Kaposvár Aljegyzője „tettestárs” a törvénysértésben? A polgármester ismét nem mondott igazat!

Az önkormányzati törvény szerint a polgármesternek nem volt joga az aljegyzőt „felkérni” a válaszadásra, az aljegyzőnek pedig el kellett volna utasítania a polgármester „kérését”. Az eset példátlan a kaposvári önkormányzatiság eddigi történetében. Mindez történt a törvényességet felügyelő megyei kormányhivatal utólagos „jóváhagyásával”.

Az eset „értékeléséhez” persze tudni kell, hogy 2013. január 1. óta - a képviselő testület helyett - a polgármester a munkáltatója a jegyzőnek, ezért az aljegyző vazallusi magatartásán nincs mit csodálkozni.

Ahhoz, hogy a jegyzőkönyv-vezető által stilizált, többé-kevésbé érthetővé „varázsolt” polgármesteri „kiegészítést” értelmezni tudják, szükség van néhány fogalom tisztázására.

A helyi adókról szóló törvény megkülönbözteti a vagyoni típusú-, a kommunális jellegű-, valamint az iparűzési adót. A magánszemélyek tulajdonában lévő, lakás céljára szolgáló ingatlanokra kivethető a vagyoni típusú adók körébe tartozó építményadó vagy a kommunális jellegű adók körébe tartozó magánszemélyek kommunális adója.

Az építményadó alkalmazása esetén az adó alapja a lakás négyzetméterben számított alapterülete vagy a korrigált forgalmi értéke.

A magánszemélyek kommunális adója alkalmazása esetén is lehetőség van négyzetméter alapján kategorizálni a lakásokat és ehhez rendelni hozzá az adót, azaz lakáscélú ingatlan nagyságától függő, differenciált adózás bevezetésére.

A Kaposvárhoz hasonló önkormányzatok többsége a négyzetméter arányos építményadót állapít meg a magánszemélyek tulajdonában lévő lakás céljára szolgáló ingatlanokra.

Kisebb számban vannak azok, akik a lakásnagyságtól függő, differenciált kommunális adót vezették be. Az igazságosabb közteherviselést, a szociális szempontokra érzékeny, differenciált adózás lehetőségét a kaposvári képviselő testület már 2000-ben megvizsgálta, azonban „kényelmi” szempontok miatt elutasította (vizsgálta 2004-ben és 2008-ban is, és minden alkalommal elismerte a változtatás indokoltságát).

Az építmény adót Kaposvár azért sem vezette be, mert a bérlakásokban élőket nem lehetet adófizetésre kötelezni, az építményadó bevezetése adóbevétel kiesést jelentene. Azaz, a bérlakásban élő, kispénzű emberek finanszírozzák a nagy alapterületű ingatlanban élők alacsony kommunális adóját.

Most lássuk (olvassuk) mit mondott a közgyűlésen az „adószakértő” polgármester. A közgyűlés jegyzőkönyve szerint „Szita Károly kiegészítésként elmondta, bátornak könnyű lenni, de nem árt, ha bölcsesség is párosul mellé. A kettő együtt kell, hogy működjön. A kommunális adó rendszerét tekintve egy lehetőségük van, hogy felváltja egy vagyoni típusú adó, amely megadja azt a differenciálásnak a lehetőségét, amit a képviselő úr is kér. A lakás értéke határozza meg abban az esetben, nem a nagysága, nem a négyzetméter nagysága, a lakás értéke határozza meg ebben az esetben az adóalapot. Ehhez a városban lévő 28000 ingatlant fel kell mérniük és értékelni kell. Az adott pillanatban mutat egy értéket, de a következőesztendőben már nem mutatja ugyanazt az értéket. Ez vagyoni típusú adó is igazságtalan lesz ebből a szempontból. Az, hogy ha utat épít, járdát épít, közvilágítást fizet, ha hozzájárul az óvodák és iskolák működtetésének, fenntartási költségeihez, annak a mértéke nem attól függ, hogy ki mekkora lakásban lakik. A hozzájárulás mértéke függhet attól, hogy milyen értékű lakásban él, és lakik, ez a vagyoni típusú adó, ami nincs a városban a lakók esetében helyesen véleménye szerint. Az adott évben igazságos, a következőévben mivel nem kíséri figyelemmel az értékcsökkenést, vagy értéknövekedést különböző beruházásoknál, nem követi az értékelés mindig, ugyanolyan igazságtalan marad.”

A polgármester a fentiekben idézett sületlenségeket a hályogkovácsok magabiztosságával, egy Fideszes politikusokra jellemző pökhendiséggel, nagyképűséggel mondta el. Nagyarcúsága ma már olyan méreteket ölt, hogy a nagyterem ajtaján csak oldalazva fér be, maholnap új nyílást kell vágni a régé bejárat helyett.

Szita Károly valótlant állít, ugyanis nem én kértem a lakás-ingatlanok kommunális adójának differenciált megállapítását, hanem a polgármester ígérte meg: átalakítjuk a kommunális adórendszert, igazságosabbá tesszük, mert felháborító, hogy a garzonlakás tulajdonosa ugyanannyi adót fizet, mint aki négyszobás családi házban él.

A polgármester azon állítása is valótlan, miszerint csak a vagyoni típusú adó alkalmazása esetén van lehetőség a lakásingatlanok differenciált-, azaz a lakás nagysága (értéke) szerinti adóztatásra. Erre mondják „si tacuisses, philosophus mansisses” (ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna).

Számos önkormányzat helyi adókról szóló rendelete is bizonyítja, mind a vagyoni típusú adó, mind pedig a kommunális jellegű adó alkalmazása esetén lehetőség van differenciált, a lakás alapterületétől függő adóztatásra.

Szita Károly összekeveri a vagyoni típusú adót az értékalapú ingatlanadóval (közkeletű nevén a vagyonadóval, luxusadóval), melyet az Alkotmány Bíróság 2008 végén – még mielőtt a törvény hatályba lépett volna – megsemmisített.

Korábbi írásomban utaltam rá, hogy a települések többségén a lakás nagyságától függően, differenciáltan adóznak a lakásingatlanok. Most nézzünk meg, hogy néhány – Kaposvárhoz hasonló – megyei jogú város hogyan adóztatja a magánszemélyek tulajdonában lévő lakáscélú ingatlanokat?

Veszprémben a magánszemélyek tulajdonában lévő, lakáscélú ingatlanok után kommunális adót kell fizetni. Az adót a lakásnagyságtól függően, differenciáltan fizetik: a rendelet 70 m²-nél kisebb lakásokat, 70-130 m² közötti lakásokat és a 130 m²-nél nagyobb alapterületű lakásokat különböztet meg, a nagyobb alapterületű lakásokhoz nagyobb összegű adó tartozik.

Sopronban szintén kommunális adót kell fizetni a magánszemélyek tulajdonában lévő, lakáscélú ingatlanok után. Az adó mértékét sávosan határozza meg a rendelet: öt négyzetméter sávot határoz meg a rendelet és az egyes sávokhoz emelkedő összegű adó tartozik.

Budapest XII. ker.-ben ugyancsak kommunális adót fizetnek a hegyvidéki polgárok. Három sávos adórendszert alkalmaznak, az egyes sávokhoz emelkedő összegű adó tartozik.

Vagyoni típusú adók körébe tartozó építményadót kell fizetni a lakáscélú ingatlanok után Nyíregyházán, Székesfehérváron, Szombathelyen, azonban magánszemélyek tulajdonában lévő lakás-ingatlanok adómentesek.

Szolnokon ugyancsak építményadó kötelesek a lakáscélú ingatlanok, azonban adót magánszemélyeknek csak a 150 m² alapterületet meghaladó lakás után kell fizetni.

Hódmezővásárhelyen is építményadót kell fizetni a magánszemélyek tulajdonában lévő lakás célú ingatlanok után. Az adó mértékét sávosan, négyzetmétertől függően, azaz differenciálta határozza meg a rendelet: hat négyzetméter sávot állapít meg a rendelet és az egyes sávokhoz emelkedő összegű adó tartozik.

Pécsett szintén építményadót kell fizetni, azonban a magánszemélyek tulajdonában lévő lakáscélú ingatlanok első 25 négyzetmétere adómentes, a 25 négyzetmétert meghaladó alapterület esetében az adófizetési kötelezettség mértéke sávosan emelkedik. A 100 négyzetméter feletti lakások progresszíven adóznak.

A vizsgált önkormányzatok lakás-adóztatási gyakorlatának alapvető jellemzője, hogy a garzon méretű lakások után fizetendő adó minden esetben alacsonyabb összegű, mint Kaposváron. Ezért is egyetértek Szita Károllyal, amikor azt mondja, „felháborító, hogy egy garzonlakás tulajdonosa is ugyanannyi kommunális adót fizet, mint aki négyszobás családi házban él.”

Zárszóként:

Egy, 2004. februári közgyűlésen Polyák József képviselőtársam indítványozta a lakások kommunális adójának sávos, azaz differenciált bevezetését. A közgyűlés 2004. szeptemberben megtárgyalta az indítványt és kifejezetten „kényelmi” szempontok miatt elutasította a változtatást (noha elismerte, hogy a lakásnagyság szerinti adózás igazságosabb, szociális szempontokra érzékenyebb).

Idézet a 2006. december 14.-i közgyűlésen - a lakások igazságtalan adóztatásával kapcsolatosan - elmondott hozzászólásomból: „a polgármester által is igazságtalan kommunális adó 18%-os csökkentésével támogatjuk az 50 négyzetméteres, lakótelepi, távfűtéses lakásban lakókat, a szociálisan rászorultakat. Ez helyes. Ugyanakkor indokolatlanul támogatjuk azokat is, akik nagy alapterületű lakásban, több száz négyzetméteres családi házban laknak, többségük nagy jövedelemmel rendelkezik. A képviselők jó része – csakúgy, mint a polgármester – ilyen, vagy ehhez hasonló lakásban, családi házban él, tehát érthető, hogy évek óta akadályozzák egy igazságosabb adópolitika érvényesülését”.

A Közgyűlés 2008 júniusában terjedelmes előterjesztésben foglalkozott az ingatlanok adóztatásának módosításával („Előterjesztés a kaposvári ingatlanok adóztatásának koncepciójáról”). Közgyűlési hozzászólásomban a következőket mondtam: „az előterjesztés szerint Kaposváron marad a felismert és elismert igazságtalanság.”

Az önkormányzatok döntő többsége az elmúlt másfél évtizedben változtatott, ma már életszerű, a társadalmi igazságosság szempontjai figyelembe vételével igyekszik - a helyi közösségi célok megvalósítása érdekében - a lakáscélú ingatlanokat adóztatni.

Kaposváron nem változott semmi!