Tragédia vagy realitás a foci NB II.? Ez vár a röplabdára és a kosárlabdára is?

A focihoz közelállók, az elmúlt évek döntéseit ismerők többségének az a véleménye, hogy a Rákóczi erkölcsi-, és gazdasági lejtmenete Szita Károlynak az NB I-ben maradásához mindenáron való ragaszkodása és az ennek érdekében 2014 elején adott 60 milliós önkormányzati kölcsönnel vált visszafordíthatatlanná.

 

Szita Károly 2014. február 27.-i közgyűlésre a következő javaslatot terjesztette a képviselők elé: „A Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft ügyvezetője a társaság pénzügyi problémáinak kezelése érdekében 2014. június 30-ai visszafizetési határidővel 60 millió Ft önkormányzati kölcsön nyújtását kérte. A kft-nél az elmúlt időszakban közel 200 millió Ft tartozás halmozódott fel, melynek egy része fizetési halasztással, illetve részletfizetéssel rendezhető. A fennmaradó kötelezettségek finanszírozásához szükséges az önkormányzat közreműködése, ezáltal biztosíthatóak a feltételek a csapat eredményes felkészüléséhez, az NB I-es tagság megőrzéséhez.

 

A fentiek alapján a Kft. zavartalan szakmai működésének biztosítása érdekében az Önkormányzat 2014. évi költségvetési rendeletének céltartalékában elkülönített működési célú általános tartalék keret terhére 2014. június 30.-ig 60.000 eFt kölcsön biztosítását javasolom a Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft részére.”

 

Szita Károly az NB I-es tagság megtartása-, illetve a 60 milliós kölcsön iránti eltökéltségét kifejezte azzal is, hogy a Rákóczi Labdarúgó Kft ügyvezetőjének, Illés Jánosnak közgyűlési jelenlétét sem tartotta szükségesnek. Elkerülendő, hogy némely tájékozatlan képviselő kellemetlen kérdéseire választ kelljen adni.

 

A polgármester - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - az írásbeli előterjesztést a következőkkel egészítette ki: „a város sportpolitikai és stratégiai célja is az, hogy NB I-es futball legyen Kaposváron. Annak ellenére, hogy az önkormányzatnak a magántulajdonban lévő Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft-ben nincs tulajdonrésze, az önkormányzat 2010-től 350 millió támogatást adott. A tulajdonosok egy fillért sem fizettek.

 

Most viszont bajban van a Rákóczi Labdarúgó Kft, több mint 200 millió forint hiányzik a költségvetésükből. Ha az önkormányzat nem lép, akkor kiesik a csapat az NB I-ből. A tulajdonosok esélyt teremtettek arra, hogy a Rákóczi továbbra is NB I-es csapat maradjon és számomra most ez a legfontosabb. Javasolom, hogy június 30-i határidővel a 60 milliós kölcsönt a Közgyűlés biztosítsa Rákóczi Labdarugó Kft-nek az évi rendes támogatáson felül, annak érdekében, hogy a kaposváriaknak esélyük legyen a 2014/2015 bajnoki esztendőben NB I-es futball csapatnak szurkolniuk a felújított Rákóczi Stadionban.”

 

Mivel vált visszafordíthatatlanná a Rákóczi erkölcsi-, és gazdasági mélyrepülése? Azzal, hogy Szita Károly legfontosabb várospolitikai kérdésnek tekintette a csapat NB I-ben minden áron való bennmaradását. Azzal, hogy saját népszerűségének emelése érdekében félrevezette a kaposváriakat. Azzal, hogy nem hallgatott azokra, akik a Labdarúgó Kft tőkehelyzetének rendezését tartották elsődleges feladatnak. Azzal, hogy minden rossznak okozójaként a tulajdonosokat jelölte meg. Azzal, hogy a polgármester a nyomást gyakorolás eszközét is bevetette: „Két választási lehetőségük van a tulajdonosoknak, vagy berakják a csapat működtetéséhez szükséges pénzt, vagy ne legyenek tulajdonosok.”

 

A polgármester ismét csak azokra a magánszemélyekre gondolt, akik a sporttörvény előírásainak eleget téve, szívességből, a Rákóczi iránti elkötelezettségből, saját pénzükből Kft-alakítottak (mert csak gazdasági társaság által működtetett a labdarugó csapatot szerepelhetett a nemzeti bajnokságban).

 

Szita Károly ekkor is „megfeledkezett” arról, hogy a Rákóczi Labdarúgó Kft többségi (66,6 %-os) tulajdonosa a Horváth Miklós, majd a Dér Tamás vezette - szintén magánszemélyek által alapított - Kaposvári Rákóczi FC. Nem véletlenül! Amint Dér Tamás egy buta elszólásából kiderült, a Rákóczi FC-t az önkormányzattal „azonosította”, azaz az önkormányzati támogatások úgy jelentek meg, mintha azt a Rákóczi FC adná azt.

 

Álságos a polgármester vádaskodása. Ugyan ki gondolhatja komolyan, hogy Pandurics István (0,25 %), Dr. Stadler József (0,25 %), Simiglai József (0,7 %) vagy akár Dr. Takács Norbert (25,2 %), mint „szívességi” tulajdonosok - némely milliárdos foci-csapat tulajdonoshoz hasonlóan - százmilliókat tesz be a Kft-be. Ezt még az ügyvezető Illés Jánostól (7,0 %) sem volt elvárható.

 

A polgármester közgyűlésen is elhangzott vádjai azért sem helytállóak, mert a Rákóczi Labdarugó Kft nettó árbevétele 2010. és 2013. között (tehát négy év alatt) 1 034 865 eFt volt. Ebben az időszakban az önkormányzati támogatás – Szita Károly szerint 350 millió forint volt. Tehát nem felelt meg a valóságnak az a „beállítás”, hogy az önkormányzat tartja el a Labdarugó Kft-t, illetve a focistákat.

 

Kétségtelen, a Kft kötelezettsége – a 2013. évi számviteli beszámoló szerint – 134.326 eFt volt, ami jelentős tartozás, de a polgármester szerint is „rendezhető”.

 

Legnagyobb problémát a Kft tőkehelyzete jelentette, mert a saját tőke (-74 933 eFt) a jegyzett tőke (21 600 eFt) törvény által meghatározott szint alá csökkent (a saját tőke összege nem csökkenhet a jegyzett tőke 50 %-a alá). A fennmaradás érdekében az elsődleges feladat a Kft tőkehelyzetének rendezése lett volna. Sajnos nem ez történt. A népszerűség, a „megmentő” szerep látszata fontosabb volt.

 

A „hozzáértő” laikusok és a szakemberek vélemények szerint Szita Károlynak a Labdarugó Kft konszolidálásában, tőkehelyzetének rendezésében kellett volna segítséget nyújtania, nem pedig új edző, tengernyi külföldi játékos igazolásában. Politikusi vágyálom volt azt gondolni, hogy lehet néhány hét alatt ütőképes – az NB I-es tagságot biztosító – csapatot kialakítani.

 

Be kellett volna látni, hogy a játékos-keret nem alkalmas az élvonalra. Az előremutató cél az lett volna, hogy a bajnokság második felében – az Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia játékosai beépítésével is – kialakítsák a „jövő” csapatát és felkészüljenek az NB II-re. Így lett volna megtakarítható a Horváth Miklós által vállalt 3-4 év! A népszerűség-, a rövid távú célok oltárán - nagy valószínűséggel - feláldozásra került a Rákóczi Stadion rekonstrukciója is.  Sajnos Szita Károly várospolitikája és hiúsága, a vazallus képviselők szavazógépezete felülírta Kaposvár focijának hosszú távú érdekeit. A káosz és a kapkodás lett az úr!

 

A közgyűlésen néhány érdemi képviselői kérdés is elhangzott.

 

Pintér Attila: mi a garancia arra, hogy június 30-ig a 60 millió forintot visszakapja az önkormányzat? Van-e arra lehetőség, ha nem tudja visszafizetni a Kft a kölcsönt, akkor a kölcsönből támogatás lesz?

 

Dr. Szép Tamás: van-e olyan elképzelés, hogy az önkormányzat tulajdonrészt vásároljon a Kft-ben?

 

Borhi Zsombor: miért nem lehet a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiára épülő, igazi kaposvári együttest építeni?

 

A polgármester kitért válaszadás elől, amikor azt mondta, „nem érzem tisztemnek”, hogy Borhi Zsombor által feltett kérdésre válaszoljak, „bár tudnék rá válaszolni, mert szeretem a futballt”. A polgármesternek nem volt bátorsága kimondani, mindenkor a felnőtt csapat eredményessége volt a fontosabb. Az akadémisták - néhány egyedi esettől eltekintve - csak akkor „rúgtak labdába” a felnőtt csapatnál, ha nem volt pénz az eredményességet „garantáló” játékosok igazolására. Persze ez a gyakorlat nem egyedi példa: a legutóbbi - hazai, vesztes - mérkőzésén a felcsúti Puskás Akadémia kezdő csaptában egyetlen akadémista kapott helyet.

 

A polgármester további válaszai is ellentmondásoktól terhesek. Így például, „azért a június 30-at határoztam meg a kölcsön visszafizetésének határidejét, mert a Rákóczi Labdarugó Kft a bajnokság végén kapja meg a következő bajnokságra szóló támogatást MLSZ-től. Ez lehetőséget ad arra, hogy ebből a pénzből visszafizessék a kölcsönt.” Ekkor még hitt az NB I-ben való maradásban!

 

Néhány perccel később - elfeledve mit mondott korábban – így folytatta, „őszintén meg kell mondanom, nem sok garanciát látok arra, hogy a kölcsönt visszafizeti a Labdarúgó Kft. A kérdést úgy tettem fel önmagamnak: 60 milliós kölcsön szükséges – a 2010-óta adott 350 millió forint összegű támogatás mellett – ahhoz, hogy a 2014-2015. bajnoki évben is NB I-es csapata legyen Kaposvárnak? Igen, ez szükséges! Azt mondom, igen, adjuk oda a 60 milliót, még akkor is, ha kevés garancia van arra, hogy a kölcsön visszafizetik június 30-ig.” Néhány perccel később már nem hitt a benmaradásban!

 

A polgármester vélhetően nem mondott igazat, amikor kijelentette „nincs olyan szándékom, hogy az önkormányzat belépjen tulajdonosként egy sport kft-be.” Három hónappal később, a június elején megtartott közgyűlésen a képviselők elfogadták a polgármester javaslatát, azaz „Kaposvár megyei Jogú Város Közgyűlése úgy határozott, hogy a Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft felé fennálló nettó 75 millió Ft követelését tőkeemelésként a Kft-be beviszi. Az ezzel kapcsolatos eljárás lefolytatására felhatalmazza a polgármestert.” Szinte kizárt, hogy a polgármester „erős felindulásában”, előkészítés nélkül javasolta volna tulajdonosi szerepvállalást.

 

A februári közgyűlésen közölte, „két választási lehetőségük van a tulajdonosoknak: vagy berakják a csapat működtetéséhez szükséges pénzt, vagy ne legyenek tulajdonosok”. Megelőzve az esetleges képviselői kritikákat, a polgármester szükségét érezte, hogy kijelentse: „távollétében is szeretném megvédeni Illés Jánost a Labdarúgó Kft. ügyvezetőjét, mert ha valaki tett a kaposvári csapatért és sportért, akkor Illés János az. Az 5 %-os tulajdonrészét már ezerszer ledolgozta és megdolgozott érte. Ezt is el kell mondanom, mert így tartom tisztességesnek.” Megjegyzem, nem sokkal később már távozásra szólította fel az ügyvezetőt, aki le is mondott!

 

A februári közgyűlésen elhangzott képviselői hozzászólások egy részét idézem, mint a félelem-, a butaság-, a tájékozatlanság-, a vazallusi viszonyok megnyilvánulásait.

 

Dér Tamás: „Nagyon remélem, hogy a Rákóczi bent marad az NB I-ben és ha ez megvan akkor rendet lehet tenni körülötte.  A tulajdonosok közül Illés János az egyetlen, aki valamit tett ezért a klubért, de ugyanakkor szomorú, hogy egy fillért nem raknak bele a tulajdonosok. A sajtón keresztül üzenem: a Rákóczi Futball Club, amely kb. 60 %-ban tulajdonosa a Kft-nek, ezt a 60 %-ot, azaz 60 millió forintot az FC helyett a város adja. A többi tulajdonos is tegyen be a tulajdoni hányaduknak megfelelő millió forintot. Akinek 15 %-a van az 15 millió forintot, akinek 1 %-a van az 1 millió forintot. Ha a tulajdonosok szeretik a Rákóczit, akkor ezt tegyék.” Elképesztő butaság! Dér Tamás tehát úgy gondolta, hogy a magánszemélyek által létrehozott Rákóczi FC helyett az önkormányzat teljesíti a tulajdonosi kötelezettségeket.

 

Borhi Zsombor: „megértem, hogy bent kell maradni az NB I-ben és úgy gondolom, hogy ezért meg kell tenni mindent. Az a hosszabb távú érdek, hogy a Rákóczi NB I-es csapat maradhasson. Úgy gondolom azonban, a kaposvári szurkolók nem külföldieket szeretnének látni a csapatban. Ezen a színvonalon, ahol a magyar foci van, erre a teljesítményre - becsületes és szorgalmas munkával és jó edzői felkészítéssel - bármely magyar játékos képes. Csak lelkesedés kellene és az, hogy ne kapja meg mindenki a fizetését, hanem legyen egy komoly premizálási rendszer. Segítsük őket, viszont a szezon végétől a következő önkormányzati támogatásokat szigorú feltételek mellett adjuk.”

 

Dr. Szép Tamás: „megdöbbenő, hogy 350 millió támogatást kapott 4 év alatt a Rákóczi. Úgy gondolom, hogy ezt a 350 millió forintot társadalmilag sokkal hasznosabb lett volna a diáksport, a tömegsport, a szabadidős sport, vagy utánpótlás sportra fordítjuk.  Ne áltassuk magunkat, ha kiesik a Rákóczi ez a pénz el fog szállni a többivel együtt.   Fájó szívvel, de kijelentem, most utoljára fogom megszavazni az ilyen támogatást.”

 

A fentiekhez képest „felüdülés” volt Pintér Attila hozzászólása: „Dr. Szép Tamás azt mondta, az utánpótlásba kellett volna inkább fektetni a 350 millió forintot, nem pedig az élsportba és a nagycsapatba. Csak az a baj, hogy a dolgok összefüggnek egymással. A Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia és annak a jövője szorosan összefügg azzal, hogy az élvonalbeli csapatunk bennmarad az első osztályba, vagy nem. Látni kell, persze ez nagyon sokba kerül.”

 

A polgármester 60 milliós kölcsönre vonatkozó javaslatát a képviselők három tartózkodás mellett elfogadták. Ez volt a káosz és a vég kezdete!

 

A közgyűlés 2014. június 12-én értékelte a kiemelt sport-egyesületek elmúlt szezonbeli teljesítményét. Szita Károly a következőképpen minősítette a Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft-, illetve az NB I-ből kiesett csapat tevékenységét: „2013 nyarán a klubvezetés és a szakmai stáb nem mérte fel kellő körültekintéssel a kialakított új játékos keretet. A Rákóczi utolsó helyen zárta az őszi szezont. A télen Prukner Lászlót a vezetőedzői székben váltó Selymes Tibor és az általa fémjelzett csapat sem tudta erről a helyről elmozdítani a klubbot, így sajnos minden erőfeszítés ellenére 10 év után távozott az élvonalból a Kaposvári Rákóczi.

 

A rövidesen felálló új egyesületi vezetés csak kellően átgondolt és anyagilag megfelelően alátámasztott stratégiával tudja majd a jövőben sikeresen működtetni a csapatot.

 

Ugyanakkor örömteli tény, hogy az újabb állami stadion rekonstrukciós program keretében tovább épül, szépül a létesítmény. Javaslom, hogy a klub támogatását az elmúlt bajnoki szezonnak megfelelő mértékben adjuk meg abban az esetben, ha felvállalják célkitűzésként az NB. I-be való visszakerülést.” Bár a lényegen nem változtat, a polgármester ismét keveri a „szezont, a fazonnal”: összemossa a Rákóczi FC-t (amely, többségi tulajdonosa a Rákóczi Labdarúgó Kft-nek) a Rákóczi Labdarúgó Kft-vel (amely működteti a labdarúgó csapatot).

 

Valószínű, hogy a képviselőkben még emlékeztek a februári közgyűlésen feltett kérdéseikre, hozzászólásaikra. Remélhetően a szégyenérzet miatt (és nem másért) az előterjesztéshez kérdés-, hozzászólás nem volt.

 

Szita Károly „hiánypótlásként” elmondta: „a csapat kiesett az NB I-ből, de az, hogy 10 éven keresztül NB I-es csapat volt Kaposváron és ebben óriási érdeme van Illés János elnök úrnak, illetve Prukner Lászlónak. Azt javasolom, hogy ugyanazt a támogatást adjuk meg a Rákóczinak támogatásként, mint a tavalyi bajnoki évben (97 640 940 forint). Tegyenek meg mindent, annak érdekében, hogy visszakerüljenek az NB I-be. Nagyon jelentős pályarekonstrukciót hajtunk végre és jó lenne a megszépült Rákóczi Stadionban újból, a leggyorsabban NB I-es mérkőzéseket játszani.

 

A Rákóczi a városnak tartozik 75 millió forinttal. Ez a pénzt vissza kell fizetni. Erre két lehetőség van. Az egyik, hogy visszafizetik június 30-ig. A másik, hogy tőkeemelésként az önkormányzat tulajdonrészt vásárol a Kft-ben. A kölcsönt átfordítjuk tulajdonná és tőkévé, ezzel megnyílik annak a lehetősége, hogy közös erővel menjünk előre újból az NB I-felé.”

 

Természetesen a képviselők megszavazták a polgármester javaslatát: „Kaposvár megyei Jogú Város Közgyűlése úgy határozott, hogy a Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft felé fennálló nettó 75 millió Ft követelését tőkeemelésként a Kft-be beviszi.” Emlékeznek arra, mit mondott néhány héttel korábban Szita Károly? Idézem: „nincs olyan szándékom, hogy az önkormányzat belépjen tulajdonosként egy sport kft-be.”

 

A képviselők közül csak a Rákóczi FC újdonsült elnöke, Dér Tamás mondott vélemény: „a Rákóczi legnagyobb hibája a tulajdonosi szerkezete. A tulajdonosi szerkezeten kell változtatni. Azt gondolom, hogy a gazdálkodás átláthatóbb lesz és a csapat fel fog jutni az NB I-be.”

 

A botrányokkal fűszerezett folytatást mindenki ismeri: az önkormányzat nem lett tulajdonosa a Rákóczi Labdarúgó Kft-nek. Bár Illés János a polgármester „felszólítására” lemondott, azonban az új ügyvezető „segítőjeként” - állítólag a polgármester kérésére - mégis maradt. Sikerült Dr. Takács Norbertet „rábeszélni” tulajdonrésze eladására, azonban a Dér Tamás által igényelt tulajdonosi szerkezet nem jött létre. A sokféle jelzővel „ellátott” Sólyom Sándor, illetve általa tulajdonolt PUEBLA Kft visszalépett a Rákóczi Labdarúgó Kft megszerzésétől (lemaradva így a kilátásba helyezett stadion rekonstrukcióról). A focicsapat - kaotikus állapotoknak is köszönhetően - utolsókén kiesett az NB II-ből is (a Siófok, mint a legjobb kieső bent maradt). Az önkormányzat magára hagyta az adósságban úszó - ennek ellenére NB II-es licenccel rendelkező - Rákóczi Labdarúgó Kft-t, amelyre így a felszámolás, a jogutód nélküli megszűnés vár.

 

A Horvát Miklós által elnökölt Kaposvári Rákóczi Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia – NB I-es szintű, közel 90 milliós önkormányzati támogatás tudatában – létrehozott egy „amatőr csapatot”, amely elindult a Megye I. osztályban (igaz az első osztály csak annak köszönhető, hogy a Szita Károly által elnökölt SLASZ a Megye II. osztályból felsorolta).

 

A jövőt Horváth Miklós foglalta össze az augusztus 13.-i rendkívüli közgyűlésen elmondott felszólalásában: „Véleményem szerint el kell felejteni, hogy ebben a csökkentett létszámú, erősen profit orientált 12 csapatos NB1-be Kaposvár egyrészt a mostani helyzete, másrészt a gazdasági ereje folytán oda egy idő múlva beverekszi magát, de az, hogy egy stabilan működő NB II-es csapat egy 3-4 éves távlatban kialakuljon, arra mindenképpen törekednünk kell.”

 

Csak remélni lehet, hogy ez a felismerés nem rántja magával – a nehéz gazdasági helyzetben lévő, örökös pénzügyi gondokkal küszködő - a röplabdát és a kosárlabdát is.