SÜKETEK PÁRBESZÉDE I.

Fontos napirendi pontok szerepeltek minapi képviselő testületi ülésen. Szita Károly bejelentette, hogy a város az évszázad vállalkozásfejlesztési és beruházás-támogatási programját kezdi meg. A bejelentés nem először hangzott el, hisz Szita Károly már júniusban, levélben tájékoztatta a kaposváriakat, hogy „heteken belül megkezdjük Kaposváron az évszázad beruházási programját”, de a helyi média is beszámolt erről. Igaz, korábban 13 milliárdról beszélt a polgármester, amely néhány hét alatt 170 milliárdra hízott.

A képviselők ezen kívül „megtárgyaltak” több, a program végrehajtását segítő önkormányzati támogatást szabályozó – jórészt szociálpolitika körébe tartozó - rendeletmódosítást is.

A Közgyűlés „megtárgyalta” a 2016. évi költségvetési rendelet módosítását is, amely azért volt jelentős napirendi pont, mert a költségvetés tartalmazza azt a - két tucat kivitelezésre előkészített - beruházást, amelyek megvalósítása a következő évben, azaz 2017-ben kezdődik meg. Igaz a polgármester korábban mást ígért.

Persze az, hogy „megtárgyalta” túlzás, mert sem a bizottsági üléseket, sem a képviselő testületi ülésen – Pintér Attilán és rajtam kívül – nem volt nem volt véleményt nyilvánító képviselő.

A költségvetés tartalmazza Modern Városok Program és az Integrált Területi Program eddig jóváhagyott, mint egy 4-4,5 milliárdba kerülő beruházásait. Csak megjegyzem, hogy a két programban szereplő beruházások összes becsült költsége, mint egy 60 milliárd (ez természetesen nem tartalmazza a R67-es gyorsforgalmi út költségeit).

A „száraznak” tűnő témák fontosságára tekintettel – a polgármester által három percre korlátozott - hozzászólásaimat „vágatlanul” adom közre. A nagy ívű programokat kevésbé ismerők számára a hozzászólásom szövegéhez – a jobb érthetőség érdekében – dőlt betűs, magyarázó szöveget is írok.

A 2016. évi költségvetés módosításához:

„A januári – a 2016. évi költségvetést elfogadó – közgyűlésen úgy fogalmaztam, hogy a Modern Városok Program Kaposvárra eső 120 milliárdjából - az R67-es gyorsforgalmi út költségein felül - fennmaradó, mint egy 45 milliárdjának és az Integrált Területi Program 14,7 milliárdjának elköltése, a beruházások előkészítése, megvalósítása emberfeletti munkát fog jelenteni.

Figyelemmel kísértem a megyei jogú városok hasonló beruházásainak az előkészítését és tudom, hogy messze megelőztük őket. A hivatali apparátus, továbbá a polgármester valóban emberfeletti munkát végzett annak érdekében, hogy a beruházások legalább egy része – az ígéreteknek megfelelően - egy része 2016 őszén megkezdődhessen. A miniszterelnök által ígért 2018. tavaszi befejezési határidő csak így tartható (ekkor lesznek a következő országgyűlési választások)..

Nem sikerült: itt „ülünk” több mint 4 milliárd forinton, ennek ellenére egyetlen beruházást sem lehetett megkezdeni.

A kivitelezéseket azért nem lehetett megkezdeni, mert „kormányzati szinten egyesek nem voltak tisztában az önkormányzat kötelezettség-vállalásának, a szerződéskötés jogi feltételeivel (azaz a támogatási okiratokat nem, vagy csak későn adták ki). A hatásköri bizonytalanságok is akadályozták a kivitelezések ez évi megkezdését.

Az ígéretek ellenére - a jelentősebb beruházások közül - nem kezdődött el a Színház felújítása, a volt SÁÉV telep rekonstrukciója, a 2 milliárdos út-, és közműépítési program, a gyermekintézmények felújítása, a Német István fasor útfelújítása, illetve É-i oldalának rekonstrukciója.

Miért ülünk több mint 4 milliárd forinton? Azért, mert a jóváhagyott beruházások költsége előlegként lehívhatók, azonban a pénz felhasználásának, azaz a beruházás megkezdésének vannak egyéb feltételei is. Kiváló példa erre a Színház rekonstrukció megkezdése körüli mellébeszélés. Szita Károly félrevezette a kaposváriakat, amikor – Pintér Attila kérdése kapcsán - azt mondta, hogy „sokat kell még dolgozni azon, hogy mind a kilencmilliárd meglegyen a teátrum épületének rekonstrukciójához”.

Szita Károlynak nem kell már semmit tennie a kilenc milliárd megszerzése érdekében. Az megvan. Legfeljebb – mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének Elnöke – oktatást kellene szerveznie egyes minisztériumi vezetők számára az önkormányzat pénzügyi kötelezettségvállalásának, azaz a szerződéskötés feltételeiről.

Nézzük a száraz tényeket.

Amint arról a helyi média is beszámolt arról – némi kormányszintű „kavarodás” után Színház 9 milliárdja már a nyáron jóváhagyásra került. Szita Károly már októberben bejelentette, hogy a közbeszerzési eljárás nyertesével, a ZÁÉV Zrt-Magyar Építő Zrt konzorciummal megkötötte a kivitelezési szerződést. Igaz, a kivitelező azt csak november 14. napján írta alá. Az illetékes minisztérium a támogatási okiratot csak az első ütemre adta ki (ezért csak az 1,42 milliárd került átutalásra, amely az előkészítési munkákra és a tervezésre nyújt fedezetet), ezért a szerződésnek csak a tervezésre vonatkozó része lépett hatályba.

A felújításra a központi költségvetés - a Kormány 1529/2016. (IX. 29.) Korm. határozata alapján - 2016-ra 1 420 000 ezer, 2017-re 2 451 661 ezer, 2018-ra 5 128 194 ezer forint (összesen 8 999 855 ezer forint) összeget biztosít. Ennek ellenére a szerződés kivitelezésre vonatkozó része csak akkor lép hatályba, ha az illetékes minisztérium a felújítás teljes összegére kiadja a támogatási okiratot. Ez eddig nem történt meg. A támogatási okirat hiányában az önkormányzat nem vállalhat pénzügyi kötelezettséget, ezért a Színház felújítás kivitelezésére nincs érvényes szerződése az önkormányzatnak!

A támogatási okirat hiánya, illetve késedelmes aláírása miatt nem lehetett 2016 őszén a beruházások kivitelezését megkezdeni.

Szinte tényként lehet rögzíteni, a miniszterelnök és a polgármester által ígért, 2018-as országgyűlési választásokra egyetlen Modern Városok Programhoz tartozó beruházás nem fejeződik be (noha a programot 2015 elején hirdette meg Orbán Viktor és Kaposvár jól előkészített fejlesztésekkel startolt). A három évvel ezelőtt megnyitott 2014-2020-as uniós ciklus, azaz az Integrált Területi Program beruházásainak műszaki tartalmát – a kivitelezés megkezdésének jelentős elhúzódása miatt - az eddiginél nagyobb infláció fogja koptatni (a következő évekre a Kormány - az egészséges, kiegyensúlyozott gazdasági növekedés érdekében - 2,5-3 százalékos inflációval számol).

A beruházások későbbi befejezése a kisebbik probléma: amikor elkészülnek a létesítmények, a kaposváriak örülni fognak és senki nem fog emlékezni arra, hogy korábban ki mit ígért (nem kétséges, a beruházások döntő többsége „sínen van”, a megvalósításnak legfeljebb az lehet az akadálya, ha a gazdasági növekedés nem éri el a miniszterelnök által feltételül szabott 3 százalékot).

Nagyobbik probléma az, hogy az elmúlt egy-, másfél évben kaposvári építőipari vállalkozások alig kaptak önkormányzati megrendelést, ezért létszámot csökkentettek, vegetálnak, jobbik esetben megyén kívülre kényszerültek. Tavasszal persze lesz munka bőven, azonban a kivitelezésre szánt idő csökkenése miatt szigorodó pályázati feltételek eredményeként a nagyobb erőforrásokkal rendelkező, megyén kívüli cégek lesznek a pályázatok nyertesei, a kaposváriak a nyomott áron kénytelenek az alvállalkozói státuszt elfogadni, ha élni akarnak. Jobbik esetben (ugyanis valószínűbb az, hogy a kaposvári cégek a megyén kívüli fővállalkozók alvállalkozóinak az alvállalkozói lesznek. Erre közvetlen tapasztalataim vannak: a minap találkoztam olyan kaposvári vállalkozóval, akitől a nyertes fővállalkozó alvállalkozója kért árajánlatot).

Az eddig lefolytatott közbeszerzési eljárások azt igazolják, hogy kaposvári építőipari cégek fejlődésére, megerősödésére nincs esély. Ezt a problémát következő napirendi pontok között tárgyalásra kerülő vállalkozásfejlesztési és befektetés-támogató program nem fogja sem megoldani, sem pedig enyhíteni”.

Következik a SÜKETEK PÁRBESZÉDE II.