Meddig álljuk a pofonokat?

Szita Károly a „kényelmes közgyűlési többség” támogatásával fokozatosan gyűrte maga alá a más véleményen lévőket, legyen az akár civil, akár ellenzéki politikus. Jellemző a közelmúltban elhunyt, civil szervezet „színeiben” mandátumot szerző képviselő asszony közgyűlési kálváriája: kezdeti aktivitását, hozzászólásait a polgármester cinikus, gúnyos megjegyzésekkel negligálta. A második közgyűlési ciklusban – megtörve az állandó verbális megaláztatástól – már hozzá sem szólt.

A jelenlegi ellenzéki képviselők közül - a lényegre törő kérdései, alapos felkészültséget tükröző hozzászólásai miatt - legtöbbet az egyetemi oktató minőségében is többször megalázott Pintér Attila (DK-Együtt-PM-MSZP) szenved. Csak idő kérdése, hogy mikor törik meg. A múltbeli tapasztalatok miatt az ellenzéki képviselők ma már inkább megmaradnak az illedelmes kérdéseknél. Néha, óvatosan megfogalmaznak egy, egy - a pártjuk számára közgyűlési jelenlétet is igazoló - hozzászólást. Másfajta nyilvánosságot nem is keresnek. Mindez érthető: ma sincs olyan képviselő, akinek egzisztenciája közvetlenül, vagy közvetve ne függne az önkormányzattól. Nem vitatható, Kaposváron a másként gondolkodók közül ma már csak a mazochisták vállalnak képviselőséget. Kevesen vállalják fel a közösségért a „pofozózsák” szerepét.

Az önkormányzat - mint a legnagyobb foglalkoztató, mint a legnagyobb megrendelő - ott van a város gazdasági életének minden területén. Ebből adódóan a polgármester széleskörű befolyással rendelkezik. Egyetértése nélkül a városban nem történhet semmi. Ha kell álláshelyeket „zárol”, ha a szükség úgy kívánja, munkahelyeket „teremt”. Hirdetéseken-, a helyiségbérleten keresztül „gyeplőn tartja” a helyi napilapot is, amely az elhallgatásokkal, valótlanságok sulykolásával, „pártatlanságával” az elmúlt két évtizedben jelentős szerepet játszott a kaposváriak többségének „lebutításában”.

Egy jellemző, régi példa: a napilap 2003. január 3.-i számában Szita Károly a Pécsi u. 233. számú ház előtt tartott sajtótájékoztatójáról tudósított („Széttépte a szerződést”). A polgármester bejelentette, „szerdától nem kell a lakosságnak fizetni a szemétszállításért”. Ebből az alkalomból Szép István kaposvári lakós széttépte a szemétszállítási szerződést. Az „akcióról” – a hitelesség érdekében – fotót is közöl a lap. A napilap a saját „tájékozatlanságát” örökítette meg, ugyanis a lakossági szemétszállításra a szolgáltató sem akkor, sem ma nem köt írásos szerződést, mert a szemétszállítás szolgáltatást - jogszabályi rendelkezés szerint - kötelezően igénybe kell venni minden ingatlan használónak. Azaz, kamu szerződését tépte szét a riportalany! A lap rendszeresen elhallgatta azokat az ellenzéki képviselői véleményeket, miszerint az „ingyenes” szemétszállítás igazságtalan, mert nem fizetnek díjat azok a tehetősebb kaposváriak sem akiknek - az életvitelük, jövedelmi viszonyaik miatt - a „szemétkibocsátása” többszöröse a szerényebb körülmények között élőkénél. Elhallgatta azt is, hogy az önkormányzat a szolgáltatónak kifizetett összeget az egyébként is mostoha körülmények között élők helyzetének javításától vonja el. A közgyűlés adóemeléssel teremtette meg az „ingyenes” szemétszállítás fedezetét (mint tudjuk, ezért sem maradt tartós az „ingyenes” szemétszállítás).

Egy jellemző, friss példa: a polgármester a legutóbbi közgyűlésen - kérdésre válaszolva - kijelentette kaposvári állomásépület felújítása az illetékes miniszter márciusban tett ígéretének megfelelően a nyáron megkezdődött. Ezzel a lendülettel egyben - a tájékozatlansága miatt - ledorongolta a kérdést feltevő Pintér Attilát, mondván, „Ön nem ebben a városban él?”. Valóban! Az állomásépület felújításának megkezdését márványtáblán is megörökítették, igaz ez 1997-ben történt! Nem kell oknyomozó újságírónak lenni ahhoz, hogy az állomásépület felújításával kapcsolatos nyilvánvaló valótlan állítást a magát közéletinek tartó napilap munkatársa a közgyűlési tudósításban szóvá tegye. Nem tette. Nem csak ezt, mást sem!

Ez a lapmagatartás azért is sajnálatos, mert az elmúlt évtizedben a polgármesterétől eltérő vélemények fokozatosan kiszorultak a közéleti napilapból, miközben a polgármester megteremtette „saját” média birodalmát. Ezekben, természetesen csak „mindent a kaposváriakért” szlogen jegyében elért „sikerekről” lehet olvasni.

Bármennyire is furcsán hangzik, Kaposváron - pártállástól függetlenül - kétféle ember él: van, aki az állását félti, és van, aki attól fél, hogy nem kap munkát, nem kap megrendelést. Egzisztenciális félelem uralkodik ma a városban. Az elégedetlenség még baráti körben is csak módjával tör a felszínre. A cikkíró által számon kért hallgatás oka a félelem. E miatt nem mer senki nyilatkozni. Ha a választási törvény nem változik, a következő önkormányzati választások után is lesznek olyan képviselők a közgyűlésben, akik nem a FIDESZ-KDNP szövetséget képviselik. Kérdés csak az, lesz-e akkor civil kurázsi, lesz-e politikai ellenzék Kaposváron, akár nyomokban is.