Kicsinyes arrogancia a közgyűlésen – Kispórolták a csapadékvíz elleni szigetelést

A polgármester, a jegyző válaszát az eddigi huszonhat éves gyakorlat szerint a képviselő legkésőbb a Közgyűlés megkezdésekor írásban megkapta. Így a képviselőnek megfelelő idő állt rendelkezésére az elfogadó nyilatkozattétel végiggondolására (melyre egy perc áll rendelkezésére).

Eddig.

A nyugdíjba vonuló címzetes főjegyző utolsó intézkedése eredményeként új gyakorlat került bevezetésre –feltehetően a polgármester utasítására: a képviselő az interpellált személy (polgármester, jegyző) válaszát írásban csak annak elhangzása és az elfogadására, vagy az elutasítására vonatkozó képviselői nyilatkozat megtétele után kapja kézhez.

Köztudott, hogy a közgyűlési terem akusztikája egyedülállóan rossz, ezért a válasz nem is mindig pontosan érthető. A bonyolult hivatali nyelvezettel megfogalmazott - esetenként mellébeszélő - válasz esetén első hallásra nehéz eldönteni, hogy a képviselő milyen álláspontot képviseljen a nyilatkozattétel során.

Az új gyakorlat megszünteti az interpellációt benyújtó képviselő és az interpellált személy (a polgármester, a jegyző) közötti jogi esélyegyenlőséget: a Közgyűlésen csak az olyan interpellációt lehet elmondani, amit a képviselő írásban, három nappal előtte benyújt, ugyanakkor a képviselő a válaszra való felkészülésre nem kap időt. Kétségtelen, a jogszabályi megfogalmazás lehetőséget ad erre a hatalmi arroganciára.

Az eredmény látványos: minimálisra csökkent a benyújtott interpellációk száma.

„Kilopták vagy kispórolták az uszoda lelátójából a tervező által előírt vízszigetelést?”, tettem fel a kérdést a Polgármesteri Hivatal jegyzőjének. ű

A válasz itt olvasható.

A válasz lényege, hogy a lelátó csapadékvíz elleni szigetelése „a tervezettel egyezően kenhető szigetelést tartalmazó rétegrendnek megfelelően készült el”.

Nem vagyok építőipari szakember (bár közel egy évtizedet töltöttem el a kivitelezői építőiparban), nem tudom, hogy van-e jogszabályi rendelkezés, ezért több kivitelező szakembert is megkérdeztem. A megkérdezettek egybehangzóan állítják, hogy a lelátó csapadékvíz elleni szigetelését - a szakmai szabályok szerint - bitumenes lemez alkalmazása biztosítja. A kenhető szigetelés csak másodlagos szigetelésként alkalmazható. megjegyzem, hogy a tervező hasonló állásponton volt, sőt, állítása szerint a tervben bitumenes lemezt írt elő.

Természetesen lehet, hogy a tervező rosszul „emlékszik”. Az viszont tény, hogy a lelátó „javítása” során bitumenes lemezre cserélték fel a kenhető szigetelést. Miért? A további kérdések kézenfekvőek: ha a csapadékvíz elleni szigetelésként valóban kenhető szigetelés szerepel ez eredeti kiviteli tervben, akkor a „javítás” során miért alkalmazott a tervező bitumenes lemezt? Ki „kényszerítette” a tervezőt a spórolásra, az alkalmatlan megoldásra? Felvethető-e a tervezői gondatlanság?

Hibás terv nem zárja ki a kivitelező felelősségét! A gondatlanság esetén a kivitelező felelőssége is felvethető.

Nem vagyok nyomozó, pedig a felmerült jelentős anyagi-, erkölcsi kár indokolná a „felderítést”.

Az interpelláció „sorsához” hozzátartozik, hogy a jegyző válaszát követően nem tudtam „nyilatkozni” a válasz elfogadásáról.

Arra hivatkoztam, hogy az „elhadart” jegyzői válasz egy részét nem értettem, nem hallottam. Közöltem, hogy az írásbeli válasz elolvasása után fogom eldönteni, hogy elfogadom-e. Az ülést vezető polgármester ennek ellenére a jegyző válaszát szavazásra tette fel, melyet a Közgyűlés Fideszes többsége természetesen elfogadott. A „téma” lezárva.