Szita Károlyt egyelőre az „az élet nagy kérdései” foglalkoztatják!

Az AB jogkörének durva megcsonkítása, az önkormányzatok – közte Kaposvár – esetenként tudatos törvény-, és alkotmánysértő jogalkotása, a visszamenőleges hatályú-, kapkodó-, átgondolatlan törvénykezés, a bírósági eljárásokban a bizonyítási eljárás abszurd megfordítása, a bírói kar politikai megfontolású megtizedelése, a vélemény-szabadság korlátozása – mint a jelenlegi kormány legismertebb politikai merényletei – visszatérő elemei voltak a csütörtök délelőtti előadásoknak.

A pénteki napon jórészt – a jogász társadalmat reprezentáló - az első számú közjogi méltóságok visszafogott és intelligensen megfogalmazott, kritikai észrevételeket tartalmazó előadásai kerültek sorra. Egyet lehetett érteni a rendezvény szervezőjének, Kaposvár Címzetes Főjegyzőjének azon véleményével, miszerint az ország jogi állapotáról kaphatott képet az, aki végighallgatta az előadásokat.

Az első számú közjogi méltóságokat - ha rövid időre is - megtisztelte Szita Károly is, aki rövid, de annál „életszerűbb” elemeket tartalmazó köszöntővel lepte meg a „magas” vendégeket. Kifejtette, az elméleti jogászok dolga, hogy értékeljék, elemezzék az ország jogi állapotát, öt, mint polgármestert azonban az „élet nagy kérdései, illetve ezek megoldása foglalkoztatják”: itt a tavasz, így ismét fokozott gondokat jelentenek a kéregetők, a guberálók és a hajléktalanok. Nekünk, kaposváriaknak ezek az igazi problémáink! Valóban, az „Erős Kaposvár” nem tűri a perifériára szorult - jórészt munkaképtelen – emberek zavaró látványát.

A kaposváriak többségét nem „mozgósítja” a demokrácia-, a szólásszabadság korlátozása, az Alkotmány Bíróságot ért sérelmek, de nem bőszíti fel sem a kormány, sem a helyi önkormányzat igazságtalan adópolitikája, stb. Azzal lehet Kaposváron szavazatokat szerezni, ha a polgármester erőt mutat fel a kéregetőkkel-, a guberálókkal-, a hajléktalanokkal-, és mindazokkal szemben, akik egyébként sem képesek önmagukat megvédeni. A magyar társadalomból, de még a „homogén” közösségekből is hiányzik a szolidaritás. Ezért működik az „oszd meg és uralkodj”. Így van ez Kaposváron is.

Szita Károlyt nem foglalkoztatja az a kérdés, mi az oka annak, hogy az utóbbi másfél évtizedes „uralkodása alatt” – a kaposvári vállalkozások által kivitelezett több tízmilliárdos önkormányzati beruházás-, a vállakozásokat támogató "Kaposvári Modell"-, a "gazgaságfejlesztő" helyi adópolitika ellenére – a kaposvári vállalkozások száma a több mint tízezerről, valamivel több mint hatezerre csökkent, és ezernél is többen kerültek az utcára.

Az álláskeresők számára Kaposváron (is) a közmunka vált biztost egzisztenciává.

Nem is olyan régen nagyobb feladatokra is alkalmas kaposvári építőipar cégek épültek le, illetve kerültek felszámolása. Lassan alig emlékezünk a valamikor az iparág meghatározó vállalkozására, a Középület Kivitelező Kft-re. Azt mondják, néhányszáz millió megfizetésétől menekülve áldozta be az önkormányzat az ETALON Kft-t. A kaposvári építőipar teljes vertikumát reprezentáló BITT Kft is a múlté. A kaposvári cégek adófizető képessége alig javult, az alvállalkozói lét nyomorítja többséget. Úgy tűnik, a kaposváriak polgármesterét az sem nem nagyon érdekli az, hogy a kaposvári közszolgáltató cégek egyre szélesebb köre válik veszteségessé, a szolgáltatások színvonala - a kényszerű-, a jövőt felélő spórolás miatt – nem javult, sőt egyes területeken csökkent.

Kaposvár – minden városházi kommunikáció ellenére - ezer sebből vérzik. A néhány évvel ezelőtti 30-32 milliárdos költségvetés harmadára csökkent.  A kormány tovább „államosít”, lassan „kiszervez” minden feladatot az önkormányzat-, a polgármesteri hivatal alól. Először kiszervezte az oktatást, majd az egészségügyet, most meg a szociálpolitikai feladatok pénzügyi forrásait. Ki tudja, mi következi ez után?

Ennek ellenére „megyünk előre”. Az élet nagy kérdései, azaz hajléktalanok-, a kéregetők-, a guberálok a város szélére történő kitoloncolásának napi feladatai mellett a polgármester már a „Hiszünk egymásban” megfogalmazta a kaposváriak számára a jövő stratégiai céljait, mint például „Somogy az ország éléskamrája legyen” és ez által „Magyarország meghatározó agrár-élelmiszeripari klasztere alakuljon ki kaposvári központtal”. Szita Károly úgy véli az európai városok mindinkább a város-államok (poliszosodás) mintáját követik és Kaposvár is ebben az irányban halad. „Célul tűztük ki, hogy a lehető legnagyobb mértékben függetlenítsük magunkat a kívülről jövő negatív hatásoktól, a bajt állítsuk meg a város határainál.” Nem kevésbé jelentős célként/állításként fogalmazta meg, hogy „Kaposvár belátható időn belül ipari, európai értelemben vett zöldvárossá válik”, ami munkahelyek bővítéssel is jár. Egyelőre azonban az élet nagy kérdéseit kell megoldani.