„MAGYAR REFORMOK MŰKÖDNEK”! Akkor miért veszteségesek a kaposvári önkormányzati cégek?

A szeptember 10.-i közgyűlés - a 2015. évi költségvetés módosításának keretében – csak „szőrmentén” foglalkozott a Kapos Holding leányvállalatainak 2015. első féléves gazdálkodásával. A tudósításra az adott „okot”, hogy több „ellenzéki” képviselő felvetette a Kapos Holding Zrt leányvállalatainak 2014 évi veszteséges gazdálkodásának okait.

A rövid tájékoztató is azt igazolta, hogy a Holding elnök-vezérigazgatója által 2013 őszén jelzett kedvezőtlen gazdasági-, gazdálkodási folyamatok 2015-ben is tovább folytatódtak. Érdemi változás nem várható, a leányvállalatok többsége ebben az évben is veszteséges lehet. A kaposvári adófizetők pénzéből történő feltőkésítés ismét elkerülhetetlen lesz.

A közgyűlésen felszólaló képviselők utaltak arra, hogy a pénzügyi bizottság napirendjén szerepelt – a felügyelő bizottságok „jelentése” alapján – a Kapos Holding leányvállalatainak 2014. évi gazdálkodása. Megjegyzem, hogy az FB elnökök és a tagok többsége nem tudja értelmezni az egyes gazdasági mutatókat, így a gazdálkodást sem tudják elemezni, értékelni. A beszámoló jelentéseket az FB elnökei helyett a cégek számviteli vezetői írják (nekik persze nem feladatuk a saját cégük tevékenységének kritikus elemzése). A leányvállalatok felügyelő bizottságaiban kizárólag fideszes képviselők vannak, tőlük végkép nem várható el, hogy a nyilvánosság elé tárják a veszteséges gazdálkodás valós okait.

A szakmai hozzá nem értés egyik jellemző példája a Kapos Holding Zrt FB elnöke nem a Holding vagyonkezelő tevékenységét, üzletviteli tanácsadás eredményességét, a leányvállalatok irányításának hatékonyságát értékelte, hanem azt, hogy a Holding mire költötte el a leányvállalatok által, az ügyviteli tanácsadásért fizetett közel 500 milliót.

A Kapos Holding 2010 végén történt alapításának - a FIDESZ kormány politikai akaratának végrehajtásán túl - elsődleges szempontja volt az önkormányzati támogatás csökkentése (a leányvállalati szintű költségek csökkentése), a jobb minőségű szolgáltatás biztosítása.

A Holding összevont (konszolidált) beszámolóinak, illetve az egyes leányvállalatok éves beszámolóinak adatai, a közvetlen lakossági tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közszolgáltató cégek vagyonkezelő szervezetbe történt szervezése (kényszerítése) nem hozta meg az elvárt eredményt.

A Kapos Holding Zrt és a leányvállalatok elmúlt ötévi gazdasági eredményeit a következő táblázat mutatja:

Az anyavállalat 2014. évi 724 175 eFt veszteségének oka a leányvállalatok (befektetések) veszteséges gazdálkodása miatt szükségessé vált tőke „rendezés” (feltőkésítés, jegyzett tőke leértékelés, stb). A példátlan mértékű önkormányzati- és központi támogatások ellenére valamennyi jelentős leányvállalat veszteséges volt 2014-ben: a veszteség összege megközelítette a 410 millió forintot (ez a veszteség a számviteli szabályok miatt az anyavállalat szintű, összevont éves beszámolóban csak -167 223 eFt).

A veszteség alapvető oka a differenciálatlan rezsicsökkentés, a hely adóbevételek növelését célzó önkormányzati adópolitika (építményadó-, telekadó drasztikus megemelése), a kormány külföldi cégek „elüldözése” érdekében kivetett - önkormányzati közszolgáltató cégeket is sújtó - különadók (hulladéklerakási járulék, közművezeték adó, stb). A legnagyobb hazugság az a városházi szóvivői kijelentés volt, miszerint „a rezsicsökkentési kormányrendeletek semmilyen módon nem hatnak a város büdzséjére”.

Az évről, évre romló gazdálkodási feltételek miatt - az első két évtől eltekintve - nem sikerült érdemben csökkenteni a leányvállalatoknak nyújtott önkormányzati támogatást. Az önkormányzati költségvetések adatai szerint (lásd a táblázat), a Holding leányvállalatainak önkormányzat működési támogatása 2011-óta lényegében nem csökkent, 400 millió forint körül stabilizálódott, noha gyakran láttak napvilágot ettől eltérő adatok.

A közel 400 milliós működési támogatás nem „tartalmazza” az egyes létesítmények kapacitás-kihasználása érdekében adott – évi 100 milliót megközelítő - burkolt önkormányzati támogatást).

Tekintettel arra, hogy sem a Holdingnál, sem a leányvállalatoknál érdemi források nem képződnek, az önkormányzat biztosítja a fedezetet - a 400 milliós működési támogatás mellett - fejlesztésre-, beruházásra-, karbantartásra is.

A Holding – az egységes irányítás erősítése - az alaptevékenységen kívül szinte minden tevékenységet központosított (pénzintézeti kapcsolatok, közös beszerzés, létesítménygazdálkodás, informatika, számvitel, számlázás, munkaügy, ügyfélszolgálat, stb). A költség-minimalizálás érdekében a Holdin jelentősen túlterjeszkedett az alapításkor meghatározott vagyonkezelői, üzletviteli tanácsadáson. Ennek következtében a 20011. évi 11 fős létszám az ötszörösére duzzadt.

A leányvállalatok gazdálkodása oly mértékben kézi-vezérelt lett, amely egyes területeken a szolgáltatás színvonalának érzékelhető romlásához vezetett (járatcsökkentés a tömegközlekedésben, a szolgáltatás igénybevételének korlátozása városi fürdőben és a jégcsarnokban, differenciálatlan hulladékgyűjtés, stb).

Az egységes irányításnak tulajdonítható költségmegtakarítás – amely az első években jelentős volt – ma már jóval elmarad attól az évi közel 500 millió forinttól, amit a leányvállalatok a Holding szolgáltatásáért fizetnek.

Persze a kaposváriak joggal kérdezhetnék, mi szükség van a Kapos Holdingra, ha a leányvállalatok az évről évre emelkedő támogatások ellenére is veszteségesek? Várható-e érdemi változás?

Az leszögezhető, hogy Orbán Viktor és a FIDESZ számára nem létezik olyan racionális gazdasági érv, amely újragondolásra késztetné az önkormányzati cégek vagyonkezelő cégekbe történő kényszerítését, a közszolgáltató cégek államosítását. Ezért aztán Szita Károly sem fogja a Kapos Holding létjogosultságát megkérdőjelezni. A szavazatmaximalizálás politikai szempontjai mindent felülírnak: a rezsiharcnak a szavazótábor szélesítése az egyetlen célja. Emellett a polgármester „kényelmes” helyzetben van: a Holding leányvállalatok vezetői feletti munkáltatói jogokat nem a közgyűlés, hanem a Holding elnök-vezérigazgatója gyakorolja (egyetlen „régi” vezető sem maradt a helyén). A Zrt alapítása jelentős terhet és felelősséget vett le – a vállalatirányítási gyakorlattal, tapasztalatokkal nem rendelkező – polgármester- és a polgármesteri hivatal szakapparátusának a válláról.

Ugyanakkor a polgármester és a fideszes képviselők tévednek, ha azt hiszik, hogy az olyan politikusi ráolvasással, mint pl. „azért van Gombos Attila, hogy megoldja a problémákat”, megszüntethetők vagy akár csökkenthetők a veszteségek.

A Kapos Holding Zrt vagyonkezelő tevékenységét, üzletviteli tanácsadás eredményességét, a leányvállalatok gazdálkodásának irányításának hatékonyságát nagyon nehéz megítélni. Nehéz választ adni arra, hogy a „kézi-vezérelt” leányvállalatok, mint önálló cégek vajon jobban tudnának-e alkalmazkodni gyakran- és kedvezőtlenül változó körülményekhez?

A tárgyilagosabb megítélést segítheti, ha a jelentősebb Holding cégek gazdálkodásának feltételeit közelebbről is megnézzük.

Az első csoportba tarozhatnak a rezsicsökkentéssel érintett cégek: Vagyonkezelő Zrt, a D-D Hulladékkezelő NKft, Városgazdálkodási Zrt, a KAVÍZ Kft.

A távhőszolgáltatást végző Vagyonkezelő Zrt gazdálkodása az évi félmilliárdos központi támogatás mellett „stabilnak” tekinthető. Pozícióját erősítheti, hogy várhatóan a cégeket is eléri a kormány által már többször megígért rezsicsökkentés, így az alacsonyabb áron vásárolhatják a gázt. Ugyancsak rendezettnek tekinthető a D-D Hulladékkezelő NKft működése is, mert a Földművelésügyi Minisztérium ez évtől támogatással kompenzálja a rezsicsökkentés miatt kieső árbevételt. Azzal, hogy Városgazdálkodási Zrt a hulladékgyűjtést átadta a D-D Hulladékkezelő NKft-nek, megszűnt a veszteségforrás (D-D Hulladékkezelő NKft a Városgazdálkodási Zrt-től bérli a gépeket).

A KAVÍZ Kft veszteség-rendezése komoly gondot jelenthet az önkormányzatnak. Nincs hír arról, hogy a rezsicsökkentés okozta árbevétel kiesést a kormány az szolgáltatók számára pótolná, inkább a tömeges létszámcsökkentésben látja a megoldást. Súlyosbítja a szolgáltató helyzetét, hogy a rezsicsökkentéssel közel azonos nagyságú veszteséget okozó – a külföldi tulajdonú szolgáltatók kiszorítása érdekében kivetett – közműhálózati adót a kormány nem kívánja megszüntetni (emiatt a KAVÍZ Kft vízágazatának tényleges vesztesége 253 millió). Kérdés, hogy az év elején végrehajtott jelentős létszám- és jövedelem-csökkentés, illetve munkakör összevonások milyen eredménnyel járnak.

A második csoportba tarozhat a társadalom-politikai döntések miatt már tradicionálisan veszteséges Tömegközlekedési Zrt. Köztudott, hogy a magyarnál gazdagabb országokban, a kaposvárinál nagyobb fizetőképes kereslet mellett is veszteségesek a tömegközlekedési cégek. Kaposváron az utasforgalom 30 százaléka ingyen vagy kedvezményesen utazik.  A 2014. évi jelentős eredmény-javulást (a veszteséget csak -15,3 mFt) azzal érte el, hogy egy kormányprogram – egyszeri - többletbevételhez juttatta a céget, illetve a gépjárműpart közeli lecserélése miatt tovább minimalizálták a költségeket. Rövidesen az is eldől, hogy az új gépjárműpark üzemeltetési költsége milyen hatással lesz a menetjegyekre, illetve az eddigi önkormányzati- és központi támogatás nagyságára. Rossz hír, hogy a kormány a tömegközlekedés támogatásának a megfelezését tervezi.

A harmadik csoportba tartozhatnak a helyi társadalom-politikára hivatkozva támogatott cégek, így a Televízió és Rádió NKft, a Jégcsarnok Kft, az Élmény- és Gyógyfürdő NKft és a Nagypiac Kft.

A helyi, önkormányzati televízió fontos szerepet játszik a kaposváriak tájékoztatásában, Szita Károly népszerűségének megtartásában. E fontos „szolgáltatás” kiváló teljesítése ellenére önkormányzat működési támogatása évről évre csökken. Ennek feltehetően az is az oka, hogy a figyelem és a pénz megoszlik a Kapos TV és másik udvari beszállító, a Zselic Forrás Kft által működtetett médiacsoport, a Kapos Extra, a Rádió Most és a Kaposvár Most internetes oldal között.

Csak Kaposváron maradhatnak következmények nélkül az olyan – a városnak több milliárdos kárt okozó – beruházások, mint a Jégcsarnok és az Élmény- és Gyógyfürdő.

Szita Károly évi tízmilliós működési támogatásért, évi tizenegy hónapos korcsolyázási lehetőséget ígért a kaposváriaknak. Az önkormányzat által „megmentett” (megvásárolt), ma már csak hat hónapot üzemelő létesítmény közvetlenül és közvetve közel évi százmilliós költséget okoz. A várost terheli a vásárlás kapcsán a még fennálló több mint 800 milliós tartozás is.

Nem sokkal marad el a „jég-kár” mögött a „víz-kár” sem, azaz az Élményfürdő. A méreteiben végiggondolatlan-, gyenge minőségben kivitelezett-, a „megszokottnál” is nagyobb veszteséget termel, tekintettel arra is, hogy termálvíz hőenergia-hasznosító berendezéseit elcsalták, kilopták létesítményből.

A Gyógyfürdő és az uszoda rekonstrukciója megkezdésekor, majd az ünnepélyes átadáskor Szita Károly a meglévő gyógyvízre alapozott, nemzetközi színvonalú idegenforgalmat és gyógy-turizmust ígért. Gyógyfürdőnk van, csak gyógyvizünk nincs: a kormány által is jóváhagyott - Integrált Településfejlesztési Programjában jövőbeni fejlesztési célként szerepel „a helyi termálvíz gyógyvízzé minősítése”. Nem növeli a hitelességet az sem, hogy a költségek minimalizálása, a veszteség csökkentése érdekében – változatlan jegyár mellett – egyes szolgáltatásokat csak korlátozottan lehet igénybe venni. Az is a polgármester döntése volt, hogy az élményfürdőt tulajdonló, közel százmilliós veszteséget „termelő” Kapos-Fürdő Kft – egy rapid névváltoztatás után – Nagypiac Kft néven üzemeltesse a kaposváriakat kiszolgáló piacot.

Mára már bebizonyosodott, hogy a Kapos Holding elnök-vezérigazgatója nem tud megfelelni annak a – Szita Károly és párttársai által támasztott, politikai megközelítésű – követelménynek, miszerint „azért van Gombos Attila, hogy megoldja a problémákat”. A rezsicsökkentés valamint az önkormányzat-, és a kormány adópolitikája, illetve a társadalom-politika által - a piaci viszonyoktól drasztikusan – eltérített, országos viszonylatban is alacsony közszolgáltatási díjak okozta veszteség kompenzálása meghaladja a lehetőségeit. Véleményem szerint a vagyonkezelésen túlmenő, a kényszerű kézi vezérléses vállalatirányítás tartalékai kimerültek. A leányvállalatok veszteségei évről évre újratermelődnek.

Kérdés, hogy az önkormányzat- és a kormány eddigi - a közszolgáltató cégek működőképességét biztosító - támogatása meddig tartható fenn?  Arra kevés esélyt látok, hogy politikai vezetés elismerje, a rezsicsökkentés a szerény lakáskörülmények között élőket alig segíti, ugyanakkor tőlük - a szegényebbek életkörülményeinek javításától - vesz el több száz-milliárdot és adja oda a magas rezsi költségű lakástulajdonosoknak. Jó példa erre, hogy Szita Károly közel tíz évvel ezelőtt megígérte, változtatat az igazságtalan kommunális adón, mert tűrhetetlen, hogy a 35 négyzetméteres lakás után ugyanannyi adót kell fizetni, mint a több-száz négyzetméteres lakás után. Ezt az ígéretét sem teljesítette. Valószínű azért, mert ez utóbbi - a társadalmi erőforrások újraelosztásának minden előnyét élvező - lakástulajdonosok a szavazáskor aktívabbak, a politika számíthat rájuk. Marad a rezsiharc.

„AMAGYAR REFORMOK MŰKÖDNEK”, „MEGYÜNK ELŐRE”!