Brutális adóemelésre kényszerítheti Szita Károlyt az Orbán Viktor által „idevágott” 120-122 milliárd!

Szita Károlytól megtudhattuk, Orbán Viktor által megígért fejlesztések megvalósítása után a Kaposváron mindazt megkapható lesz, ami a hasonló nagyságú nyugati városokban meg lehet kapni. Márpedig - Szita szerint - a megállapodás az utolsó pontig megvalósul, mert úgy ismeri Orbán Viktort, mint aki betartja a gazdasági növekedésre vonatkozó ígéretét is, és ebben a kaposvári emberek segíteni fognak. Kaposvár eddig is jól teljesített, három év alatt 1600 munkahely létesült a városban. Dolgozhat majd minden kaposvári, ha akar, és jó fizetést kap, amiből tisztességesen meg tud élni.

Az interjúban külön hangsúlyt kapott az M67 – autósztrádára bővíthető – gyorsforgalmi út. Ha igaz, hogy Kaposvár gazdasági felzárkózásának akadálya, a befektetői érdektelenségnek az autópálya hiánya az oka, akkor Orbán Viktor 2015. október 9.-i bejelentését követően tömegesen fognak „kopogtatni” a befektetők Szita Károly ajtaján.

Megtudhattuk azt is, hogy az Intermodális csomópont, azaz a közösségi közlekedési központ építésére kapott 12 milliárdból csak a „városegyesítés” - a vasút által elválasztott városrészek aluljárókkal és felüljárókkal való összekötés kivitelezése - az önkormányzat feladata. A beruházás nagyobb részét a MÁV valósítja meg az eredeti 30-35 milliárdos költség kétharmadából. Az Együdben látható makettnek megfelelő kivitelezés tehát a MÁV felelőssége (mert hát ahhoz nem férhet kétség, hogy Kaposvár megépíti a maga részét).

SZITA KÁROLY VALÓTLANT ÁLLÍT! Ez a feladatmegosztás nem szerepel semmilyen dokumentumban! Ezen a ponton határoztam el, hogy a következő közgyűlésen kérni fogom, a „Modern Városok Program” kaposvári megvalósítására vonatkozó megállapodást a polgármester hozza nyilvánosságra, tegye minden kaposvári számára olvashatóvá.

Meglepetéssel hallottam azt is, hogy a Kaposvárhoz „vágott” 120-122 milliárd felett van az a 14,75 milliárd, melyet a város Integrált Területi Programjában (ITP) szereplő feladatok megvalósítására kapott. Ezt a 14,75 milliárdot Kaposvár pluszban kapja, noha, a miniszterelnök által megígért beruházások – az uniós támogatásból megvalósuló M67-es út és a Intermodáslis csomópont kivételével – szerepelnek az kormány által is jóváhagyott Integrált Területi Programban.

Szita Károly az interjú során több olyan, a miniszterelnök ígéretétől eltérő – milliárdokban kifejezhető – kijelentéseket tett, amely ugyancsak megköveteli megállapodás nyilvánosságra hozását.

Aki olvassa az írást, okkal kérdezheti, a milyen összefüggés van a Kaposvárhoz „vágott” 122 milliárd+14,75 milliárd, azaz Orbán ígérete és a helyi adók között?

Szita Károly „hatszemközt” arról (is) tájékoztatta a kaposváriakat, hogy a 122 milliárd egy kisebb része uniós pénz, a nagyobb része kormány-támogatás (a pluszba adott 14,75 milliárd forrás-összetételét nem ismertette). Természetesen ez, így ahogy van zagyvaság, de fogadjuk el. Elöljáróban leszögezhető, hogy az uniós pénzből magvalósuló beruházások többsége nem-, vagy csak kis összegű önrész igényel az országtól, illetve az önkormányzattól. A kormány-támogatással megvalósuló beruházások megvalósításának feltétele (a 3 százalék feletti gazdasági növekedés mellett) az önkormányzat jelentőst pénzügyi hozzájárulása (százalékos mértéke még nem ismert).

A „HISZÜNK EGYMÁSBAN” és az Integrált Területi Programban szereplő - a 2020-ig tartó uniós költségvetési időszakra tervezett - beruházások finanszírozása nehéz döntés elé állatja a polgármestert. A miniszterelnök olyan beruházásokat ígért Kaposvárnak, amelyek üzemeltetése csak viszi a pénzt, de nem hoznak bevételt az önkormányzatnak. A kormány 2012-óta az éven túlnyúló, adósságot keletkeztető hitelfelvételt külön engedélyhez kötöti, így gyakorlatilag megtiltotta az önkormányzatoknak.  Követelményként állította, hogy a beruházásokat a működési költségvetés (a város-üzemeltetés) megtakarításaiból kell finanszírozni.

Ördögi kör: minél több – nyereséget nem termelő - létesítmény valósul meg, annál több pénz kell az üzemeltetéshez. Ahol egy létesítmény (például uszoda, sportcsarnok, színház) csak önkormányzati támogatással üzemeltethető, ott nem lehet megtakarítani. Az önrészt igénylő beruházások esetén nem csak a kivitelezés költségének egy részét kell az önkormányzatnak előteremteni, hanem a későbbi üzemeltetés forrását is.

Válaszút előtt Szita Károly: vagy adót emel az önkormányzat, vagy elmarad a beruházások egy része (erre is és arra is volt példa az elmúlt években). Arra viszont nem is gondol senki, hogy a polgármester a kaposváriak életminőségét javító kiadásokat (egészségügy-, oktatás-, kultúra-, sport-, szociálpolitika-, stb) csökkenti. Ilyen, népszerűségvesztéssel járó döntés nem hoz Szita Károly.

A helyi adókkal kapcsolatos jogszabályok (törvény, illetve a helyi rendelet) az önkormányzatok számára - megalakulásuk óta – lehetőséget adnak különböző adók kivetésére. A törvény úgy rendelkezik, hogy az adó-megállapítás során a képviselő testületnek figyelembe kell venni az adóalanyok teherviselő képességét, az önkormányzat gazdálkodási követelményeit, a helyi sajátosságokat és a jogszabály által megállapított felső korlátokat. A helyi sajátosságok közé tartozott az a követelmény is, hogy az adóemelés inflációt követő legyen, azaz a tárgyévi emelés nagysága ne legyen magasabb az előző évi fogyasztói árindexnél. Ezt, többnyire be is tartotta a képviselő testület.

Kaposváron a helyi adók többsége – országos viszonylatban - alacsony, a törvény által megszabott felső korlátot csak megközelítik. Sokan úgy vélik, hogy ez az alacsony beállási szint elsősorban azért indokolt, mert a jövedelmek szintén alacsonyak, az adóalanyok teherbíró képessége is mérsékelt (az adóhátralék összege évről, évre nő).

Az adóemelést „indokolhatja” az is, hogy a polgármester szerint a helyi adó nagysága és az adóalanyok jövedelme között nincs összefüggés (részlet a 2014. 11. 13.-i közgyűlési jegyzőkönyvből:„amikor a kaposvári jövedelmek magasabbak lesznek, az nem jelenti, hogy magasabbak lesznek az adók is. A képviselők adópolitikája azt jelenti, azért kell alacsonyan tartani az adót, mert alacsonyak a jövedelmek. Akkor kell adót emelni, ha magasabb lesz a jövedelem. Nincs összefüggés a kettő között”).

Ugyanakkor az önkormányzat gazdálkodási érdeke megkívánhatja az adóemelés útján történő pénzteremtést. A döntés nehezíti, hogy a polgármester egy évvel ezelőtt azt ígérte, a kaposváriak adóterhelése 2016-ban nem nő (részlet a 2014. október 13.-i közgyűlésen felvett jegyzőkönyvből: „A szándék, ami az adóterheket jelenti, változatlan marad Kaposváron”).

A Fidesz-kormány 2012-ben gyökeresen megváltoztatta az önkormányzatok finanszírozását és a korábbi normatív támogatási rendszert a feladat-finanszírozás váltotta fel. Jelentős feladatokat „vállalt át” az önkormányzatoktól és ígérete ellenére több forrást vont el, mint amennyi támogatást korábban az „államosított” feladatokra adott (Kaposvártól 800 milliót). A kormány-ígéreteknek Szita Károly sem hitt, ezért 2011 őszén brutálisan megemelte a helyi adókat. A közel évi 750 milliós adóbevételi többlet nyújtott fedezetet a város-üzemeltetéshez és a folyó beruházások befejezéséhez (a korábbi adóemelési gyakorlat szerint évi 30-35 millió volt az adóbevétel növekmény).

A 2011 novemberében – a megyei napilapban - olvasói levélben előre jeleztem a brutális adóemelést. Az „értesítés” kaposváriak ingerküszöbét akkor nem érte el. Annál nagyobb volt döbbenet az adóügyi iroda értesítésekor, a sárga csekk megérkezésekor. A kaposvári adófizetők későn ébredtek, a vállalkozók képviselője három percet kapott, hogy „elsírja” a bánatát a képviselők előtt. Hiába! A Szita féle „oszd meg és uralkodj” vezetési módszer napok alatt „szétverte” a száznál is több vállalkozó összefogását.

Nehogy megint így legyen!