„KÁR-FELMÉRÉS”: KAPOSVÁRI ÉLMÉNY- és GYÓGYFÜRDŐ

A sajtó munkatársa által "felderített" - a piac és a fürdő közötti - durva összegű tartozás csak a "jéghegy csúsa". Egy alaposabb "oknyomozás" lehetőséget ad arra is, hogy a korábbi - a kaposvári uszoda komplex fejlesztésével, az élményfürdő építésével, az 50 és a 25 méteres uszómedence, valamint a gyógyászati rész rekonstrukciójával foglalkozó - írásaim összefoglalásaként egyfajta "kár-felmérést" is végezzek.

Nem ismerek olyan – élmény-, és gyógyfürdőt – magába foglaló fürdőkomplexumot Magyarországon, amely nyereségesen működne. Ahol a milliárdokból felépített fürdőcentrum gyógy-szállodával is kiegészült és a termál-hő hasznosítása vagy megújuló energia felhasználása is megvalósult, csak ott van esély a gazdaságos üzemeltetésre. A kaposvári Élmény- és Gyógyfürdő sem kivétel. A két ütemben korszerűsített városi fürdő – a cukorgyári biogáz felhasználása és az önkormányzat jelentős támogatás mellett – ma is jelentős veszteséggel üzemel. A közel két évtizeden keresztül ígért gyógyszálló felépítésére, így a nyereséges üzemeltetésre egyre kevesebb az esély.

A veszteséges üzemeltetés alapvető okára mutatott rá egy országosan ismert fürdő üzemeltetési szakember, aki néhány hét után állítólag a következőképpen nyilatkozott: az üzemeltetést azzal a feltétellel vállalom, ha adnak pénzt azon berendezések pótlására „amit a kivitelezés során kiloptak, illetve amit nem építettek be”. Az önkormányzat természetesen a kérést nem teljesítette, hisz ez elismerése lett volna mindannak a mulasztásoknak, melyek sokak szerint a műszaki ellenőrök és személy szerint a polgármester terhére írhatók. Az is tény, hogy Frank József „kirúgását” követően nem sikerült olyan műszaki vezetőt találni, akinek az üzemeltetési tapasztalata legalább megközelítette volna a kirúgott bűnbakét.

A város eladósodásában is szerepet játszó uszoda-fejlesztéssel foglalkozó korábbi írásaimban már leírtam, hogy a Közgyűlés 2000 elején döntött a városi fürdő komplex fejlesztéséről, amely tartalmazta a gyógyászati rész bővítését és egy télen is üzemelő élményfürdő megépítését is. A Széchenyi Terv támogatását Szita Károly kevésnek találta, ezért folyamatos háttér tárgyalások folytak a magántőke bevonásával történő megvalósítás lehetőségéről. A tárgyalások során „került képbe” a Jászai Gellért, ismert ingatlan befektető nevével fémjelzett SCD Group Holding Rt. Turizmusban újnak számító, az idegenforgalomban korábban ismeretlen - a SIÓTUR mellett több balatoni kempinget is felvásárló - befektető ajánlatot tett az önkormányzat számára

A korábbi komplex fejlesztési program felhasználásával készült „üzleti ajánlat” azonban műszaki tartalmát tekintve alapjaiban eltért a korábbi önkormányzati szándéktól: a vállalkozó csak az országosan egyedülálló nagyságú vízfelületű élményfürdő kivitelezésére tett ajánlatot. A Kaposvárra irányuló gyógy-turizmust megalapozó gyógyászati rész megvalósítására nem vállalkozott. Ez ugyanis komplexebb tervező-, kivitelező-, üzemeltetési tapasztalatokat feltételezett volna.

A több mint egy évig tartó műszaki-, pénzügyi-, jogi előkészítés után a befektető olyan - a közbeszerzési törvényt is lényegében megkerülő, a megvalósításban kizárólagosságot biztosító – egyedülálló megoldást dolgozott ki, amely Szita Károly tetszését is elnyerte. Az önkormányzat a városi fürdő területéből „kiszakított”, közel negyvenezer négyzetméter nagyságú ingatlan bérbeadását hirdette meg. Pályázati feltételként „csak” azt szabta, hogy a nyertes pályázónak a néhány tízmillió forintért bérbe vett ingatlanon - az SCD Group Holding Rt korábbi ajánlatával egyező - az „önkormányzat által meghatározott” műszaki tartalomnak megfelelő élményfürdő beruházást kell saját erőből megvalósítania. Az elképzelés az volt, hogy az önkormányzat a beruházás befejezése után megvásárolja projektcéget (amely tulajdonosa a megvalósított létesítménynek).

Az előkészítés során a Közgyűlés több alkalommal is tárgyalta a fejlesztést. Mindvégig az volt a véleményünk (Polyák József MSZP), hogy az élményfürdő-beruházás gazdaságilag megalapozatlan, nincs összhangban a város településfejlesztési koncepciójával, pénzügyi szempontból túl kockázatos és a közbeszerzési törvényt is megkerüli a város. A szezonális jelleg miatt a „túlméretezett” élményfürdő-beruházás soha nem térül meg, csak az jelentős veszteséggel üzemeltethető. A városnak a saját fejlesztési koncepcióját kellene megvalósítani.

A több mint másfél milliárdos beruházás megvalósítására vonatkozó ajánlat kidolgozására öt munkanapot biztosított az önkormányzat. Így nem volt meglepő, hogy a pályázatra egyetlen jelentkező volt, az SCD Group Management Kft és a Pannon-Team Kft alkotta Kaposvár Aquapark Konzorcium volt. A beruházás költségére 1.295.459.000.-Ft+ÁFA összegű ajánlatot tett. Ajánlatot tett arra is, hogy önkormányzat 15 éves részletfizetéssel, évi 120 millió forint, azaz összesen 1,8 milliárd forint összegért megvásárolhatja a projekttársaságot, azaz az élményfürdőt.

A bonyolult cégalapítás eredményeként az élményfürdő beruházást végül a Kapos-Fürdő Kft valósította meg. A beruházás befejezése után az önkormányzat megvásárolta a Kft-t és így annak (azaz az élményfürdőnek) egyszemélyes tulajdonosa lett. A létesítmény átadása után a Kapos-Fürdő Kft továbbra is fizette az önkormányzatnak a terület bérleti díját (amely ma már évi 38.417.608.-Ft), az élményfürdő üzemeltetését pedig - bérleti díj fejében - a városi fürdő vette át. A szándék szerint a bérleti díj összege fedezetet nyújt a Kapos-Fürdő Kft által fizetett ingatlan bérleti díjra. A városi fürdő bérleti díjfizetését az (is) indokolja, hogy így a Kapos-Fürdő Kft vissza tudja igényelni az élményfürdő beruházás ÁFA-ját.

Már az első évben bebizonyosodott, hogy az élményfürdő még az engedélyezettnél is jóval magasabb vendégforgalom mellett sem képes a bevételeiből fedezni a működés költségeit. Ennek egyik, alapvető oka az volt, hogy a befektető – a műszaki dokumentációban tett ajánlata ellenére – nem építette be azokat a berendezéseket, amelyek a termálvíz hőjének hasznosítását lehetővé tették volna: az élménymedence frissvíz kútból szivattyúzott vízének melegítésére nem a termálvíz hőjét-, hanem a földgázt használták, melynek költsége évi, mint egy 100 millió forint volt.

Az üzemeltetési problémákat súlyosbította, hogy a kivitelezés gyenge minőségű volt, a medence burkolata, egyes élményelem, stb. már a garanciális időszak alatt folyamatosan javításra szorult. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az élményfürdő több szempontból sem felel meg az a kötelező alkalmassági követelményeknek. Az önkormányzat elmulasztotta az ezzel kapcsolatos jogait érvényesíteni: a polgármester – a képviselők általános meglepetésére – nem fogadta el az erre vonatkozó javaslatot. A rendszeres javítás - évi több tízmilliós - költségei ma is a kaposvári adófizetőket terheli.

Már az SCD ajánlatának elfogadásakor is nyilvánvaló volt, hogy az élményfürdő megépítése után - az eredeti elképzelések megvalósítása, a sport-, az idegenforgalom-, és a gyógyturizmus fejlesztése érdekében - további, jelentős beruházások szükségesek. Már 2006 végén beruházási célként került megfogalmazásra a meglévő 50 méteres szabadtéri-, a 25 méteres fedett medence-, a tanmedence-, illetve a termálfürdő- és a gyógyászati rész rekonstrukciója, bővítése, továbbá vendéglátó-, és szállásférőhely létesítése is. A polgármester ígérete szerint a wellness gyógyszálló építését és működtetését magán befektető csoport fogja végezni.

A hitelből fedezett - az unió által 750 millióval támogatott - 3,5 milliárdos komplexfejlesztés az egyik legnagyobb kaposvári építési vállalkozás „feláldozásával” valósult meg. Már a bontási munkák kezdetén tudott volt, hogy a kivitelezés során tervezési-, kivitelezési pótmunkák tömegét kell elvégezni. A „vízi központok” létesítésében és üzemeltetésében rutinnal rendelkező generálkivitelező Aquaplusz Kft alvállalkozója, az ETALON Kft mint egy 300 milliós pótmunka igény jelentett be, mire a polgármester kijelentette, hogy nincs erre pénz. Az ETALON szerint ezért maradt adósa 140 millió forinttal a kaposvári vállalkozóknak. Az önkormányzatot terhelő pénzügy problémát a generálkivitelező oldotta meg azzal, hogy befejezési határidő előtt néhány héttel határidő be nem tartására hivatkozva „kirúgta” a bontási-, építési kivitelezést végző alvállalkozóját. Ezzel az önkormányzat megmenekült a 300 millió forint pótmunka kifizetésétől. A 140 millió forintot pedig azzal az álságos indokkal tartotta vissza, hogy majd a vállalkozóknak közvetlenül fizeti ki (az önkormányzat addig-addig taktikázott, hogy ennek lehetősége a felszámolási eljárás megindítása után már nem volt lehetőség, a pénzt a felszámoló kapta meg kamatostól).

A kivitelezés az eredeti határidőhöz képest egy évvel később fejeződött be, de a generálkivitelező Auaplusz Kft egyetlen forint kötbért nem fizetett. Bár az ETALON Kft dolgozói munka nélkül maradtak, és huszonnégy vállalkozás került a tönk szélére, jól járt az Auaplusz Kft és az önkormányzat is: a „kéz kezet mos” elv érvényesült!

Ki tudja miért a 3,5 milliárdos beruházás megvalósítása során ismét másodlagosak voltak az üzemeltetési költségek kordában tartását hivatott energetikai fejlesztések. Csupán az elmúlt évben került közelebb az Élmény-és Gyógyfürdő ahhoz az energiagazdálkodási állapothoz, melynek műszaki feltételeit már az élményfürdő megvalósításakor, illetve az uszoda és a gyógyászati rész felújításakor ki kellett volna építeni. Az energia költségek csökkentésére, az energiagazdálkodási megszüntetésére az önkormányzat több mint százmillió forintot költött (azaz igyekezett pótolni nem csak azt, amit a kivitelezés során „kiloptak”, hanem azt is amit „nem építettek be”). Ma már jó esély van arra, hogy a termálvíz energetikai felhasználásának optimalizálása belátható időn belül megvalósul.

A közel egy évtized mulasztásai jelentős pénzügyi hátrányt okoztak: az Élmény- és Gyógyfürdő működési támogatása 2007. és 2014. között közel 1,5 milliárd forintjába került a kaposvári adófizetőknek. Ez a következő években is így lesz: „megyünk előre”. Tekintettel arra, hogy a fürdő vendégek több mint 60 százaléka nem kaposvári, így a kaposvári adóforintok többsége továbbra sem a kaposvári látogatók kényelmét fogja szolgálni.

Az elmúlt négy évben az Élmény- és Gyógyfürdő üzemeltetési vesztesége meghaladta a 200 millió forintot (a fürdő 2011 óta gazdasági társaságként működik). Miután a Kapos-Fürdő Kft „átalakításával” létrejött Nagypiac Kft tulajdonában van az Élményfürdő, így az amortizációt is ez a Kft számolja el, így a Nagypiac Kft elmúlt négyévi, mint egy 370 milliós vesztesége is valójában az Élmény- és Gyógyfürdőt „illeti”. A Kapos Holdig vezetése szerint (is) a jelenlegi körülmények között veszteség évről évre újratermelődik.

Minden marketing tevékenység ellenére - nagyon sok kaposvári szerint – még az igali-, a gunarasi gyógyfürdő „hitelességét” sem sikerült elérni, nem beszélve a régióban lévő, hasonló funkciójú (kialakítású) zalakarosi-, kehidakustyáni élmény- és gyógyfürdőről. Nagy szó lenne már az is, ha a következő években az Élmény- és Gyógyfürdő látogatottsága a valamikori városi uszoda 200 - 210 ezres vendégforgalmát elérné.