Van mit meggyónni a szeretet ünnepe előtt

Néhány „morzsa” a közgyűlési történésekből.

Az élre kívánkozik, noha utolsó napirendi pont keretében - a véleménynyilvánítás lehetősége nélkül - szavaztak a képviselők a kitüntetések és kitüntető címek adományozásáról. A napirendi pont kapcsán okkal kérdezem én is, mi az oka annak, hogy évről évre egyre kevesebb javaslat érkezik?

Kirívó példaként említem, hogy ebben az évben a „Kaposvár Városért” kitüntetés adományozására – annak ellenére, hogy a városban több száz közösség/civilszervezet és több ezer gazdasági szervezet működik – csupán egy javaslat érkezett.

A három személy számára is adományozható kitüntetésre is csak kétszeres „túljelentkezés” volt. Feltehető, hogy a javaslattevők növekvő közömbösségének a korábbi kitüntetettek - esetenkénti - vitatható teljesítménye is szerepet játszhat.

A polgármester szokásos napirend előtti expozéjában ismételten megemlékezett több történelmi pillanatról. Szólt - többek között - az autóbusz-flotta lecseréléséről, a térfigyelő kamera rendszer kiépítéséről és nem utolsó sorban a 900 milliós, 24 oktatási, egészségügyi intézmény energia-megtakarítást eredményező felújításáról. Mindezt – jelentette ki Szita Károly – 70 ezer kaposvári ember hozta létre (miközben a város lakónépessége évről évre csökken, ma már alig haladja meg a 64 ezret). No, meg az uniós támogatások, teszem hozzá.

A polgármester arról sem tett említést, hogy a Közgyűlés - javaslatomra - már az 1999. évi költségvetési rendeletben rögzítette az energiaköltségeket közvetlenül és közvetve csökkentő komplex felújítások, fejlesztések kiemelt kezelését. Ezt a követelményt - másfél évtizeddel később - csak az uniós támogatások révén sikerült érvényesíteni.

A 2015. évi költségvetési rendelet módosításáról szóló előterjesztésből megtudhattuk, hogy továbbra is a működési költségvetés finanszírozza a felhalmozási költségvetés 585 milliós hiányát, azaz a „büszke és sikeres korszak” vesztesei az intézmények, ennyivel kevesebb jut a város-üzemeltetésre.

Megtudtuk azt is, hogy – minden korábbi polgármesteri nyilatkozat ellenére – továbbra is napirenden van a Rákóczi Stadion felújítása. Egyelőre, „csak kisebb léptékű felújításra lesz lehetőség”, azonban az NB III-ba jutás – és egy sikeres világbajnoki szereplés – után nem lesz akadálya a tervezett stadion rekonstrukciónak.

Újabb kormányzati háttérintézmény – most a Nemzeti Művelődésügyi Intézet – kérte önkormányzati tulajdonú iroda ingyenes használatát. Ezzel, közel évi 100 millióra tehető az így elengedett bérleti díj.

Több mint tízévi vegetálás után megszűnik a 2005 májusában létrehozott Kaposvár-TISZK Közhasznú Nonprofit Kft. A szakmunkás-képzés koordinálása érdekében életre hívott szervezet létjogosultsága már a kezdetben megkérdőjeleződött. Ma már látható, csak arra volt jó volt, hogy a több milliárd felesleges költséget okozó szervezet néhány elkötelezett káder átmeneti szálláshelyéül szolgáljon.

Az elmúlt hetek kiemelkedő eseménye volt a Modern Városok Programja keretében - a Kormány és Kaposvár között - létrejött megállapodás aláírása. A rövid, tájékoztató jellegű előterjesztés mellékleteként megismerhető az Orbán Viktor és Szita Károly által aláírt „együttműködési megállapodás a modern Kaposvárért” dokumentum. A történelmi dokumentum felsorolja a sajtótájékoztatón megígért a beruházásokat, azonban az összegek, az idevágott 120 milliárd nem szerepel benne (ha valaki a sajtótájékoztatón elhangzott összegeket összeadja a végeredmény csak 112 milliárd). Az együttműködési megállapodásba a miniszterelnök által említett határidők sem szerepelnek.

A polgármester a „megszokott” ingerültséggel reagált felvetésemre: miért maradt le az előterjesztésben mellékletként említett – a fejlesztésekkel kapcsolatos kormányhatározat? Az ingerültsége indokolható azzal, hogy a kormányhatározat sem tartalmazta az ígért milliárdokat, csupán a pénzügyi feltételek megteremtésére vonatkozó feladatokat és számon kérhető határidőket.

Szita Károly kénytelen volt elismerni, hogy a közösségi közlekedési központra ígért 12 milliárd feltehetően csak az új helyi és a helyközi autóbusz pályaudvar kialakítására lesz elegendő. Azaz, egyelőre - korábbi nyilatkozatával szemben - szó sincs arról, hogy a 31-35 milliárdba kerülő beruházás a tervezett műszaki tartalommal valósul meg. Kétséges, hogy közelebb jön a belvároshoz a Donner, azaz megépül-e az újabb gyalogos és közúti felüljáró. Bizonytalan, hogy megépül-e a Hársfa utcánál a felüljáró, az üveg alagútról nem is beszélve.

Kiderült az is, hogy az együttműködési megállapodásban szereplő fejlesztések 120 milliárdos pénzügyi fedezete és az uniós ciklusra – az ITP keretében - tervezett 14,7 milliárdos forrás között jelentős átfedés van. Egy a közös bennük, hogy a fejlesztések döntő többsége uniós forrásból valósul meg. Itt kell megjegyezni, hogy az országosan terjesztésre kerülő „Modern Városok” lapjához Kaposvár félmillió forinttal járul hozzá. A polgármester ígéretet tett, hogy ezen keresztül folyamatosan tájékoztatja a kaposváriakat az ígéretek teljesítéséről.

Megerősítést nyert, hogy az erős város, azaz Kaposvár - ahogy eddig is - a jövőben is minden valamire való fejlesztést csak uniós forrásból tud megvalósítani. Mi lesz az uniós ciklus után, amikor megszűnnek a felzárkóztatási források?

A kormányzati kommunikációval összhangban a helyi, „szita–média” számára is  kérdéssé vált az a közgyűlési előterjesztés, amely „a kormány migránsügyben kialakított álláspontjának és a kötelező beléptetési kvóta elleni aláírásgyűjtés támogatásáról” szólt (amely az újabb „kubatov lista” létrehozását is szolgálta, ugyanis a petíció aláírója hozzájárult ahhoz, hogy személyes adatait a FIDESZ – többek között választási és egyéb tájékoztatási célból – felhasználja).

A polgármester a napirendi pont felvezetésében kijelentette „a menekültek Kaposvárra telepítése zavarná a nyugodt, békés városépítést” („Kaposvár folytatja a már megkezdett munkát, ezzel kialakítva a saját maga városállamát.”). Az ilyen az ocsmány riogatásig még Orbán Viktor sem ment el, amikor Kaposváron járt.

A FIDESZ frakció vezetője alig várta, hogy az ellenzéki képviselők közül valaki véleményt nyilvánítson ezzel lehetőséget nyújtson a penetráns, gyűlölettel teli hozzászólására (ezt a szívességet Pintér Attila megtette). Mihalecz András hozzászólásában nem volt semmi meglepő, mert amióta képviselő, napirendhez releváns módon még nem szólt hozzá.

A jórészt önkormányzati-, és uniós pénzből működő egyik helyi internetes honlap a napirendről történt szavazás után szinte azonnal „tudósított” a frakcióvezető - több ellenzéki politikus szó szerinti nyilatkozatát idéző - hozzászólásáról. Nyilvánvaló, hogy a szerző/tudósító már a közgyűlés előtt megkaphatta a frakcióvezető idézetekkel tarkított hozzászólását.

Az önkormányzatiságot, azaz valamennyi kaposvári szavazó polgárt megjelenítő közgyűlésen csak szavazatommal igazoltam vissza több nyilvános fórumon kifejtett véleményemet: természetesen nem örülnék annak, ha sor kerülne a menekültek tartós magyarországi - az ország teherbíró képességét meghaladó - elhelyezésére, mint ahogy azt sem veszem jó néven, hogy a cigány honfitársaim egy része semmibe veszi az együttélés szabályait.
Mindez azonban nem zárja ki az empátiát és azt sem, hogy segítsünk azokon, akiket elüldöztek hazájukból, és azokon, akik „csak” jobb életre vágynak (akárcsak a külföldön dolgozó magyarok százezrei). Mint ahogy segítünk a nehéz helyzetben lévő cigányokon is. Segítjük őket abban is, hogy betartsák az együttélés szabályait.

Egyetértek azokkal, akik szerint a menekültek hazájában kell megfelelő életfeltételeket teremteni, tekintettel arra, hogy a migrációnak előidézője volt Európa (benne Magyarország is) és az USA magatartása is. Ez egy hosszú távú megoldás lehet.

Nem értek egyet Orbán Viktor közel egy éve tartó - idegen gyűlöletre uszító, aljas emberi ösztönökre ható, félelemkeltő kampányával. Ez egy pitiáner nacionalizmus. Volt már ilyen a magyar történelemben. Orbán Viktor kormánya csak kerítést épített, ezzel a súlyos problémát tovább passzolta a szomszédos országok, nyugat Európa felé. Nem védte meg Európa polgárait sem.

Magyarország az elmúlt több mint tíz évben jelentős anyagi támogatást kapott az unió tehetősebb és fejlettebb demokráciát képviselő országaitól. A következő években még több anyagi segítséget kapunk az európai színvonalú élet elérése érdekében, miközben Orbán Viktor Európa nyugati felének pénzéből a keleti despotizmust építi. Ebben tettestárs Kaposvár polgármestere is.

Véleményem szerint nem helyes, hogy a közös- és arányos teherviselés elől elzárkózunk.

A tárgyalt napirendi pontok között – véleményem szerint – egyik legfontosabb a 2013-ban elfogadott Helyi Esélyegyenlőségi Program (továbbiakban: HEP) felülvizsgálata volt. A 150 oldalas HEP részletesen elemezi az esélyegyenlőségi szempontból fókuszban lévő célcsoportokba – különösen a mélyszegénységben élők, romák, gyerekek, nők, idősek, és fogyatékkal élők, valamint a migránsok, a hátrányos helyzetű családokban élő gyerekek helyzetét (kiemelés tőlem).

Sajnálatosnak tartom, hogy a jól megfizetett külső szakértő a program felülvizsgálata, a célcsoportba tartozók számbavétele során olyan jelentős hibákat követett el, amely megalapozatlanná tette a helyzetelemzést és az ennek alapján kidolgozott intézkedési terveket. Sajnálatos, hogy nem csak a képviselők, hanem a különböző munka-csoportokat irányító-, az intézkedési terveket végrehajtó intézmény-vezetők is szó nélkül hagyták a durva hibákat.

Az előzmények ismeretében merő formalitás volt a „rászoruló gyerekek számára a táli szünetben történő napi egyszeri meleg étkeztetés biztosításáról” szóló képviselői előterjesztés megtárgyalása, illetve az elutasítás. December 10.-i közgyűlés napján megalapozott lehet a megvalósításhoz szükséges idő rövidségére való hivatkozás. Azonban nem erről volt szó.

Arról volt szó, hogy a polgármester – a közgyűlési felhatalmaz birtokában – utasítja a kellő gyakorlattal és ismeretekkel rendelkező Szociális Irodát az étkeztetés megszervezésére. A megvalósításhoz akkor még rendelkezésre állt közel egy hónap. Nem így történt, talán kényelemből, talán sajnálták a 2,5 – 3 millió forintot. Vagy, mert nem a FIDESZ találta ki.

Bizonyossá vált, nem az idő volt a kevés az étkeztetés megszervezéséhez, hanem a szándék hiányzott.

Rá fogok kérdezni, hogyan teljesült/teljesül azon alpolgármesteri ígéret, miszerint „azoknak a rászoruló családoknak, akiknek problémát jelent a téli szünetben gyermekük/gyermekeik étkeztetésének biztosítása – az eddigi évek gyakorlatához hasonlóan – Önkormányzatunk a Szociális Irodán keresztül települési támogatás keretében segítséget nyújt”.

A www.kovátsimre.hu oldal minden kedves olvasójának békés karácsonyt és boldog újévet kívánok.