A bosszúállás akadályozza a volt SÁÉV telep út-, és közmű felújítását?

Megtudtam, hogy Borhi Zsombor alpolgármester azért hívta a városházára a volt SÁÉV telepen működő vállalkozások vezetőit, hogy „tájékoztassa őket a város SÁÉV telepet érintő elképzeléseiről.”

A meghívásnak az volt az előzménye, hogy a vállalkozók találkozót kértek a polgármestertől, aki a találkozót „lepasszolta” az alpolgármesternek (volt már erre példa máskor is). Ezt persze udvariatlanságnak vették a cégek vezetői, így aztán „amilyen a mosdó, olyan a törülköző” jelszó alatt, a meghívott 41 vállalkozó közül öten fogadták el az alpolgármesteri meghívást, öt cég ült a „tárgyaló asztalhoz”. Megjegyzem, azt tartják, legfeljebb a polgármester ígéretét lehet komolyan venni, azt sem mindig.

A tudósítás szerint a megjelent cégek vezetői – a közmű-szolgáltatási kötelezettséget viselő cég kivételével – „a bemutatott fejlesztési terveket támogatták”. Úgy tűnik azonban, mégsem vették komolyan - a csupán szóban - bemutatott terveket, a bizonytalan lábakon álló ígéreteket, mert a telepen működő 41 cég és magánvállalkozó közül több mint harmincan nyílt levelet írtak Szita Károlynak, melyben kifogásolták, hogy míg a vállalkozók rendesen fizetik az adókat, addig az önkormányzat nem teljesíti az ígéreteket, a karbantartási-, fejlesztési kötelezettségét.

A „közműszolgáltató” Korona 2001 Kft - mondván nem a cég kötelessége és felelőssége a vízszolgáltatás - elzárta a vízcsapot.

Nyilvánvaló, nem ez a megoldás! A megoldás – a telep út-, és közmű felújítását másfél évtizede elsumákoló - Szita Károly kezében van. Sokak véleménye szerint a polgármester a felújítás halogatásával áll bosszút Király Gyulán!

A közgyűlés 2014. október 30-án fogadta el az Integrált Települési Programját (ITP 1.0 verzió), amely részletesen felsorolta a fejlesztési területeket. A volt SÁÉV telep nem szerepelt a felsorolt fejlesztési területek között. A képviselők 2015. május 7-én fogadták el a jelentősen átdolgozott ITP 2.0 verziót, azonban - más, megnevezett fejlesztési területekkel szemben - ebben sincs nevesítve a volt SÁÉV telep infrastruktúrájának fejlesztése (a közgyűlésen sem vetődött fel a régóta „napirenden lévő” terület fejlesztése). A programban szerepel ugyan „iparterületek, vállalkozások elérhetőségének javítása, utak korszerűsítése” elnevezésű, „nem előkészített projekt”, azonban ennek tartalma, feltételrendszere – az eddigi ismeretek szerint - nem illeszthető a volt SÁÉV telep infrastruktúrájának fejlesztéséhez, a telepen működő vállalkozások igényeihez. Így a városházi ígéret teljesítése, miszerint „a SÁÉV telepi telkek mindegyikéhez elvinnénk a közműveket a közút alá fektetett gerincvezetékekkel”, igen gyenge lábakon áll, és akkor még igen-igen finoman fogalmaztam. Tény, hogy „időközben” - feltehetően a vállalkozók összehangolt „felszólalása” eredményeként - készült egy munkaanyag, melyben szerepel a „SÁÉV telepi utak, közművek felújítása, építése; Raktár u., Iparos u., Izzó u., Nagygát u. útfelújítás”. Becsült költség 600 millió forint.

Olyan szándék, miszerint „a SÁÉV telepi telkek mindegyikéhez elvigyék a közműveket a közút alá fektetett gerincvezetékekkel”, a 2005-ben készített, „SÁÉV telep és a környező lakóterületek rehabilitációja” tárgyú, ROP 2.2. akciótervben szerepel.

Természetesen az akcióterv elkészítésének is voltak előzményei.

A Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat (SÁÉV) sem kerülte el állami építőipari vállalatok sorsát: viszonylag hosszú agónia után 1989-ban felszámolásra került. Az évi 450 panellakás megépítésére képes SÁÉV használható eszközeit, rendelésállományát a pécsi székhelyű BÁZIS (építőipari cég) vette át, kaposvári telephelyét és ingatlanjait felszámoló értékesítette (például a volt SÁÉV irodaházat és munkásszállót a NAV Somogy Megyei Igazgatóság „lakja”).

A felszámolótól több kaposvári vállalkozás – köztük több, volt sáév-es - is vett ingatlan-részt a felszámolt építőipari cég volt telephelyén. Annak idején lényegében ezek a cégek jelentették a város építőiparát.

A telep belső útjait 1995-ben az önkormányzat átvette tulajdonba, mert a telekmegosztás csak így volt lehetséges (az önkormányzat állítólag még 20 millió forintot is kapott az utak felújítására). Az egyes ingatlanok közötti kapcsolatot biztosító több mint 1200 méternyi út alatt húzódó víz-, szennyvíz hálózatot azonban az akkori önkormányzati szolgáltató nem vette át, noha mint minden más, hasonló esetben az út tulajdonba vételével az út alatt húzódó közművek is átvette (az önkormányzat azt is vitatja, hogy a telepen lévő víz-, szennyvíz hálózat közműveknek tekinthető).

Az önkormányzat, illetve az ellátási kötelezettségét teljesítő szolgáltató „okkal” nem vette át az út alatt húzódó közműveket, hisz pontosan senki nem ismerte azok elhelyezkedését, műszaki állapotát. Talán éppen ezért is, az önkormányzat egy lépést sem tett a kaotikus állapotok felszámolása, illetve az úthálózat - megállapodásban vállalt - karbantartása érdekében. A telep jelenlegi közműállapota - a szakemberek szerint - nyolcvanas évek végén megszűnt Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat máig ható „átka”.

Az áldatlan, átláthatatlan állapot a KORONA Kft 2001. évi tulajdonba kerülésével kezdett kimozdulni a holtpontról, tekintettel arra is, hogy kényszerűségből ez a cég vállalta a „szolgáltató” szerepét. A vállalkozás ügyvezetője elsősorban az út-karbantartást kérte az önkormányzattól és ennek érdekében levelet írt Szita Károly polgármesternek. A levélre dr. Kéki Zoltán jegyző 2001. november 6.-i keltezésű levelében válaszolt: „az 1995. évben kelt megállapodásban Önkormányzatuk az átvett utak felújítására határidőt nem vállalt.”

Előrelépésnek tűnhetett a Jegyző Úr 2002. október 8.-i keltezésű – egy újabb, Király Gyula által levélre írt - válaszlevele, melyben közölte, hogy „a Kanizsai utcai ipartelep belső útjainak felújítási igényét a 2003. évi költségvetési tervezetben szerepeltetni fogom.”

Természetesen ezt követően sem történt érdemi előrelépés az önkormányzati utak felújítása, karbantartása terén, így Király Gyula egy újabb levelet írt. A válasz sem késett sokáig. A korábbiakhoz képest hosszabb levél tartalma csak annyit változott, hogy a válaszlevelet már dr. Kéki, mint Címzetes Főjegyző írta alá és a hangvétel lett cinikusabb: „az utak felújítás az önkormányzat a tulajdonos feladata, azonban sem az Ön által hivatkozott megállapodásban, sem más okmányban nem kötelezte el magát a város a felújítás időpontját illetően.”

A cinikus Címzetes Főjegyzői hangütés annak is köszönhető, hogy a telepen működő cégek nem tudtak egységesen fellépni. Az önkormányzati munkákból való „kizárás” félelme, az „oszd meg és uralkodj” stílus érvényesülése megakadályozta a közös fellépést.

A változás reményét csak a megnyíló pályázati lehetőségek hozták el: a képviselő testület 2004. szeptemberi ülését döntött a volt SÁÉV telep és a környező lakótelep rehabilitációjáról, illetve a dokumentáció elkészítéséről. A területek fejlesztésére vonatkozó 2005. áprilisi ülésen elfogadott, ROP 2.2 pályázat településfejlesztési akcióterv 400 millió forintot irányzott elő a volt SÁÉV telep infrastruktúrájának fejlesztésére.

Kideríthetetlen, hogy a pályázat miért ne került benyújtásra, de kétségtelen, hogy a Hivatal nem tétlenkedett, mert 2007 februárjára egy újabb közgyűlési előterjesztést készített „Kaposvár 2007. – 2008. évekre szóló Cselekvési Terve” címmel. melyben a „nagyon fontos fejlesztések” között szerepelt „a SÁÉV telep és környezete rekonstrukciója”. Az elfogadott dokumentum szerint a projekt célja a SÁÉV telep infrastruktúrájának rendezése. A kiviteli tervek elkészítéséhez szükséges engedélyezési tervek is elkészültek.

Szintén kideríthetetlen, hogy a bruttó 2,3 milliárd becsült költségű, „volt SÁÉV telep kármentesítése és rehabilitációja” című projekt miért nem került benyújtásra.

Tétlenséggel továbbra sem lehet a Hivatalt vádolni, ugyanis 2007 szeptemberében készített előterjesztésben arról tájékoztatták a képviselőket, hogy a „barnamezős telephely rekonstrukcióhoz igazodva a projekt átdolgozás alatt áll.” A becsült költség 440 millió forint.

Az előzmények ismeretében már nem érhetett senkit meglepetésként, hogy a 2008. áprilisban elfogadott „Kaposvár MJV Integrált Településfejlesztési Stratégiája” már csak a hosszú távon fejlesztendő területek közé sorolta a volt SÁÉV telep infrastruktúrájának felújítását.

Az elmúlt, közel tizenöt év önkormányzati látszattevékenység megkoronázásaként a képviselők kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a „Cselekvési Terv” felülvizsgálatáról szóló újabb tájékoztató szerint „a volt SÁÉV kármentesítése és rekonstrukciója” nem illeszkedik a meghirdetett pályázati kiíráshoz. Így 2008 novemberét követően a volt SÁÉV telep infrastruktúrájának fejlesztésével érdemben nem foglalkozott az önkormányzat. Megtehette, hisz az 1995. évben kelt megállapodásban önkormányzat az átvett utak felújítására határidőt nem vállalt. Megtette ezt annak ellenére, hogy az önkormányzat több száz milliót fordított utak javítására, építésére.

A volt SÁÉV telep napirenden tartást csupán az jelentette, hogy a 2014 szeptemberében elfogadott – 2015 – 2020 éveket felölelő - Kaposvár Integrált Települési Stratégiájában szerepel az „egykori SÁÉV, TANÉP telepek, felhagyott honvédségi területek infrastrukturális fejlesztések elősegítése” elnevezésű projekt.

„MEGYÜNK ELŐRE”, jelentette ki a polgármester és meghirdette Kaposvár történetében egyedülálló, 2,5 milliárd becsült költségű, Bereczk Sándorról elnevezett út-, és járda felújítási programját. A volt SÁÉV telepen működő vállalkozók joggal hitték, a telep útjai is sorra kerülnek. A polgármester európai színvonalú utakat ígért. Tévedtek. Király Gyula – jobb híján – 2014 őszén ismét levelet írt. A levélben a vállalkozó – új elemként - szóvá teszi, hogy az önkormányzat adókedvezménnyel, ingyen telekkel támogatja a városba települő vállalkozásokat, ugyanakkor a volt SÁV telep negyvenegy vállalkozója csak az önkormányzat brutális építmény-, és telekadó emelésének hátrányait „élvezi”.

A közel két évtizedes kudarc rádöbbentette a vállalkozók többségét, hogy csak a közös fellépés hozhat eredményt. A telepen működő 41 cég és magánvállalkozó közül több mint harmincan fogtak össze és nyílt levelet írtak Szita Károlynak.

A nyílt levelet aláíró vállalkozók nem hittek az alpolgármester által „bemutatott terveknek” a vázolt „pályázati lehetőségeknek”. A tárgyaláson konkrét ígéretet vártak. Miután ez ismételten elmaradt, a Korona 2001 Kft a néhány hónappal korábbi jelzésének megfelelően megszüntette a vízszolgáltatást. Nyilvánvaló, hogy nem ez a megoldás. A megoldás az elmúlt két évtized ígérethalmozója, Szita Károly kezében van.

Az önkormányzati munkákból való kizárástól félelme, az „oszd meg és uralkodj” stílus ismét érvényesült: néhány vállalkozó birtokvédelmet kért a Polgármesteri Hivataltól a vízszolgáltatás megszüntetése miatt: a Polgármesteri Hivatal „helyreállította az eredeti állapotot”.