömegkorcsolyázáshoz: így biztosítható a létesítmény gazdaságos működése.
Az önkormányzat vállalta, hogy tíz éven át, évi 10 millióval járul hozzá a jégcsarnok üzemeltetéséhez. Évi tízmillióért „vett” jégcsarnokot a város!
Szita Károly „hihetetlenül jó üzlete” azon a „tévedésen” alapult, miszerint a 118,6 millióért „eladott” ingatlanért és a 100 milliós működési támogatásért cserébe a város 228 060 000.-Ft, piaci értékű „jégidőt” kap cserébe. A polgármester csupán azzal nem számolt, hogy cserébe kapott jégidőt akkor tudja felhasználni, ha a jégcsarnok 10 éven át, évi 11 hónapot üzemelni fog. Erre azonban Szita Károly semmilyen garanciát nem kért.
Egy éves csúszással, 2005 áprilisában adták át a jégcsarnokot. A kivitelező 30 millió forinttal maradt adósa a kaposvári vállalkozóknak (akik hiába fordultak segítségért a polgármesterhez, aki szemet hunyt a felett is, hogy a kivitelező a tevékenysége után nem fizette meg az iparűzési adót.
A Jégcsarnok alig két hónap után – a folyamatos üzemzavarok miatt – bezárt. Ezért sem keltett meglepetést, hogy 2005 végére – a kaposváriak teljes érdektelensége-, a fizetőképes kereslet hiánya miatt – az üzemeltető Kaposvár Jégcsarnok Kft csőd közeli helyzetbe került, a létesítményt azonnali bezárás fenyegette.
Szita Károly mentőövet dobott a Kaposvár Jégcsarnok Kft-nek (illetve a Kósa Lajos vezette debreceni Önkormányzatnak) arra hivatkozva, „hogy a kaposvári fiataloknak továbbra is biztosítani tudjuk az évi 11 hónapon keresztül a szabadidő eltöltésének hasznos lehetőségét”.
Kevesen tudták, hogy a kaposvári jégcsarnok építéséhez felvett 450 milliós bankhitelhez az önkormányzati tulajdonú Debreceni Jégcsarnok Kft vállalt képfizető kezességet (ennek később meghatározó jelentősége lesz).
A képviselők a2006. 02. 08.-i közgyűlésen három lehetőség között „választhattak”:
A legolcsóbb és a legegyszerűbb megoldás szerint az önkormányzat nem nyújt mentőövet a Kaposvár Jégcsarnok Kft-nek, hanem hagyja, hogy felszámolási eljárás „kivégezze” és jégcsarnokot a felszámolótól az érték töredékéért megvásárolja (igaz, ebben az esetben a debreceni önkormányzat kötelezettsége lenne Kaposvár Jégcsarnok Kft valamennyi felhalmozott tartozása-, és a felvett beruházási hitel visszafizetése).
Az „aggódó” kaposváriakat is meg lehetett nyugtatni: a Kaposvár Jégcsarnok Kft 450 milliós hitelét finanszírozó bank hozzájárulna, hogy a jégcsarnokot – a felszámolási eljárás alatt – az önkormányzat üzemeltesse. Így a kaposvári ifjúság – akire Szita Károly folyamatosan hivatkozott – egy percig sem marad jéghasználat nélkül.
A polgármester a jégcsarnok vásárlás további lehetőségeit is felvázolta.
A jégcsarnok vásárlás egyik módja az, hogy az Önkormányzat megvásárolja a Kaposvár Jégcsarnok Kft-t. Az így önkormányzati tulajdonba kerülő Jégcsarnok Kft valamennyi felhalmozott tartozása és a felvett beruházási hitel visszafizetése a kaposvári önkormányzat kötelezettségeként jelentkezik.
A Kaposvár Jégcsarnok Kft által felvett 450 millió Ft beruházási hitel átvállalásával az Önkormányzatnak 12 éven keresztül évi 39,1 millió Ft tőkét és annak 5,8 %-os kamatát, összesen: 645.750 eFt-ot kellene fizetnie. Nincs kamatkockázat, a futamidő végén nincs maradványérték.
A jégcsarnok vásárlás másik lehetősége szerint egy „többfordulós” pénzügyi tranzakció keretében a CIB Ingatlanlízing Rt megvásárolja a jégcsarnokot és azt deviza alapú lízing-szerződés keretében, 20 éves futamidőre használatba adná a Kaposvár Jégcsarnok Kft-nek. Ezzel egyidőben az önkormányzat megvásárolná Kaposvár Jégcsarnok Kft-t (így önkormányzati tulajdonba kerülő Kft valamennyi felhalmozott tartozás-, és a felvett beruházási hitel visszafizetése önkormányzati kötelezettségként jelentkezik). Az Önkormányzat a lízing szerződés futamidejének lejártával a maradványértéken a létesítmény tulajdonosává válna.
A Kaposvár Jégcsarnok Kft (az Önkormányzat) a deviza alapú lízing szerződés keretében 940 millió forint vételár megfizetése estén lenne a jégcsarnok tulajdonosa, azaz 19 éven át, évente 40,8 millió forint lízingdíjat kellene fizetnie, a 20. évben pedig a 164,8 millió forint maradványérték megfizetésével kerülne tulajdonába a létesítmény.
Szita Károly nem hatott semmilyen érvelés, noha tudta az általa javasolt és támogatott deviza alapú lízing ügylet komoly árfolyamkockázatot és pénzügyi hátrányt jelent az önkormányzat számára. A polgármester a deviza alapú lízing szerződés megkötését támogatta és ezt is szavazta meg a Fideszes többség.
A politikai indíték nyilvánvaló: Szita Károly a Kaposvár Jégcsarnok Kft megvásárlásával szívességet akart tenni a Kósa Lajos vezette debreceni Önkormányzatnak. Fizessenek inkább a kaposvári adófizetők!
Az „igazolásra” nem kellett sokat várni: néhány hónappal később – az árfolyamváltozás, illetve a forint romlása következtében – az önkormányzat tartozása 1,1 milliárdra-, a törlesztő összeg 52,4 millióra emelkedett.
Már az első évben kiderült, hogy az önkormányzati tulajdonú Kaposvár Jégcsarnok Kft is csak jelentős veszteséggel tudja üzemeltetni a jégcsarnokot. A vállalkozás keretében történő üzemeltetésére több sikertelen próbálkozás történt. A veszteségcsökkentő intézkedések között legjelentősebb volt közönségkorcsolyára biztosított idő-, és a nyitvatartási idő radikális csökkentése, azaz nyitvatartási idő 6 hónapra szűkítése (a korábban ígért és valós kaposvári igényre alapozott 11 hónap helyett).
Tizenkét év után az önkormányzat lízingdíj tartozása még mindig 818,5 millió forint (az évi törlesztő összeg 59,1 millióra-, a jégcsarnok maradványértéke 286,7 millióra emelkedett).
Szerencsére Orbán Viktor gondolt a kaposváriakra: az önkormányzatnak 210 milliót kell fizetnie a jégcsarnokért. Szinte ingyen van! Csak az eddig kifizetett egymilliárdot lehetne elfelejteni.
A közgyűlési előterjesztés szerint a polgármester ismét javasolja a jégcsarnok vállalkozás keretében történő üzemeltetését.
Szóljon hozzá a facebook-on!