A Jégcsarnok történetét mindenképpen két, jól elkülöníthető szakaszra bontható. Az első írásomban foglalkoztam az építés szerződéses feltételeivel. A 2003. szeptember 18.-i közgyűlési vita során nyilvánvalóvá vált, hogy az „ellenzéki” képviselők szerint is „kell a jégcsarnok, de nem olyan feltételekkel, amilyenekben a város a beruházóval megállapodott”. Véleményük szerint az önkormányzat a vásárolt szolgáltatásért aránytalanul magas árat fizet, ezért jelentős kár éri a kaposváriakat. A garanciák nélküli szerződés gazdaságilag is megalapozatlan.
A Fidesz-es képviselők „vezérszónoka” - több korszakos vélemény tulajdonosa - Csutor Ferenc szerint „a jégcsarnok építés annyira jó üzlet, hogy már szinte hihetetlen, s talán ezért nem akarják megszavazni az építését. Az a hihetetlen, hogy az ellenzék a kaposvári polgárok nyilvánvaló igényét nem támogatja.”
Az egy éves csúszással megépített létesítmény néhány hónapos üzemeltetése az „ellenzéki” képviselőket igazolta: a Kaposvár Jégcsarnok Kft először - a jegyet váltók alacsony száma, kaposváriak teljes érdektelensége miatt - a nyitva tartás idejét csökkentette radikálisan, majd miután csőd-közeli helyzetbe került, bejelentette a létesítmény bezárását.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a polgármester - a helyi médiumoktól „megrendelt” pozitív nyilatkozatok, riportok ellenére - rosszul mérte fel a „kaposvári polgárok igényét”. A többszáz milliós önkormányzati „támogatás”, a szinte ingyenesnek tekinthető belépődíj ellenére sem sikerült érdemi érdeklődést kelteni a korcsolyázás iránt (ha csak a kaposvári adófizetők pénzén kényszerűségből vett jégidőben történő, „ingyenes” korcsolyázás-oktatást nem tekintem valós igénynek). A kaposváriak – ha volt rá lehetőség – inkább a Deseda jegén korcsolyáztak.
Szita Károly természetesen – amint arról egy másik írásomban lehet olvasni - mentőakciót indított a Jégcsarnok tulajdonjogának megszerzése és további üzemeltetése érdekében.
A Közgyűlés a 2006. 02. 08.-i zárt ülésén Szita Károly javaslatára - „annak érdekében, hogy a kaposvári fiataloknak továbbra is biztosítani tudjuk az évi 11 hónapon keresztül a szabadidő eltöltésének hasznos lehetőségét” – úgy döntött, hogy a debreceni illetőségű CIVIS-ING Kft-től megvásárolja a Kaposvár Jégcsarnok Kft-t. A Fideszes többség megszavazta azt is, hogy a már önkormányzati tulajdonú Kaposvár Jégcsarnok Kft svájci frank alapú lízingbe vegye a CIB Ingatlanlízing Rt-től a jégcsarnok létesítményt, 20 éves időtartamra. Az önkormányzat a lízingdíj fizetésre kézfizető kezességet vállalt.
A Közgyűlés a Kft megvásárlásának jogi-technikai feltételeire, (ügyvezető, FB tagok, könyvvizsgáló, stb.), illetve az átmeneti időszakra 80 millió forintot biztosított.
A jégcsarnok lízingelést „alátámasztó” - alattvalói szemléletet tükröző - Fideszes képviselői álláspontot jól reprezentálta Mihalecz András „véleménye”: „a teljes beruházás 490-500 millió forintba került, ezt 20 év alatt kell kifizetni a rendkívül kedvező lízing-konstrukció keretén belül. Valóban, ez a szám növekedni fog, de tulajdonképpen a bank pénzét használjuk, nem pedig az önkormányzat saját pénzét.” Elképesztő dilettantizmus!
Amiről hallgattak az „érdekeltek”: Szita Károly a Kft megvásárlásával, a jégcsarnok „megmentésével” nagy szívességet tett a debreceni önkormányzatnak, ugyanis a Kaposvár Jégcsarnok Kft korábbi, 450 milliós bankhitel visszafizetési kötelezettségére az önkormányzati tulajdonú Debrecen Jégcsarnok Kft vállalt kézfizető kezességet. Szita Károly átvállalta Kósa Lajostól a Kaposvár Jégcsarnok Kft pénzügyi csődtömegét.
A polgármester – mint már annyiszor – ismét „megetette” a kaposváriakat: jégcsarnok-tulajdont ígért, miközben a tulajdon helyett - a kaposváriakra hivatkozva - húsz évre szóló, évről évre növekvő adósságot akasztott a kaposváriak nyakába. Az ígért 11 hónap helyett ma már alig hat hónapig (heti négy délután) van „közönségkorcsolya” a jégcsarnokban.
Annak idején azt prognosztizáltam, hogy húsz év alatt az önkormányzat – a svájci frank árfolyamától függően – három-, de inkább négyszeresét fizeti ki annak a nettó 404 millió forintnak, amennyiért a fővállalkozó HIL-ÉP Kft megépítette a Jégcsarnokot.
A kedvező lízing-konstrukció eredményeként önkormányzat eddig már egyszer kifizette az építés költségének másfélszeresét. A szerződéskori 162 millió forint maradványérték ma már 286 millió. Ennyiért, vagy ennél magasabb összegért kerülhet 2026-ban az önkormányzat tulajdonába egy közel nullára amortizált csarnok. Jelzés értékű az is, hogy az önkormányzat jelenlegi fizetési kötelezettsége 818,5 millió forint, nagyobb, mint a két évvel ezelőtti 806,8 millió.
A Kaposvár Jégcsarnok Kft megalakítása, majd megvásárlása óta minden évben „felélte” a jegyzett tőkéjét, melyet az önkormányzat - közvetlenül vagy közvetve – kénytelen volt pótolni.
Ismerve a magyar gazdaság versenyképességét, a 2020 utáni uniós támogatások megszűnésének gazdasági következményeit, kijelenthető, hogy az elkövetkező tíz évben a forint/svájci frank árfolyam nem lesz kedvezőbb. Ezért, jó esély van arra, hogy a Jégcsarnok építési költségét még legalább kétszer, de inkább háromszor kifizesse az önkormányzat.
Természetesen ez megelőzhető. Egyszer már volt erre próbálkozás. Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt – látva a svájci frank folyamatosan emelkedő árfolyamát - azt javasoltuk, hogy az önkormányzat kezdeményezze a lízing szerződés végtörlesztését, azaz egy összegben fizesse ki a fennálló, mint egy 806 millió összegű kötelezettségét (az összeg a konkrét alku során lényegesen csökkenthető lett volna). A végtörlesztés - az önkormányzati forrás mellett - hitelből megvalósítható lett volna (az akkori jegybanki alapkamat 1,35% volt).
Szita Károly két évvel ezelőtt a javaslatot elvetette.
Kaposvár erős város, erősebb, mint valaha, mondja gyakran a polgármester. Valóban, a város pénzügyi helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint két évvel ezelőtt volt. A növekvő önkormányzati adó bevételek, a többszáz milliós nagyságú kamatbevétel, a kedvező hitelfelvételi lehetőség indokolttá teszi, hogy az önkormányzat éljen a végtörlesztés eszközével. Így megakadályozható lenne, hogy a Kaposvár közel négyszeres árat fizessen egy olyan létesítményért, amely valóságos igény hiányban alig használnak a kaposváriak.
A végtörlesztés tudatos elmulasztása esetén megállapítható a közpénzek hűtlen kezelésének büntetőjogi tényállasa. Szita Károly nem bújhat a Közgyűlés döntése mögé, mert – van arra példa – büntetőjogilag is felelősségre vonhatók mindazok, akik annak idején megszavazták a Jégcsarnok lízing-szerződését.
Szóljon hozzá a facebook-on!