„KÁR-FELMÉRÉS”: KAPOSVÁRI JÉGCSARNOK I.

Lássuk, hogyan verték át a kaposváriakat?

Jókora meglepetést okozott a képviselőknek Szita Károly, amikor 2003. szeptember 18.-n egy jégcsarnok létesítéséről szóló előterjesztést tett eléjük: „Városunknak szüksége lenne egy jégcsarnokra, mely alkalmas tömegkorcsolyázásra, korcsolya oktatásra, amatőr és profi jégkorong, jégtánc, valamint kispályás gyorskorcsolya edzések, illetve az ezekhez kapcsolódó rendezvények lebonyolítására. Ezt a célt négyéves programunk is tartalmazza”, írta az előterjesztésében a polgármester.

Valóban, Szita Károly, „Kaposvár a mi otthonunk” 2002. évi választási programja alapján elfogadott négyéves várospolitikai programban szerepel, hogy az elkerülő út melletti 59 hektáros területen épülne meg a Dél-Dunántúli Sport-, Vásár- és Konferencia Központja. Itt kapna helyet egy 30 ezres labdarugó stadion, egy több funkciós sportcsarnok és ugyanitt épülne meg egy fedett műjégpálya is, amely a téli sport szerelmeseinek nyáron is biztosítja ezt a lehetőséget. A polgármester megvalósítási tanulmányt is készítetett.

A közgyűlési tudósítások szerint az előterjesztésben leírtak „életszerűségét” vitatták az ellenzéki képviselők. Szerintük is „kell a jégcsarnok, de nem olyan feltételekkel, amilyenekben a város a beruházóval megállapodott”. Elfogadhatatlan, hogy közel 220 millió forintért mindössze annyit kap a város, hogy tanítási időben ingyen korcsolyázhatnak a kaposvári gyerekek. A garanciák nélkül kötött szerződés gazdaságilag is megalapozatlan. A befektető Zalaegerszegen jóval kedvezőbb feltételekkel építi a jégcsarnokot.

A budapesti illetőségű Jégcsarnok Fejlesztő és Üzemeltető Kft szerint az 500 főt befogadni képest - a Nemzetközi Jégkorong Szövetség szabványainak megfelelő – jégcsarnok bekerülési költsége 404 millió Ft+ÁFA . A létesítmény megépítésének érdekében a város „eladott” a befektetőnek egy közel 1 hektáros, 104 709 000.- forintra értékelt, 13 845 000.- forintért közművesített ingatlant. Az önkormányzat vállalta, hogy tíz éven át, évi 10 millióval járul hozzá a jégcsarnok üzemeltetéséhez, amely összeg évenkénti inflációval növekszik.

A befektető közművesített ingatlan vételárát a jégcsarnok térítésmentes használatával ellentételezte, azaz tíz éven át, tanítási napokon 8.00 – 14.00 óra között ingyenes használatot biztosított az önkormányzati iskolák tanulói számára. Vállalta, hogy évi 11 hónapon át folyamatosan üzemelteti a létesítményt. A teljesítésre azonban semmilyen garanciát nem adott.

Szita Károly szerint az ingatlan vételára fejében nyújtott szolgáltatás értéke meghaladja az ingatlan értékét. Állítása azon a „tévedésén” alapult, miszerint a 118,6 millióért „eladott”, közművesített ingatlanért és a 100 milliós működési támogatásért cserébe a város 228 060 000.-Ft, piaci értékű „jégidőt” kap cserébe.

Szita Károly nem hallgatott az eltérő véleményekre. Az ellenzéki képviselők hiába érveltek, hogy aránytalanul nagy anyagi áldozatot hoz a város, más településen olcsóbban épít a vállalkozó ugyanilyen csarnokot. Megfelelő garanciák nélkül kockázatos a megállapodást aláírni. A polgármester hajthatatlan volt. Az Önkormányzat és a - Jégcsarnok Kft projektcége - a Kaposvár Jégcsarnok Kft között 2003. szeptember 29.-n aláírásra került az Arany János utcai sportkomplexum területéről leválasztott ingatlan adás-vételi szerződése. A Kaposvár Jégcsarnok Kft a szerződésben nem adott garanciát arra, hogy 11 hónapon át üzemelteti az általa megépített jégcsarnokot és arra sem, hogy az iskolák diákjai igénybe vehetik a közművesített ingatlan és a működési támogatás ellenértékének számító „jégidőt”.

Sajnos később bebizonyosodott, a délelőtti „jégidő” kereskedelmi értelemben szinte teljesen értéktelen, vagyis a befektető az önkormányzatnak azt adta el, amit más nem vett volna meg. A polgármester által megállapított „jégidő” mennyiséget később még az önkormányzat sem volt hajlandó az iskolák számára megvásárolni, amikor a bezárással fenyegetett jégcsarnokot „megmentette” és az üzemeltetését a Városi Sportcsarnokra bízta.

A Kaposvár Jégcsarnok Kft csődhelyzetbe kerülésekor bebizonyosodott az is, hogy milyen különleges fontosságú bejegyzés került az ingatlan tulajdoni lapjára: A Jégcsarnok felépítését finanszírozó bank jelzálogjoga az önkormányzat használati jogát megelőző ranghelyre került, azaz ha a Kaposvár Jégcsarnok Kft nem tudja törleszteni a hiteltartozását, az önkormányzat sem használhatja a létesítményt.

Egy éves csúszással, 2005. áprilisban adták át a Jégcsarnokot. Az ünnepélyes megnyitó költségeit azonban - a befektető pénzhiányára hivatkozva - az önkormányzat fizette. Az ezt követő hetekben színvonalas programok várták a téli sport szerelmeseit. Egy ideig, mert a nyári hétvégekre ígért diszkók már elmaradtak. Bár alig két hónapot üzemelt a jégcsarnok, júniusban – a nyári karbantartási hónapra – leállt. Az augusztusi újraindulást megakadályozta a hatalmas esőzés, a jégcsarnokot elöntötte a víz, hatalmas károkat okozva a gépészeti berendezésekben. A javítások során bebizonyosodott, hogy a kivitelezés gyenge minőségű volt. A létesítmény akkori igazgatója, Simon Károly szerint az áprilisi beüzemelés „félkész állapotban” történt, folyamatosan jönnek elő az újabb és újabb problémák. Az önkormányzatnak az üzemszünetekre is ki kellett fizetnie a 10 milliós működési támogatást.

A Kaposvár Jégcsarnok Kft nem csak az önkormányzat felé nem tudta biztosítani az ingyen jégidőt, hanem közel 30 millióval maradt adósa a kaposvári vállalkozásoknak. Igaz, a Kft arra hivatkozott, hogy a teljesítésért járó összeget átutalták a fővállalkozónak, a HILL-ÉP Kft-nek. A kaposvári vállalkozások hiába fordultak segítségért a polgármesterhez, hiába tettek rendőrségi feljelentést, futhattak a pénzük után, a fővállalkozó HILL-ÉP Kft „köddé vált”.

Kár érte az önkormányzatot akkor is, amikor a polgármester „szemet hunyt” a felett, hogy sem a Kaposvár Jégcsarnok Kft, sem a HILL-ÉP Kft nem fizetett iparűzési adót.

A Kaposvár Jégcsarnok Kft 2005. közepén – hivatkozva az ÁFA törvény módosítására - kezdeményezte, az Önkormányzat az évi 10 millió forintot ne működési támogatásként, hanem szolgáltatás ellenértékeként fizesse meg.  A Közgyűlés 2005. 06. 16.-i ülésén felhatalmazta a polgármestert, hogy egy szolgáltatási, de tartalmát tekintve lényegében reklámszerződést kössön a Kft-vel. Többek véleménye szerint a szolgáltatásra irányuló szerződés kimerítette a színlelt szerződés fogalmát.

A fentiekben említett közgyűlési előterjesztésből már kiolvasható volt, hogy a jégcsarnok üzemeltetése, a felvett 450 millió forint hitel törlesztése komoly gondot jelent. Ennek ellenére a Kft illetékesei úgy nyilatkoztak, hogy a korcsolyázás, sportolási lehetőségek iránt megfelelő az érdeklődés, a jégcsarnok rentábilisan üzemeltethető.

A 2005 végére a veszteséges működés következtében kialakult tartós likviditási problémák, fizetésképtelenség következtében a Kaposvár Jégcsarnok Kft csőd közeli helyzetbe került, Simon Károly a Jégcsarnok igazgatója lemondott. Ennek ellenére a Kft ügyvezetője, Sólyom Csaba még 2006 januárjában is úgy nyilatkozott, hogy a jégcsarnok megfelelően üzemel és népszerűségnek örvend. Az ügyvezető nyugodt volt, hisz tudta, hogy a Debrecen Jégcsarnok Kft – melynek egyik tulajdonosa a debreceni önkormányzat – kézfizető kezességet vállalt a kaposvári cég 450 milliós bankhitelének visszafizetésére.

Néhány nap múlva Sólyom Csaba már elismerte, felvetődött a jégcsarnok bezárása, azonban Szita Károly kérésére, egyelőre nyitva tartanak. A polgármester segítséget ígért, azonban ennek az a feltétele, hogy „Kaposvárnak tulajdonossá kell válnia az intézményben”.

Az önkormányzati média kitett magáért: napokon keresztül „gyártotta” a kaposvári gyerekek-, szülők-, pedagógusok aggódást, kérlelést tartalmazó nyilatkozatait, támogatva Szita Károlyt a „jégcsarnok-mentő” akciójában.

A polgármester – mint már annyiszor – ismét „megetette” a képviselőket és a kaposváriakat: tulajdont ígért, miközben – a kaposvári fiatalokra hivatkozva - a jégcsarnok-tulajdon helyett húsz évre szóló, annak idején még csak közel egymilliárdosnak hitt adósságot akasztott a kaposváriak nyakába.

A Közgyűlés 2006. 02. 08.-i ZÁRT ülésén Szita Károly javaslatára - „annak érdekében, hogy a kaposvári fiataloknak továbbra is biztosítani tudjuk az évi 11 hónapon keresztül a szabadidő eltöltésének hasznos lehetőségét” - úgy döntött, hogy az Önkormányzat megvásárolja a Kaposvár Jégcsarnok Kft-t. Eladó a CÍVIS-ING Kft, 4024 Debrecen, Haláp u. 7. A Közgyűlés jóváhagyta, hogy a már önkormányzati tulajdonú Kaposvár Jégcsarnok Kft lízingbe vegye a CIB Ingatlanlízing Rt-től a jégcsarnokot 20 éves időtartamra, évente meghatározandó összegű lízingdíj ellenében. Elfogadta a banknak az első évi lízing díjra vonatkozó 38 604 e Ft összegű ajánlatát (ez ma már közel 80 millió forint). Az Önkormányzat a lízingdíj fizetésre kézfizető kezességet vállalt. Az Önkormányzat - Szita Károly ígéretével ellentétben - nem lett tulajdonosa a jégcsarnoknak.

A Közgyűlés Kft megvásárlására, a működtetésével kapcsolatos feladatokra (ügyvezető, FB tagok, könyvvizsgáló, stb) és a jégcsarnok átmeneti üzemeltetésére 80 millió forintot biztosított. A Közgyűlés döntött arról is, hogy a Kaposvár Jégcsarnok Kft önkormányzati tulajdonba vételét követően pályázatot ír ki a jégcsarnok vállalkozásban történő üzemeltetésére.

Amiről hallgattak az „érdekeltek”: Szita Károly a Kft megvásárlásával, a jégcsarnok „megmentésével” nagy szívességet tett a debreceni Önkormányzatnak, ugyanis a Kaposvár Jégcsarnok Kft korábbi, 450 milliós bankhitel visszafizetési kötelezettségére az önkormányzati tulajdonú Debrecen Jégcsarnok Kft vállalt kézfizető kezességet. Szita Károly átvállalta Kósa Lajostól a Kaposvár Jégcsarnok Kft pénzügyi csődtömegét.

Teljesen hatástalan maradt a helyi közéleti napilap 2006. február 6.-i számában megjelent tényfeltáró, szerkesztőségi írás is („Jégcsarnokvita: csúszások és csúsztatások”), amely megfelelő pontossággal tárta fel Szita Károly „üzletének” mozgató rugóit (sajnos az írást a lap internetes oldalának archívuma még nem tartalmazza).

Hogyan került a CÍVIS-ING Kft és a CIB Ingatlanlízing Rt az „asztalra”?

A közel négy hónapos „közös gondolkodás” eredményeként a debreceni illetőségű Cívis Credit Rt holding cége, a CÍVIS-ING Kft megvásárolta a Kaposvár Jégcsarnok Kft-t. A CIB Ingatlanlízing Rt 650 millió forintért megvásárolta a Kaposvár Jégcsarnok Kft-től a jégcsarnokot és deviza alapon 20 éves futamidőre lízingbe adta a Kft-nek (visszlízing). A konstrukció természetesen csak úgy „életképes”, ha Szita Károly feltételezett ígéretének megfelelően a kaposvári Közgyűlés megveszi a Kaposvár Jégcsarnok Kft-t és kézfizető kezességet vállal a lízingdíj fizetésre.

Így is történt! A kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt: Kosa Lajos közgyűlése megmenekült a lízingdíj fizetésére vonatkozó kézfizető kezességtől, Szita Károly közgyűlésének pedig lesz egy új Kft-je, működtetheti a kaposváriak „évtizedes álmát”, a jégcsarnokot, amely húsz év alatt nullára amortizálódik. Ma már azt is tudjuk, hogy a deviza alalpú lízingdíjra húsz év alatt közel másfél milliárdot fizet ki az önkormányzat.

Folytatás következik: „KÁR-FELMÉRÉS”: KAPOSVÁRI JÉGCSARNOK II.