A polgármesternek nem volt bátorsága válaszolni! Közgyűlési morzsák.

Szita Károly nem csak velem szemben viselkedik arrogánsan, hanem valamennyi ellenzéki képviselővel. Az arrogáns, lekezelő, cinikus (a kívánt jelzők felsorolását lehet folytatni) hangvételre különbözőképpen reagálnak az ellenzéki képviselők.

A pénzügyi bizottság tanácsnoki feladatait ellátó LMP-s képviselőtársam - a KOMÉTA ’99 Zrt-ben történt önkormányzati/állami „befektetést” kifogásoló hozzászólása óta - gyakorlatilag „szünetelteti” a véleménynyilvánítást. A polgármester bizalmat jelentő tanácsnoki pozíció egyébként is visszafogottságra kötelezi.

JOBBIK-os képviselőtársaim már azzal is a passzív rezisztenciát választották, hogy nem fogadták el a felkínált bizottsági vezetést. Válasz a pitiáner bosszúállás?

Az MSZP-s „padtársam” a választások után abban a ritka megtiszteltetésben részesült, hogy Szita Károly kérte fel a turisztikai bizottság vezetésére. Hálából-, illetve egzisztenciális okokból fideszes mezbe bújt, legalább is a bizottsági-, közgyűlési „szereplései” ezt látatják velem. Néha úgy érzem, mint ha Szita Károly szólna. Persze, esetenként – a látszat kedvéért – vitázik is a polgármesterrel.

Annak ellenére, hogy Szita Károlyt a 1994-es választások óta a legkisebb támogatottsággal választották meg 2014-ben, a polgármesternek minden idők leggyengébb ellenzékével kell „megküzdenie”. Ez, persze meghatározza a testületi ülések hangulatát, a képviselők aktivitását is.

A közgyűlések leghosszabb napirendje a polgármester - a két közgyűlés közötti időszak alatt történt eseményekről szóló - tájékoztatója. Igaz, a várostörténeti eseményekről a kaposváriak sajtótájékoztatók révén már tájékozódhattak, de mint tudjuk az ismétlés a tudás atyja. Jó, ha a polgármester történelmi jelentőségű lépéseiről a képviselők első kézből szereznek tudomást. Szerencsére ezekből az elmúlt hetekben nem volt hiány (a miniszterelnök által ígért, 122 milliárdból magvalósuló beruházások, a további 15 milliárdos uniós pénzek által kínált gazdaságfejlesztés, a 40 darab, új, környezetkímélő autóbusz vásárlása, az önkormányzatiság történetének legnagyobb intézmény felújítása, stb.) A felsorolás és értékelés alkalmat adott arra is, hogy - utalva a közgyűlés napirendi pontjaira – saját érdemeit is méltassa.

Azt viszont a polgármester nem erősítette meg, hogy a 32-35 milliárdos uniós támogatással megvalósuló közösségi közlekedési központ döntő része - melyre Orbán Viktor csak 12 milliárdot ígért Kaposvárnak – a MÁV beruházásában, az eredeti műszaki tartalommal valósul meg.

Bár az előterjesztésekhez csatolt határozati javaslatokat - kivétel nélkül, a korábban jelzetteknek megfelelően - megszavazták a képviselők, néhány érdekességet azonban meg kell említeni. Lássuk sorjában.

A napirendi pontok megszavazása előtt ügyrendi javaslattal éltem: javasoltam, hogy az „Év Kaposvári Munkáltatója” címre tett javaslatot a Közgyűlés nyílt ülésen tárgyalja, mert a KOMÉTA ’99 Zrt-re tett javaslat nem tartalmaz olyan adatot, amely adatvédelmi okokból indokolttá tenné a zárt ülésen való tárgyalást. A közpénzből megmentett húsipari cég foglalkoztatás-politikájának az értékelése egyébként is indokolja a nyílt ülésen való tárgyalást. Természetesen a fideszes képviselők leszavazták a javaslatot.

A Somogy Kereskedelmi és Iparkamara javaslata oly silány és megalapozatlan volt, hogy gyanú ébredt bennem, a „kitüntetési” javaslat nem is a Kamara ötlete volt. Ugyanis a polgármester javaslatára ez év közepén alapított „Év Kaposvári Munkáltatója” kitüntető cím adományozható annak a kaposvári székhelyű, vagy telephelyű munkáltatónak, aki a foglalkoztatás növelésében, a dolgozók anyagi megbecsülésében, a munkahelyi feltételek kialakításában példamutató tevékenységet folytat. Kapásból tudnék felsorolni legalább három érdemesebb céget, feltehetően a Kamara is tudna továbbiakat javasolni.

A javaslattevő indoklása szerint „a cég azt is felismerte, hogy az eredményesség és az üzleti siker egyik legfontosabb zálogai az elkötelezett munkatársak. A vállalkozás szociálisan érzékeny, nem az olcsó-, hanem a piacképes bérekkel, juttatásokkal motivált munkaerő jellemzi humánpolitikáját. A cég ennek szellemében jelenleg 604 főt foglalkoztat. Különös értéke és jelentősége van ennek térségünkben, ahol kevés a munkalehetőség és a bérek is alacsonyak.”

Az indoklás azért is tartom megalapozatlannak, mert a cég értékelése szerint „a fluktuáció továbbra is magas, a hiányzó szakembereket kénytelenek vagyunk kölcsön munkaerővel és túlórákkal pótolni”. A cég adatai szerint a kölcsön munkaerő a 604 fő foglalkoztatottnak több mint a 10 százaléka.

A KOMETA ’99 Zrt 2014. évi mérlegbeszámolója szerint a dolgozók havi bruttó átlagkeresete nem éri el a kaposvári átlagot, amely a megyei jogú városok között egyik legalacsonyabb, ezért nem is tekinthető piacképesnek.

Nem javaslattételi szempont, de kétségtelen, hogy a húsfeldolgozó cég 2015. I. félévi gazdálkodási adatai némi derűlátásra adhatnak okot. Az viszont tény, hogy a 2014. évi adózott eredménye - elmaradva az önkormányzati/állami befektetéskor készített reorganizációs tervben szereplő 10 millió forint adózott eredménytől - 251 millió forint veszteség volt.

A „kitüntetés” persze a tiltott állami támogatásra irányuló uniós vizsgálattal fenyegetett önkormányzatnak/államnak még jól jöhet. Így lehet „értéket” létrehozni Kaposváron!

Bár nem első napirendi pontként tárgyalta a Közgyűlés, mégis az élre kívánkozik, hogy a Bene Ferenc nevét viselő Kaposvári Labdarugó Akadémia – amelynek felnőtt csapata a megye egyben focizik – 31 milliós működési támogatás kapott. Az összeget természetesen az utánpótlás nevelés működési kiadásaira lehet elkölteni. A városi pletykák szerint a felnőtt csapat profi játékosai „edzői feladatainak fedezetére” kell a pénz.

Persze nincs ebben semmi új, de azért - mint mondják - mindennek van határa. Kaposváron nincs. Ez tovább növelheti azt a világon is egyedülálló önkormányzati támogatás összegét.

Jelentős közgyűlési történések közé sorolható, hogy a polgármester - hosszú hezitálás, egyeztetés után - betartotta ígéretét, 2016-ban nem emelkednek a helyi adók. Egyébiránt az adóemelés az „inflációt követő” módszer szerint ez nem is lett volna indokolt (a KSH szerint az elmúlt évben nem volt áremelkedés). Szita Károly szerint Kaposvár pénzügyi helyzete a megtett központi és helyi intézkedések eredményeként stabil és kiegyensúlyozott, ezért helyi adóink mértékének emelésére nincs szükség.

Kérdésemre válaszolva a polgármester közölte, hogy a kis-, és középvállalkozások az építmény-, és a telekadó csak ötven százalékát fizetik. Arra azonban nem tudott a polgármester sem válaszolni, hogy Kaposváron hány működő (adóbevallást benyújtó) vállalkozás van és ebből mennyi az adókedvezményben részesülő kis-, és középvállalkozás.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján – a közösségi célok finanszírozása miatt – csupán az adóemelés elhalasztásáról lehet szó. Csak idő kérdése, hogy a többi megyei jogú városhoz, valamint a törvényi maximumhoz képest alacsony helyi adókra hivatkozva az inflációt jóval meghaladó - esetleg brutális - adóemelésre kerül sor. Akárcsak 2012-ben.

A jövő évi parkolási díjak tárgyalása során kiderült, hogy az adóemelés elmaradása miatt kieső évi 30-35 milliós adóbevételt azonnal pótolta a polgármester, noha a parkolási díjak sem emelkednek 2016-ban.

Hogyan? Úgy, hogy a fizető parkolási övezetek határait jelentősen kitolta, egyes, nagy forgalmú utcákat magasabb kategóriába sorolta. Mindez év 45 milliós többletbevételt jelent és a kaposváriak döntő többsége észre sem fogja venni.

Kaposváron – egyedülálló módon – az autóbusz viteldíjak sem emelkednek, igaz a díjemelést nehéz is lett volna indokolni, ugyanis a díjakat befolyásoló költségekre vonatkozóan a Tömegközlekedési Zrt nem rendelkezett megfelelő adatokkal.

Hozzászólásomban idéztem a Szolgáltatónak – az új autóbuszok üzemeltetési költségekkel kapcsolatos - helyzetelemzéséből („fontos megjegyezni, hogy a gázüzemű autóbusz üzemeltetése esetén több, előre nem ismert, nehezen kalkulálható költség merülhet fel. Ilyen például a buszok üzemanyag fogyasztása és annak beszerzési ára, a komprimálás költsége, a kiszolgáláshoz szükséges áramenergia mennyisége, mértéke. Jelenleg nem ismert az ehhez a technológiához tartozó kötelező szemlék, karbantartások és éves műszaki vizsgák költsége.”), majd megkérdeztem, hogyan lehet ilyen alapvető információk hiányában autóbuszokat vásárolni? Az alapvető információk hiányában mennyire lehet megalapozott a kalkuláció?

A polgármester indulatosan csak annyit válaszolt, hogy „jó buszokat vettünk”. Ennek ellenére egyelőre, csak remélni lehet, hogy Európában is újnak számító autóbuszok 2016. évi üzemeltetési támogatását 200 millióból megússza az önkormányzat.

A közgyűlés jóváhagyta azt a valóban történelmi léptékű - az önkormányzat, a Kapos Holding és a cukorgyár között létrejött – együttműködési megállapodást, amely az önkormányzati remények szerint hozzájárul az új autóbuszok költségtakarékosabb üzemeltetéséhez. Az együttműködési megállapodás a cukorgyár egymillió köbméter földgáz szabványnak megfelelő minőségű biometán szállítására vonatkozó készségét rögzíti.

Tudni kell azonban, hogy a cukorgyár az új buszok számára nem közvetlenül szállítja a földgáz szabványnak megfelelő minőségű biometánt (tisztított biogázt), hanem betáplálja azt a gázközműbe. Az autóbuszok buszok üzemeltetője - ahogy azt jelenleg is teszi a földgáz esetén – gázkivétellel fogja a cukorgyár által betáplált biometánt igénybe venni.

Az együttműködési megállapodás nem keletkeztet jogokat és kötelezettségeket. A biometán szállításra és átvételére külön szerződésben kell megállapodni azt követően, hogy a biogáz tisztító állomás használatba vétele megtörtént. Tehát az új buszoknak az olcsó biometánra még várni kell.

A szerződő felek szerint az együttműködési megállapodás célja, hogy a szerződő felek terveikben alapozhassanak a másik fél elkötelezettségére és szükség esetén az együttműködési megállapodást pályázati dokumentumok támogatásához felhasználják.

Csak a bizottsági ülésen váltott ki vitát a lakások bérleti díjának emelésével foglalkozó napirendi pont. Sajnálom, hogy Dr. Szép Tamás fideszes képviselőtársamnak csak ott volt bátorsága hangot adni annak a véleményének (amellyel egyetértettem), hogy a „cseri-tetőn” lévő - közel hetven időskorú elhelyezését biztosító - Nyugdíjasház ma már csak egyszerű társasházként működik. Amint azt kifejtette, sokan azért fizettek jelentős összeget a lakásként nyilvántartott otthonba kerülés érdekében, mert az ígéretet kaptak arra, hogy állandó orvosi-, és ápolói felügyeletet biztosítják számukra. Az ilyen jellegű különszolgáltatást azonban ma már a lakók többsége, sem az önkormányzat nem hajlandó megfizetni. Megjegyzem, az „eredeti tartalmú” különszolgáltatás biztosítása esetén sem lenne nagyobb havi díj 8.900,-Ft/fő összegnél.

A 2015. évi költségvetés I-VIII. havi teljesítéséről szóló tájékoztatóból megtudhatták a képviselők, hogy a rezsicsökkentés ellenére a kaposváriak közüzemi tartozásai (víz-, szennyvíz díjak, hulladékszállítás díja, távhőszolgáltatás díja) az elmúlt évhez képest nőttek. Sajnos az nem derült ki, hogy a polgármester melyik évre gondolt, amikor azt állította, miszerint a Kapos Holding eddigi legsikeresebb évét zárta. Bizonyára nem 2014-re, amikor a Holding leányvállalatainak vesztesége a közel 400 milliós önkormányzati- és közel 500 milliós állami támogatás ellenére meghaladta a 400 milliót. Valótla állítás az is, hogy a Holdin cégek 2011-ben 657 miiló forint önkormányzati támogatást kaptak. A valóságban lényegében ugyanannyit, mint 2015-ben, azaz 396 milliót!

Az előterjesztés ismételten bizonyította, hogy a valóság és a Szita Károly nyilatkozatok köszönő viszonyban sincsenek egymással, a polgármester a saját maga kreált adatokkal „dolgozik”.

Az egyik előterjesztésben ismételten megerősítést nyert, hogy Kaposvár erős város, erősebb, mint valaha: divatbemutatóra is jut pénz a polgármesteri keretből!

A Közgyűlés nyílt ülésén tárgyal napirendi pontok végén interpelláció keretében érdeklődtem arról, hogy – választási ígéretének megfelelően – Szita Károly mikor szándékozik igazságossá tenni a kommunális adót? A polgármesternek nem volt bátorsága válaszolni, ezért - jogszabálysértő módon és tiltakozásom ellenére – átadta válaszadási kötelezettségét a Címzetes Főjegyzőt helyettesítő Aljegyzőnek. Az Aljegyző – a szokásos mellébeszélés gyakorlatát követve – természetesen nem a kérdésemre válaszolt.

Ezt követően Szita Károly követhetetlen, zagyvalék szóbeli kiegészítést mondott el.

Természetesen a „választ” nem fogadtam el. Kíváncsi leszek, hogy a jegyzőkönyv vezetője mit fog ebből rögzíteni.

A város tulajdonába került Rippl-Rónai Emlékmúzeum és Látogatói Központ építési hibái javítási költségeivel kapcsolatos interpellációmra elfogadásra érdemes választ kaptam: a közel 40 milliós javítási munka egy részére (közel kilenc millió forint) a kivitelező bankgaranciája nyújt fedezetet. Az okozott kár megtérítésére a tervező és a műszaki ellenőr felé is lépéseket tett a Hivatal. Arra azonban nem kaptam világos, egyértelmű választ, hogy ki a felelős a kivitelezés során elkövetett műszaki hibákért.

Az interpellációra adott választ elfogadó nyilatkozatom során felhívtam - a hatáskörileg illetékes - a jövendőbeli Főjegyző figyelmét arra, hogy az interpellációra csak azért került sor, mert egyre nehezebb egyes hivatali dolgozóktól - a legegyszerűbb kérdésekben is - érdemi választ kapni. A Hivatalban egyre több követője van annak az újkori, Szita Károly által képviselt nézetnek, miszerint a képviselőknek nem kell mindenről tudniuk. Sőt, vannak, akik úgy gondolják, hogy a Hivatalnak van Képviselő Testülete, nem pedig a Képviselő Testületnek van Hivatala.

Azzal zártam le a novemberi közgyűlési tevékenységemet, hogy a remény hal meg utoljára!