HÍREK

Polgármester Úr, elég volt!

2015.01.24.

Nincs már hírértéke annak, ha az országgyűlés elnöke – nyomdafestéket alig tűrő – kifejezésekkel minősíti az ellenzéki képviselőket. Ezt onnét tudjuk, hogy erről a média – pártszimpátiától függetlenül – rendszeresen tudósít. Nem véletlen, hogy a parlament elnöke az egyik legnépszerűtlenebb politikus.

Nyilván ez „kicsiben” sincs másként, gondolnánk. Pedig nem így van! Annak sem lenne hírértéke, ha a Kaposvári médiumok rendszeresen tudósítanának Szita Károly képernyőt és papírt nem tűrő despotikus megnyilvánulásairól. Nem volt tekintettel a gyengébb nemre sem: a kulturáltan hozzászóló Bank Tiborné Mezővári Máriára, a finom modoráról, empatikus egyéniségéről ismert Gyenesei Istvánnéra, akit cinikus megjegyzései egy cikluson át késztettek némaságra. Közellenségként kezelt Lampert Mónika sértegetéséhez még a képviselőtársait is „felbérelte”. A helyi média azonban soha nem „árnyalta” a kaposváriakban kialakított, kedves, barátságos, szeretetre méltó polgármesteri képet. Legfeljebb a helyi napilapban lehetett némi utalást olvasni a „feszültségektől sem mentes” közgyűlési hangulatról.

A legutóbbi közmeghallgatáson már nem kímélte azokat a kaposváriakat sem, akikről feltételezte az eltérő pártszimpátiát (Kaposvár, meghallgatták a közt, hálálkodtak; www.sonline.hu). A jobbikos megyei közgyűlési képviselő nem volt kivétel, Szita Károly megtalálta magának az mszp-s és lmp-s volt képviselő jelölteket is, akik nem a kívánsága szerint hálálkodtak.

A helyi média két másfél évtizeden keresztül elhallgatta, hogy Szita Károly megtorolta a neki nem tetsző véleményeket, a kellemetlen kérdéseket. Pedig többször kifejtette, csak az igen szavazatokat tartja elfogadhatónak, a demokrácia nála csak eddig működik (Szita Károly: jövőnket csak az igenekre alapozhatjuk; www.sonline.hu).

De az ebben a ciklusban tapasztalt, ismétlődő dühkitörései átléptek minden korábbi erkölcsi határokat. Az alakuló gyűlésen már meg sem kellett szólalni ahhoz, hogy az ellenzéki képviselőket nagyképűnek, flegmának nevezze (Szita Károly több szerénységet javasolt egyes képviselőknek; www.sonline.hu). Ma már nincs olyan ellenzéki képviselő, akibe bele ne mart volna. (Kaposvár, az eltéríthetetlen „zöldváros”; www.sonline.hu).

A legsajnálatosabb az egészben az, hogy a megsértett képviselők – ki ilyen, ki olyan belső „meggyőződéssel” – tudomásul vették, hogy a polgármester a despotizmus olyan fokára jutott, amely már „orvosi esetnek” minősíthető.

Szita Károly „orvosi esetnek” minősített, amikor egy vállalkozóval kötött szerződést kifogásoltam (vállalkozó azonos volt azzal, aki 1994 tavaszán, többünk jelenlétében azt mondta: „Karcsikám, polgármestert csinálunk belőled”). Annak idején nem maradtam adósa a polgármesternek.

Ugyancsak „orvosi esetnek” minősített, amikor azt találtam mondai, ha a polgármester a város lakóinak biztonságát nem a statisztika alapján ítéli meg, hanem a lakók szubjektív érzete alapján, akkor el kell fogadnia azt is, hogy az élelmiszer-árak csökkenését a háziasszonyok másként érzékelik, mint amit a statisztika mutat! Most azonban úgy láttam, hogy a kialakult háborús állapot akadályozza azt a munkát, aminek az elvégzésével a kaposváriak megbíztak. Ezért a közgyűlés bezárása előtt azt mondtam: Polgármester Úr! Elég volt! Elfogadhatatlan a közgyűlést levezető stílusa! Ellenzéki képviselőtársaimnak nem akarok fogadatlan prókátora lenni, így hát magam nevében mondom: nincs joga az eltérő véleményt megfogalmazó képviselőket arrogáns dühkitörésekkel megzavarni, személyüket durva jelzőkkel minősíteni. Már az alakuló közgyűlésen is arra kértem, az ellenséget ne az ellenzéki képviselők, hanem a saját párttársai között keresse. A demokrácia Kaposváron sem szólhat arról, hogy mindenkinek egyformán kell látni, gondolkodni, beszélni, szavazni. Szíveskedjék elfogadni, hogy a közgyűlési munka együtt jár a vitával. Ez azonban nem zárhatja ki a korrekt együttműködést, a kulturált közgyűlési hangnemet. Én is Kaposvárért szeretnék dolgozni, együttműködni azokkal is, akik másként gondolkodnak! Ne akarja korlátozni a képviselői munkámat! Ne akarjon a következő öt évben folyamatosan háborúzni! Én nem akarok, rajtam nem fog múlni. Azt azonban tudnia kell, hogy „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten”.

Szóljon hozzá a facebook-on!