Milyen parkolót érdemel egy szülő, ha kerekes székbe kényszerült a gyermeke?

2016.11.14.
Hozzászólás

Nem mondok nagy újságot azzal, ha azt mondom, hogy Kaposváron - a belvárosban - egyre nehezebb parkolni. A gépkocsik számának dinamikus növekedésével a parkolók száma nem tartott lépést. Ennek számos oka van, az egyik, hogy a parkolók - az új beruházások esetében - csak a jogszabályi kötelezettség révén épülnek. Az önkormányzat új parkolót emberemlékezet óta nem épített, ha csak a „parkoló helyek felfestését” nem tartjuk annak: ami persze elsősorban az önkormányzati bevételek növelését-, másodsorban a forgalomszabályozás funkcióját tölti be.
Persze ne legyünk igazságtalanok, az év elején megtartott közmeghallgatáson - az egyik, gyermekét a Nemzetőrsori Bölcsődésbe hordó, három gyermekes szülő kérése (panasza) alapján - parkolót épített az önkormányzat: egy háromgyermekes szülő kérését – mondta a polgármester – parancsnak kell tekinteni. Ez sajnos egyedi példa. No, nem a panasz, hanem a parkoló építés. Jó példa erre a Bárczi Gusztáv iskola parkolója, amely inkább hasonlít egy holdbéli tájra, amelyet kisebb, nagyobb kráterek teszik változatossá.

Milyen parkolót érdemel egy szülő, ha kerekes székbe kényszerült a gyermeke?

Emberemlékezet óta parkolási gondjai vannak azoknak a szülőknek, akik Bárczi Gusztáv Iskolába naponta hozzák-viszik - a fogyatékkal élő, gyakran mozgássérült, esetenként kerekes székbe kényszerülő - gyermeküket. Sajnos a sérült gyerekek többsége csak gépkocsival szállítható, az egyébként is ritkán járó buszok menetrendjét nehéz a szülők idejéhez is igazítani. A probléma – kivételesen - nem a kevés parkoló hely miatt van, hanem a parkolás céljára szolgáló terület állapota „balkáni”. Igaz, a Bárczi Gusztáv nevét viselő, több mint 65 éves, nemzetközi hírű, óvoda, általános iskola, szakiskola, kollégium funkciókat integráló intézmény nem a belvárosban van.

 

Jól emlékezem, amikor a létesítménnyel szemben megépült Nyugdíjasház, a parkolók kialakítására csak a jogszabálynak megfelelő számban került sor („lakásonként” egy). A nagy területű, parkolóként használható területet a közösen használja a két intézmény. A bevásárló központhoz hasonlítható gépjármű forgalom holdbéli tájat „varázsolt” a területre, amely egy kiadós eső után nagyon „mutatós”.

 

A változtatásra irányuló „jó szándék” persze nem hiányzott. Az ismétlődő panaszok után az önkormányzat – vélhetően a 2014. évi önkormányzati választásokra tekintettel is - a két és fél milliárdos Bereczk Sándor program megvalósítása során „felújította” a parkolót. Persze nem kell eget verő dologra gondolni (erre a 2,5 milliárd nem volt elegendő). Az alig 14 millióba kerülő, energia-megtakarítást eredményező komplex intézmény felújítás keretében nemes egyszerűséggel zúzott kővel felszórták területet.

 

Természetesen hálát rebegett a pedagógus és szülő, noha tudták nem múlik el fél év és a terület ismét visszanyeri régi „formáját”. Nem is csalatkoztak. Mára szinte nincs olyan négyzetmétere a „parkolónak”, ahol legalább egy 10-15 centiméter mély krátert ne találjon az óvatos autós. Van ennél rosszabb is: aki látta már a kerekes székkel a gödrök között lavírozó édesapát, az bizonyára - ha van benne kellő empátia a sérült gyerekekkel szemben - a város műszaki vezetőit minimum a pokolba kívánja. A parkoló állapota az önkormányzat műszaki szakapparátusának a szégyene!

 

Nem kell ahhoz rosszindulat, hogy valakiben okkal felvetődjön: az önkormányzat illetékesei – élükön a minden döntési jogot magának megtartó polgármesterrel - különbséget tesznek a belvárosi intézményekbe járó egészséges gyerekek és a város szélére épített intézménybe „járó”, fogyatékkal élő gyerekek között. Az előbbiek előbb-utóbb szavazó polgárok lesznek, a Bárczi Gusztáv Iskolába járók közül – a gondos fejlesztő képzés ellenére – sajnos kevesebben.



Lap tetejére