KINEK A SZÉGYENE?

2017.03.20. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

Meghívót hozott az önkormányzati postás. A feladó Szita Károly polgármester. A díszes meghívó a XXI. század legnagyobb kaposvári beruházásait magába foglaló Németh István program egyik infrastrukturális fejlesztésének ünnepélyes szerződéskötésére invitál.

Kétségtelen, a Raktár utca – Raktár köz – Iparos utca az Észak-nyugati iparterület fontos területe, hisz több kisvállalkozásnak ad otthont, telephelyet. A fejlesztés javíthatja cégek üzleti környezetét, a munkavállalók közlekedési feltételeit, bár tudom az alig több mint kétszáz milliós költségéből nem lehet csodát tenni.

Azonnal utána néztem a város honlapján megtalálható „a közbeszerzések nyilvánossága” menü alatt, ki is az a szerencsés kivitelező, akivel a polgármester ünnepélyes keretek között írja alá a szerződést. Reménykedtem, hogy a nem túl nagy - jórészt út-, és közműépítési - feladatokat kaposvári kivitelező fogja megvalósítani. Leginkább abban reménykedtem, hogy a kaposvári építőipari cégek konzorciuma a nyertes.

 

Tévedtem. Nem kis meglepetésemre Kaposvár legújabb táskás cége, a „kaposvári” SZEMEKO Kft a nyertes, igaz párban a GEOHIDROTERV Kft-vel, mint közös ajánlattevők. Azt tudni kell, hogy GEOHIDROTERV Kft által vezetett konzorcium nyerte a Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás által - a Kaposvári Hulladékkezelési Központ építésére - kiírt közbeszerzési eljárást, közel 6 milliárd forintos ajánlattal. Tehát nem akárki a SZEMEKO Kft társa.

 

Tudni kell azt is, hogy a GEOHIDROTERV Kft-ben is tisztséget viselő Nagy György az ügyvezetője a saját kivitelezői kapacitással nem rendelkező, háromfős SZEMEKO Kft-nek.

 

Amint arról már korábban is írtam, a SZEMECO Kft kaposvári működését úgy kezdte, hogy megnyerte hat önkormányzati oktatási-, egészségügyi intézmény energetikai korszerűsítésének közbeszerzési eljárását. Nehogy veszélyeztessék a kaposvári cégek a nyerési esélyeit, ezért az önkormányzat csak egy-egy paksi, illetve tamási illetőségű céget hívott meg ajánlattételre. Nem is volt gond.

 

A 2016. évi beruházási pangás után, ez év elején megkezdődtek a közel 15 milliárdos keretösszegű Területi Operatív Program önkormányzati beruházásainak versenyeztetése. A nyilvánosságra hozott értékelések szerint az eddig meghirdetett szinte valamennyi munkát a kaposvári táskás cég nyerte. A SZEMECO – GEOHIDROTERV páros – hivatalosan még ki nem hirdetett – nyertese a Kanizsai utca - Jutai út – Vásártéri út- Iparterületi bekötő út iparterület-, továbbá az Izzó utca – Nagygát utca iparterület infrastrukturális fejlesztésének. Ezek a munkák nem érik el a másfélszáz milliós Szita féle értékhatár kritériumot (Szita Károly számtalanszor kijelentette, a kaposvári építőipari cégek nem alkalmasan 150 millió feletti munkák kivitelezésére).

 

A SZEMECO Kft szólóban is erős: a Toponári út 35. szám alatti orvosi rendelő-, az Erdősor utca 9. szám alatti orvosi rendelő és a 48-as Ifjuság útja 70-72. szám alatti orvosi rendelő infrastrukturális fejlesztését nyerte el néhány héttel ezelőtt. A munkák nem érik el az ötvenmilliós ráfordítást. Az unalmas felsorolást csak a Cseri úti orvosi rendelő szakítja meg, ezt a munkát egy kaposvári vállalkozó nyerte.

 

Persze lehet bizakodni, hisz az uniós pénzből finanszírozott, közel ötven beruházás vállalkozásba adásának még csak a kezdetén tartunk!

 

No, de térjünk vissza a Raktár utca – Raktár köz – Iparos utca közbeszerzési eljárásához. A SZEMECO-GEOHIDROTERV (235,9 millió) páros olyan országosan ismert cégeket vert meg, mint a COLAS ÚT Zrt (ne 170,1 millió), a STRABG Kft (ne 190 millió), KÉSZ Építő Zrt (ne 215,8 millió), AVIVBAU Kft (228,7 millió).

 

Mi volt az oka, hogy a legmagasabb árral lehetet nyerni? Természetesen az jól megválasztott értékelési szempontok kiválasztásával.

 

A háromfős táskás cég természetesen támaszkodhatott az önkormányzatra, amely a „kerítő” szerepét vállalta. Segítségével a kaposvári vállalkozások is munkához jutnak. A SZEMECO Kft alvállalkozóként jelölte meg a ZOLANIT Kft-t, a GEIGER-UTÉP Kft-t, a DIPA-BUILD 2008 Kft-t, valamint a budapesti illetőségű GORDIUSZ 95 Zrt-t. Ez utóbbi cég adja a felelős műszaki vezetőt.

 

Meg tudom érteni, hogy a kaposvári építőipari cégek miért választották a kényelmesebb, kisebb kockázatot jelentő utat. Miért nem fogtak össze és tettek közösen ajánlatot a kaposváriak? Vélhetően azért, mert nem bíztak az ajánlatok értékelésének korrektségében. Ha az értékelés során lepontoznak olyan országos hírű és nagy tapasztalatú cégeket, mint a STRABAG-ot, mint, a COLAS-t, vagy a KÉSZ-t, akkor milyen esélye lehet a nyerésre egy kaposvári cégnek?

 

A kényelem, a komoly pályázati adminisztrációtól való félelem, a kockázatkerülés persze „érthető”. A TOP közel tizenöt milliárdjából alvállalkozóként így is jócskán részesednek a kaposvári cégek, mert mégiscsak olcsóbbak, mint ha megyén kívülről hoznának vállalkozókat a táskás cégek.

 

Az elmúlt másfél évtizedben az önkormányzat több, mint száz milliárdot költött el beruházásokra. A kaposvári építőipari vállalkozások nem sokat profitáltak ebből. Sőt, sorra szűntek meg, vagy épültek le a nagy, több milliárdos árbevételt elérő kivitelezők (például a Középület Kivitelező Kft, az ETALON Kft, a BITT Kft, stb). Jelentős kapacitással rendelkező, új kaposvári cég nincs a láthatáron. Ezért a Modern Városok Programja keretében megvalósuló beruházások kivitelezői is az országos cégek lesznek. Sovány vigasz, hogy az alvállalkozók között majd megtalálhatók lesznek a kaposváriak is.

 

Kinek a szégyene?



Lap tetejére