Miért félnek Kaposváron a győztesek?

Valójában nem leptek meg félelemre történő hivatkozások. Saját tapasztalataim szerint, több ismert kaposvári vállalkozó azért nem adta nevét a tiltakozáshoz, mert attól tartottak, hogy kitudódik és „megjegyzik” a nevét. Az önkormányzat évi közel 300 milliós pénzügyi támogatását élvező civil szervezetek, a nyugdíjas közösségek is csendes hallgatásba burkolóztak. A VOSZ megyei elnöke - aki építési vállalkozóként mindig számíthatott az önkormányzati megrendelésekre – ígérete ellenére mégsem hozták nyilvánosságra a gumifeldolgozó építésével kapcsolatos véleményüket.

 

Az elmúlt években gyakran írtam arról, hogy Kaposvár a félelem városa. Hiába érzékeli a korrupciót a vállalkozó, nem teszi szóvá, mert fél, hogy a jövőben nem kap önkormányzati munkát. Az önkormányzati tulajdonú közszolgáltató ügyvezetője csak a polgármesteri hozzájárulása esetén hajlandó információt adni az általa vezetett társaságról. Egyre nehezebben lehet egyes hivatal ügyekben információt kapni. Nem egyedi tapasztalat: székét öröklő szakközép iskolai igazgató, a közpénzből épített és átlagon felül felszerelt sportlétesítményei kihasználtságát firtató megjegyzésemre – nemes egyszerűséggel úgy reagált, „mi közöd hozzá?”

 

Szita Károly gyakran hangoztatja (és hivatkozik is rá), hogy Kaposvár egy erős közösség. Kíváncsi voltam, hogyan vélekedik Szita Károly arról a közösségről, amely annyi év után első alkalommal fordult szembe vele, mert úgy érezte, hogy a polgármester túllépett képviseleti hatáskörén, amikor - véleménye szerint az egészségét-, környezetét veszélyeztető - „gumiégető” építéséről egyszemélyi döntést hozott. Ezért is hallgattam meg a legutóbbi, a július 22.-i rendkívüli közgyűlésről készített hangfelvételt (élethelyzetemből adódóan, sajnos – három képviselőtársammal együtt - nem vehettem rész a „szerződést-bontó” közgyűlésen).

 

Pedig az MTA kutatócsoport vezetője kiemelten fontosnak tartotta a hiteles, a tényekre alapuló tájékoztatást, mert „az üzem közelében élők a technológiát csak akkor gondolják befogadhatónak, ha biztosak lehetnek abban, hogy nem romlik esélyük a hosszú egészséges életre”.

 

A kaposváriak előzetes tájékoztatását, megkérdezését Szita Károly vétkesen elmulasztotta.

 

A polgármester nyilvánvalóan politikai megfontolások miatt hívta össze a rendkívüli Közgyűlést még a választási bizottság határozathozatala előtt (amikor már nyilvánvaló volt a kezdeményezés sikere). Saját politikai bölcsességét, közösségerősítő képességét demonstrálva így akarta mérsékelni politikai vereségét.

A sebtében összehívott július 22.-i rendkívüli Közgyűlés hangulatának-, Szita Károly és a Fideszes képviselők fenyegetésektől sem mentes hozzászólásainak megértéséhez idézek a Polgármesteri Hivatal által 2016. július 21. napján kiadott közleményből:

 

„A Homatech által megvalósítani kívánt környezetvédelmi beruházás olyan új pályát nyitott volna Kaposvár gazdasági fejlődésében, amely a huszonegyedik század leginnovatívabb iparágát, a környezetipart honosította volna meg a megyeszékhelyen – fogalmazott a polgármester. Hozzátette: ennek eredményeként – hosszú távon – Európa egyik leginkább környezetbarát, a hulladéktól teljes egészében mentesített városává válhatott volna Kaposvár, a beruházás minden környezeti és anyagi hasznával együtt”.

 

A helyi közéleti napilap – figyelembe véve a terjedelmi korlátokat is – tárgyszerűen tudósított a szerződést felbontó rendkívüli képviselő testületi ülésről. A közgyűlésről készített hangfelvétel alapján néhány kevésbé ismert ténnyel egészíteném ki a hivatkozott tudósítást.

 

A közgyűlésen Szita Károly a Homatechel kötött szerződés közös megegyezéssel történő felbontását azzal indokolta, hogy a tervezett beruház megosztotta a kaposváriakat. Kijelentette, „ezt a közösséget az elmúlt húsz évben én hoztam létre, ezért kizárólag a polgármester felelőssége a megosztottság megszüntetése. Ennek érdekében teszek javaslatot a szerződés közös megegyezéssel történő felbontására”.

 

Kiss Tamás (Jobbik) azt kérdezte a polgármestertől: „függetlenül attól, ami az elmúlt hónapokban történt Kaposváron, továbbra is jó ötletnek tartaná a gumiégető megépítését?”

 

Pintér Attila (MSZP) több kérdést is feltett: „miért döntött a kaposváriak megkérdezése nélkül egy ilyen kockázatokat magában hordozó beruházás megvalósításáról? Miért volt szükség a helyi népszavazási kezdeményezésre ahhoz, hogy megismerje a kaposváriak véleményét a gumiégetővel kapcsolatban? Polgármester úr egyetért-e a kaposváriak közakaratával, vagy csak tudomásul veszi azt?

 

Miért nem volt fontos a Kaposvár környéki településen élők véleménye, akik közül 15 település határozatban utasították el a beruházás megvalósítását?

 

Polgármester úr többször is utalt rá, hogy a szerződés felbontásával kaposváriak megosztottságát akarja megszüntetni. Ha ez így van, akkor miért várt a tulajdonos szerződésbontásra vonatkozó javaslatára? Miért nem a polgármester úr kezdeményezte a szerződés felbontását?

 

Miért írta alá a megállapodást a szerződés felbontásáról a Közgyűlés döntését megelőzően?

 

Miért volt fontosabb az 50 munkahelyet ígérő beruházás megvalósítás, mint a börtön építése Kaposváron, amely 250-300 munkahely létesítését tette volna lehetővé?”

 

Szita Károly válaszában kifejtette: „olyan embernek tarom magamat, aki ha valamiben hisz, akkor tesz is érte. Hiszek abban, hogy a XXI. század ipara a környezetipar. Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetvédelemben a hulladékgazdálkodás a legfontosabb. Ha nem látják a kapu elé kirakott szemetet, az nem jelenti azt, hogy nincs szemét, az attól még létezik, amit meg kell semmisíteni az egészségünk megőrzése érdekében”.

 

Itt megállnék egy pillanatra a polgármester válaszának idézésében. A kaposváriak a kapuk elé a kukában elhelyezett a kommunális hulladékot teszik ki. Tavaly ősz óta egy másik (kék) kukában elhelyezett a papír, a műanyagot és a fém hulladékot teszik ki. Az üveget pedig a korábban, a közterületeken elhelyezett szelektív gyűjtőedénybe rakják. Állítólag ez az új rendszer kiválóan működik. Ugyancsak jól teljesít a több mint hat milliárdért épített hulladék feldolgozó-, a hulladékot újrahasznosító telep is Kaposvár határában (ott, ahová a gumiégetőt akarták építeni). Az viszont tény, a kaposváriak nem a használt gépkocsi gumiabroncsokat teszik ki a kapuk elé! Ezért nem tudni, a polgármester milyen „kapu elé kirakott szemétre” gondolhatott.

 

A polgármester a továbbiakban kijelentette, „vannak, akik szétverni és rombolni akarnak és vannak, akik a nyugalmat szeretik. Én az utóbbiak közé tartozom. Hiszek abban, hogy a kaposváriak közössége akkor erős, ha a vélemények minden kérdésben azonosak. Nem jó, ha bármilyen kérdésben megosztott. A kaposváriak nyugalmának a fenntartása, a megosztottság megszüntetése, közösség egyben tartása, tovább erősítése mindent felülír”.

 

„Az elmúlt napokban polémia indult el, hogy ki kezdeményezte a szerződésbontást: a polgármester vagy a tulajdonos. Ez legyen a legnagyobb gondjuk! Maradjunk annyiban, hogy az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk a tulajdonossal erről a kérdésről. Itt van Önök előtt most egy előterjesztés! ………. Ennyi!”

 

Ennyi volt a polgármester válasza a képviselők által feltett kérdésekre. A némi hatás-szünet után elhangzott „ennyi” nyilván a kérdésekre választ váró képviselők kérdő tekintetére volt a reagálás.

 

A polgármester lényegében egyetlen kérdésre sem adott választ! Persze nincs ebben semmi újdonság. Szita Károly az elmúlt évtizedben gyakran nem válaszolt a neki nem tetsző kérdésekre. Ez a jobbik eset, mert a lekezelő, gúnyolódó polgármesteri választ nehezebb indulat nélkül elviselni.

 

Kiss Tamás (Jobbik) véleménye szerint – a korábbi nyilatkozatait megerősítő - polgármesteri válaszból az derül ki, hogy „a polgármester a kaposváriak akarata ellenére is elkötelezett híve a gumiégető megépítésének”. Szerinte bebizonyosodott az is, hogy hazugságnak bizonyult az ellenzéki pártok politikai haszonszerzésével, riadalomkeltésével kapcsolatos állítások. Nem a kissebség volt a hangos, hanem a kaposváriak többségének hangját lehetett az elmúlt hónapokban hallani.

 

Pintér Attila (MSZP) hozzászólásában arra is emlékeztette a polgármestert, hogy „sosem késő tanulni. Sajnos ez a nap még nem jött el! Ismét beleesett abba a hibába, hogy először hozott egy döntés, aláírta a szerződés felbontásáról szóló megállapodást, majd összehívta a Közgyűlést! A polgármesternek tanulnia kell még a helyi demokráciát.” Például a kaposváriaktól.

 

Pintér arra kérte Fideszes képviselőket, hogy ne az ellenzéki képviselőkkel vitatkozzanak, hanem a kaposváriakkal. A kaposváriakat kellett volna meggyőzni. A Fideszes képviselők a kaposváriak többségével, a kaposváriak közakaratával állnak szemben!

 

A Fideszes képviselők a felelősöket-, a felbujtókat „kereső”, a fenyegetésektől sem mentes hozzászólásai - hangnemét, tartalmát tekintve – nem változtak az április 7.-i „ügydöntő” Közgyűlés óta.

 

Lényegében megismételték az elmúl hónapokban – Dér Tamás, a Fidesz városi elnöke, és a Fidelitas által - kiadott közlemények tartalmát. A hangfelvételből „kihallani” a vesztesek dühét, gyűlöletét.

 

Mihalecz András (Fidesz) szerint az ellenzék nem a környezetvédelemmel foglalkozik, hanem Szita Károly van a célkeresztben.

 

Szerinte a képviselők alkalmatlanok arra, hogy ennek a környezetvédelmi beruházásnak az alkalmasságát eldöntsék. Az ellenzékiek meg különösen alkalmatlanok, hisz azt sem tudják, hogy oxigén nélkül nincs égés, mégis gumiégetésről beszélnek.

 

Az ellenzék manipulálta a kaposváriakat, felkorbácsolta az érzelmeket, felkeltette az emberek félelemérzetét. Politikai kampány indítottak a politikai tőke kovácsolására.

 

A beruházás megvalósításának megakadályozásáért valakinek vállalnia kell a felelősséget. Az ellenzék megakadályozta azt is, hogy a városnak ne kelljen visszafizetnie az ingatlanét kifizetett közel kétszáz millió forintot (szerinte, ha a Homatech nem tudja beszerezni az összes dokumentumot, akkor elbukta volna a pénzt). A kaposváriak majd a legközelebbi önkormányzati választások idején a szavazatukkal fogják megbüntetni a felelősöket.

 

Gyakran előfordul, hogy a polgármester – „jegyzőkönyvön kívül” - megjegyzéseket tesz a képviselői hozzászólásokra. Mihalecz többször emlegette „az ellenzék kedvenc beruházását” a kaposvári börtönt. A hangfelvételben jól hallani Szita megjegyzését, mely szerint a börtön nem fizet iparűzési adót! Feltehetően ez volt az akadálya annak, hogy a börtön Kaposváron nem épülhetett meg.

 

Dr. Pintér Rómeó (Fidesz) szintén az ellenzék felelősségét vetette fel, ugyanis a „város elesett legalább 50 munkahelytől, a technológia alkalmazásának társadalmi hasznától, és elesett egy komplett, innovatív iparágtól”. Jó lesz, ha az ellenzék ezen elgondolkodik.

 

Arra kérte Pintér Attilát, ne mondja, hogy a szembe állnak a kaposváriak akaratával, különösen ne személyével kapcsolatosan állítsa ezt, hisz előbb aláírta a helyi népszavazási kezdeményezést, mint képviselőtársa (jól hallható nevetés a teremben).

 

Dr. Szép Tamás (Fidesz) szerint „az eredményes népszavazási kezdeményezés nem bizonyítéka annak, hogy a kaposváriak többsége nem akarja a beruházást, ezért az ellenzéki képviselő ne is hitegesse magát ezzel”. Csak a Jóisten tudja, hogy a népszavazás során a kaposváriak hogyan szavaztak volna.

 

„A polgármester nem akar belháborút, hisz ennek politikai következményei vannak. Ezért visszavonta döntését. Az ellenzék örüljön annak, hogy nem lesz Kaposváron gumifeldolgozó üzem”.

 

Dr. Szép demokrácia-felfogására jellemző: „remélem, hogy a beruházással kapcsolatos helyi népszavazási kezdeményezés nem lesz precedens. Nem fog működni a város, ha egy hangos kisebbség jelentősebb beruházások esetén – mondvacsinált- vagy politikai okok miatt – ismét népszavazást kezdeményez”.

 

A „gumiégetővel” kapcsolatos napirendi pontot a polgármester – a megszokott gyakorlatnak megfelelően - összefoglalónak álcázott véleménynyilvánítása zárta le. Természetesen véleményének elhangzása után senki nem kapott szót. Ez a Szita-féle demokrácia gyakorlat.

 

Szita Károly „összefoglalójában” megismételte többször hangoztatott véleményét: „azzal, hogy elvitték a házuk elől a szemetet, attól még a szemét létezik, problémát okoz. Ezzel valamit kezdeni kell annak érdekében, hogy unokáink, gyermekeink és önmagunk is egészségesek tudjanak maradni. Az a dolgom, hogy erős közösséget építsek, amely úgy gondolom sikerült az elmúlt két évtizedben. Az a dolgom, hogy ha ez a közösség megosztott valamilyen kérdésben, akkor ezt a megosztottságot megszüntesse”.

 

Példátlan, a kaposvári önkormányzat megalakulása óta első alkalommal, történelmi szavazás történt a 2016. július 22.-i rendkívüli közgyűlésen. A Fideszes képviselők – beleértve a polgármestert is – hitükkel és meggyőződésükkel ellentétesen szavazták meg a határozati javaslatot, úgy, hogy annak egyetlen sorával, betűjével nem értettek egyet.

 

Úgy tűnik, hogy a NVB állásfoglalása miatt a „gumiügynek” nincs vége. Sajnos, más okok miatt sincs vége!

 

A következő sorokat csak azok számára ajánlom, akik úgy gondolják a „gumiégető” tisztán szakmai (környezetvédelmi) ügy volt!

 

Olvasom, hogy a „családok a gumiégető ellen” nevű Facebook csoportból többen kiléptek a sikeres aláírásgyűjtés után, mondván a gumiégetőnek „ellenzéki szaga van”. Sajnálom, hogy így döntöttek, de megértem őket. Ugyanakkor ezek a vélemények indokolttá teszik néhány tény felelevenítését.

 

A magukat pártokon (pártpolitikán) felülálló, a beruházást ellenző civilek (feltehetően Szita Károly szimpatizánsai) nagyon nehezen vették tudomásul, hogy a polgármester nélkülük, megkérdezésük nélkül – az önkormányzati demokráciát mélyen sértő módon hozott - politikai döntést. Tévednek tehát azok a kaposváriak, akik azt hiszik a „gumiégető” körüli vita tisztán a környezetvédelemről szólt. Ők minősítik bölcs döntésnek Szita meghátrálását.

 

Az elmúlt hónapok vitája arról is szólt, hogy a diktátumként bejelentett beruházás hozadéka (az ingatlan értékesítéséből származó közel kétszáz milliós bevételt, az ígéretek, hogy a világszínvonalat képviselő gumihasznosító Kaposvárt a környezetbarát Európa élvonalába repíti, az ötven munkahely, az évi százmilliós iparűzési adóbevétel) felülírja-e a kaposváriakat veszélyeztető, belátható környezeti-, és egészségügyi kockázatokat.

 

A vita arról is szólt, hogy elfogadhatatlan az a polgármesteri gyakorlat, mely szerint a kaposváriak rendszeresen egy sajtótájékoztatóból értesüljenek jelentős fejlesztésekről, jelen esetben egy, a jövőbeni életminőségüket romboló, kockázatmentesnek és környezetvédelminek hazudott beruházás megvalósításáról.

 

A demokráciahiányt már megszokták a kaposváriak. A „környezetvédelmi” beruházás kockázatmentességéről azonban nem sikerült meggyőzni a kaposváriak többségét (nem is nagyon akarták), ezért a kaposváriak úgy döntöttek, hogy nem kérnek a „gumiégetőből”!

 

Amikor Felder Frigyes (LMP) az „ügydöntő” április 7.-i rendkívüli Közgyűlésen azt kérte, hogy hagyjanak időt a kaposváriaknak a tájékozódásra és majd ezt követően döntsenek a képviselők, Szita Károly lesöpörte az asztalról a képviselő javaslatát.

 

Kíváncsi vagyok a Facebook csoportból kilépők, ezt a polgármesteri magatartást a szakmai-, vagy a politikai döntések kategóriájába sorolják?

 

Az ellenzéki pártok közül elsőként a DK - az április 3. napján közzétett - közlemény formájában reagált Szita Károly bejelentésére:

 

„Egyetértünk abban, hogy Kaposvár gazdasága erősödjön! Fontosnak tartjuk a Kaposvárra jövő befektetők támogatását! Támogatjuk Kaposvár zöldmegoldások iránti elkötelezettségét! Ugyanakkor kérjük és követeljük, hogy a gumiabroncs hasznosító üzem létesítésére vonatkozó döntés átlátható módon, a környezeti hatások teljes körű feltárásával, a kaposváriakkal konzultálva szülessen meg”.

 

Ez a követelés volt a vezérfonala az ellenzéki pártok és a beruházást ellenző kaposváriak közel négy hónapig tartó tiltakozásának.

 

Nem véletlenül a hét végére időzített polgármesteri diktátumra adott ellenzéki tiltakozásokról, a szakértői kételyekről a megyei napilap csak április 6-i számában tudta a kaposváriakat tájékoztatni (a „lakájmédia” hallgatott).

 

A „pártokon felülállók” figyelmébe ajánlom, hogy a helyi népszavazást az MSZP, illetve Pintér Attila kezdeményezte. A Jobbik, a közösségi portálon „NEM a kaposvári gumiégetőre” címmel ellenzéki összefogást szervezett és az április 7.-i rendkívüli Közgyűlésre mozgósította a kaposváriakat. Az Együtt közmeghallgatást-, majd a beruházás leállítását akarta elérni.

 

A DK már április 10-én már – hatóságilag engedélyezett – tiltakozó aláírásokat gyűjtött Kaposvár közterein. Az LMP kezdeményező szerepet vállalt a beruházást ellenzők mozgósításában, a „családok a gumiégető ellen” nevű Facebook csoport létrehozásában, a szakmai (környezetvédelmi) fórumok szervezésében.

 

A Kaposvár környéki települések – köztük Sántos és Taszár lakói – szinte azonnal tiltakoztak a „környezetvédelmi” beruházás ellen.

 

A kaposváriak számára - éppen az ellenzéki tiltakozások eredményeként - egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a polgármester becsapta a kaposváriakat, lényeges információkat hallgatott el. A kaposvári „fotel forradalom” csak ezt követően kapott lábra, a „gumiégető” ellen tiltakozók csak ezután álltak fel kényelmes a fotelekből.

 

A nehézkesen induló civil tiltakozás forduló pontja volt több száz kismama lufis felvonulása, illetve több forgalomkorlátozó megmozdulás volt. Ez megrettentette nem csak a Fidesz helyi szervezetét, hanem megdöbbentette Szita Károlyt is. Keresték a felbujtókat, a félelemkeltőket. Ettől volt hangos a június 9.-i Közgyűlés!

 

A helyi népszavazás elrendeléshez szükséges aláírások gyűjtését a beruházást ellenző civilek és az ellenzéki pártok kéz a kézben végezték. Az ellenzéki pártok folyamatos koordinációs tevékenysége a siker nélkülözhetetlen feltétele volt.

 

Valóban, a „gumiégető” építés elleni tiltakozásnak „ellenzéki szaga” volt.

 

Ennél szagosabb csak a kaposvári lakájmédia „tájékozató” tevékenysége volt. Ugyancsak erős szaga volt Fidesz városi elnöksége rágalmazó közleményének („25 éve hétről hétre, hónapról hónapra tapasztalhatjuk, hogy az ellenzéki pártok egyedüli célja: legyen minél rosszabb, nekik annál jobb) és a Fidelitas kétségbeesett kirohanásának ("Az ellenzéki pártok és politikusaik súlyos károkat okoztak a kaposváriaknak. Elzártak bennünket egy modern, környezetbarát technológia megvalósításától, annak társadalmi és anyagi hasznaitól").

 

Kapos-T gyors és megalapozott oknyomozó tényfeltárásai sokat segítettek a kaposváriak tájékoztatásában, a hazugságok leleplezésében.

 

Közben a kormány sem tétlenkedett, a nyomásgyakorlás eszközeként nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a Homatech Recycling Zrt. Kaposváron megvalósuló beruházásával összefüggő közigazgatási ügyeket. A gumifeldolgozó így kisebb, és a megszokottnál jóval gyorsabb hatósági ellenőrzés mellett épülhet fel Kaposvár határában. Korábban a helyi civil ellenállás miatt leállított százhalombattai beruházás kapcsán ugyanígy jártak el a döntéshozó.

 

A nyomásgyakorlás sem Százhalombattán, sem Kaposváron nem járt sikerrel.

 

A beruházás elleni tiltakozás – különböző pártszimpátiával rendelkező emberekből - erős közösséget hozott létre Kaposváron. A kaposváriak közakarata meghátrálásra (és nem belátásra) kényszerítette Szita Károlyt és a Fideszes képviselőket. Ezért nem jár köszönet! A „gumiégető” megépítését követelő kisebbség bocsánatkérése elmaradt!

 

Az elmúlt két évtized egyszemélyi döntései elleni tiltakozás most egy, a kaposváriakat és a Kaposvár környéki embereket „testközelből érintő beruházás kapcsán öltött testet. A kaposváriak megvédték Kaposvárt!

 

Nem higgyük azt, hogy a veszély elmúlt, nincs már feladat. Közösen védjük meg az önkormányzati demokráciát, annak érdekében, hogy Kaposvárnak megmaradjon az erős közössége. Ha Szita Károly megtanulja a demokrácia szabályait, legyen tagja ennek a közösségnek!