Nem maradnak éhesek a téli szünetben sem a rászoruló gyerekek.

Szita Károly korábban méltán volt büszke elkötelezett szociálpolitikájáról, noha ezt jobbára a költségvetési támogatásokra alapozta, de az önként vállalt feladatok száma is jelentős volt. A szociálpolitika átalakítása, központosítása miatt a város által elosztható központi támogatás a töredékére csökkent. Csökkent a város által szociálpolitikára fordított saját pénze is, noha az önként vállalt feladatok száma nőtt. Kevesebb pénz, kisebb kommunikációs lehetőség. Úgy tűnik a kevesebbet nehezebb elkölteni: a Közgyűlés hatáskörébe tartozó kiadások I. félévi teljesítése alig 30 százalékos, tekintettel arra is, hogy a jogosultak nem ismerik az újtámogatási formákat. Honnét is tudnának az ellátási formákról, hisz a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő, mint egy 2300 gyerek szülei vélhetően nem tartoznak a rendszeres „média-fogyasztók” közé.

Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata - a gyermekszegénység elleni program keretében - az elmúlt hat évben minden nyáron megszervezte a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő (rászoruló) gyerekek napi egyszeri meleg étkeztetését. Igaz, ebben az évben már pályáznia kellett az önkormányzatnak a támogatására. A közel tizennégy millió forintot a kormány biztosította, a városnak a szervezés volt a feladata. Sőt, a polgármester kötelezettséget vállalt arra is, hogy ha a „tervezett” 704 gyereknél többre igényelnék az ebédet, állja azok költségeit is, de kifizeti azt a 9 millió forintot is, aminek fedezetére nem volt minisztériumi garancia.

Képviselő Úr! Nem tudná a város a napi egyszeri étkezést a téli szünetben is biztosítani, kérdezte tőlem egy véletlen találkozás során, a közelben lakó, négy gyermekes (nem cigány származású) anyuka, akit a nyáron nap, mint nap láttam az ingyen ebédre várakozók között. Miért is ne, válaszoltam. A téli szünet rövid (8 munkanapról van szó), így a költségek is alacsonyabbak, nem jelentene komolyabb megterhelést a város költségvetése számára. Ahol jut divatbemutatóra, félmillió a miniszterelnök ígéretének népszerűsítésére, több millió a város honlapjának megújítására, több tízmillió a szökőkutak karbantartására, ott talán jut 2-3 millió a rászoruló gyerekekre is, gondoltam. Biztosan megoldható, mondtam, hisz a nyári étkeztetés során megmaradt az erre szánt 9 millió forint. Bizonyára az elmúlt hat év-, illetve a nyári étkeztetés szerevezési tapasztalatai is meg vannak még.

Tollat, pontosabban számítógépet ragadtam, és november 24. napján délelőtt benyújtottam a polgármesternek azt az önálló képviselői előterjesztést, melyben javasoltam, hogy az önkormányzat - a nyári étkeztetéshez hasonlóan - szervezze meg a kaposvári rászoruló gyermekek számára a 2015. december 19. és 2016. január 3. közötti téli szünetben a napi egyszeri meleg étkeztetést. Ennek költsége - a nyári adatokra alapozó számításom szerint - 704 fővel, napi 440.-Ft összeggel, 8 munkanappal számolva, mint egy 2.500.000.-Ft. A tíz-tizenöt százalék költségemelkedéssel számolva sem lehet nagyobb három milliónál a város kiadása. Kezdeményezésem benyújtása előtt konzultáltam a Szociális Iroda vezetőjével, aki közölte, nyitott kapukat döngetek. Akkor nem pontosan értettem, hogy mire gondol.

Reméltem, hogy a polgármester - aki a közgyűlés felhatalmazás alapján, átruházott hatáskörben 100 millió forint értékhatárig dönthet - azonnal utasítást ad az étkeztetés megszervezésére. Úgy véltem december 21-ig - az étkeztetés megkezdéséig – a rendelkezésre álló 26-27 nap alatt megszervezhető a feladat. Megjegyzem, hogy a nyáron a döntéshez szükséges alapvető feladatokat a Szociális Iroda két nap alatt elvégezte. Nem elhanyagolható tény az is, hogy igénybe vevők száma az elmúlt években nem mutatott tíz-tizenöt százaléknál nagyobb szórás.

Javasoltam azt is, hogy a Közgyűlés éljen felterjesztéssel az Emberi Erőforrások Minisztériuma felé annak érdekében, hogy a Minisztérium a gyermekszegénység elleni programkeretében az ingyenes étkeztetést terjessze ki a téli szünetre is.

Szóval optimista voltam!

Gyanakodni akkor kezdtem, amikor egy hét múlva is azt a választ kaptam, hogy a hivatalon belüli egyeztetés folyamatban van. Optimizmusom akkor dőlt rommá, amikor december elsején, a polgármester szokásos keddi rádiónyilatkozatát hallgatva megtudtam, hogy az illetékes minisztériumi államtitkár azt kérte a polgármesterektől, hogy álljanak a kormány kezdeményezésének az élére, azaz szervezzék meg a rászoruló gyerekek számára - ne csak a nyári szünidőben, hanem - a tavaszi, és őszi, téli szünetekben is az egyszeri meleg étkeztetést. Az önkormányzatok számára kötelező feladat költségeit a kormány fedezi. Jövőre!

Szita Károly nem tett említést arról, hogy Kaposvár már az idei télen - saját költségére - megszervezi a rászoruló gyerekek napi egyszeri meleg étkeztetését. Szokatlan is lett volna, ha egy ellenzéki képviselő kezdeményezését karolta volna fel, ráadásul saját forrás terhére.

A polgármesternek nemet mondania a több száz rászoruló gyerek szüleinek nem lett volna túl praktikus, a NEM kimondását az Alpolgármester Asszonyra testálta.

A nem túl „acélos”” indokláson már nem is csodálkoztam. Jellemző, hogy a szervezési feladatok nehézségeit felsoroló, az alpolgármesteri/polgármesteri NEM-et tartalmazó előterjesztés elkészítése is egy hetet igényelt. Bizonyossá vált számomra, hogy a szándék hiányzott, nem az idő volt a kevés.

A december 2.-i Népjóléti Bizottság ülésére a meghívót csak az ülés előtt néhány órával kaptam meg. A november 24.-i képviselői előterjesztést - akárcsak az Alpolgármester Asszony csatlakozó előterjesztését - a bizottsági tagok csak a bizottsági ülésen kapták kézhez. Hivatkozik arra, hogy a Közgyűlés december 10.-i döntését követő 7 munkanap nem elegendő a szervezésre, ezért azt javasolta a Bizottságnak, illetve a Közgyűlésnek hogy „a Képviselő Úr javaslatát az annak megvalósításához szükséges idő rövidsége miatt ne támogassa”. A javaslat azt a látszatot kelti, mint ha az Alpolgármester Asszony nem ismerné a polgármester hatáskörét, amely 26-27 napot biztosított volna az étkeztetés megszervezésére.

Szánalmas volt látni, ahogy a Népjóléti Bizottság tagjai - egyetértve a kezdeményezésemmel - szemlesütve szavazzák meg a NEM-et. Nyilván, így fog tenni december 10.-én a közgyűlési többség is!

A kezdeményezésem azonban nem volt haszontalan, mert az elutasítást tartalmazó előterjesztésben megnyugtattak, mondván „természetesen azoknak a rászoruló családoknak, akiknek problémát jelent a téli szünetben gyermekük/gyermekeik étkeztetésének biztosítása – az eddigi évek gyakorlatához hasonlóan – Önkormányzatunk a Szociális Irodán keresztül települési támogatás keretében segítséget nyújt”. Nem maradnak éhesek a téli szünetben sem a rászoruló gyerekek.

Tekintettel arra, hogy a Szociális Iroda igény-felmérő levelet nem küld a tájékozatlan rászorultaknak, így kizárólag a médián múlik, hogy a rászoruló családok értesüljenek a lehetőségről: az önkormányzat napi egyszeri meleg étkezés biztosít a rászoruló gyerekek számára. Persze arra ügyelni kell arra, nehogy a tájékoztatás – amint az a Címzetes Főjegyzőt helyettesítő Aljegyző Asszony megjegyezte – „teljesíthetetlen igényeket generáljon az önkormányzat számára”.

Az aljegyzői intelem természetesen csak a téli étkeztetésre vonatkozik, hisz jövőre a kötelező feladathoz kormány adja a pénzt!