Kaposvár a teljes foglalkoztatottság küszöbén!

Az elmúlt húsz év programjaiban a célok és feladatok-, a leírt lózungok is jórész ismétlődnek. Kivétel a bérfelzárkóztatására és a foglalkoztatottság javítására vonatkozó önkormányzati eszközök lassú kopásában, elhagyásában van. A legutóbbi, ”Hiszünk egymásban” polgármesteri program már említést sem tesz arról, hogy a kaposvári bérek továbbra látótávolságon kívül vannak országos átlaghoz képest, Kaposvár a megyei jogú városok rangsorában az alsó negyedben található.   A legutóbbi közgyűlésen ezért kérdezte meg Pintér Attila (DK - Együtt-PM - MSZP) a polgármestert, hogy az önkormányzat mit kíván tenni a bérfelzárkóztatás ösztönzése és a foglalkoztatás növelése érdekében? A kérdésre nem is a polgármester, hanem a Fidesz bunkóbotos frakcióvezetője válaszolt, mondván az alacsony bérek nem csak kaposváriak problémája. Nem lehet a polgármestertől számon kérni sem az alacsony átlagjövedelmeket, még kevésbé a munkahelyteremtést.

Nem volt ez mindig így, ezért is indokolt a kérdés. A város húsz évvel ezelőtt, első alkalommal megválasztott polgármestere választási programjaiban ígéretet tett arra, hogy az átlagbérek felzárkóztatását a helyi adórendszeren keresztül támogatja az önkormányzat („Európa a jövőnk, Kaposvár a mi otthonunk” 2002.). Ígéret tett arra is, hogy négy év alatt legalább 20%-al emelkednek a bérek és adókedvezmény ígért azoknak a cégeknek, „akik az előző évi infláció mértékét meghaladó mértékben növelik a dolgozók bérét”.  („Új munkahelyek, Új utak, Új otthonok”, 2006.). A béremelést ösztönző eszközök – adókedvezmények formájában – meg is jelentek a helyi rendeletben (például: „az a vállalkozó, aki az infláció kétszeresét meghaladó mértékben növeli az átlagbéreket, az 5 százalék iparűzési adókedvezményt kap, de maximum 2 millió forintot”). Sajnos a bérek nem nőttek 20 százalékkal. A 2006. évi önkormányzati választásokat követően a helyi rendeletből a képviselők törölték az a béremelésre vonatkozó adókedvezményt. A polgármester 2010-ben írt programjában már említést sem tesz a bérfelzárkóztatás támogatásáról, igaz a „tudásalapú” munkahelyek teremtésére - amely elvileg magasabb bérrel jár együtt - azért ígéretet tett. A legutóbbi, „Hiszünk egymásban” programban már csak közmunkát, ennél fogva közmunkás bért ígér a polgármester.

Az ígéretek között mindig kiemelt szerepet kapott a foglalkoztatás szintjének az emelése. Azt írja, hogy az önkormányzat 1994 és 2002 között 6960 munkahelyet hozott létre. A polgármester nagyon magasra tette a „lécet”, hisz szerinte 2002-re a foglalkoztatási ráta Kaposváron elérte a 70 százalékot, az országos 61,1 százalékkal szemben („Európa a jövőnk, Kaposvár az otthonunk” 14. oldal). A következő nyolc évben sem tétlenkedett, 2002 és 2010 között összesen 7966 munkahelyet teremtett az önkormányzat. Igaz 2006 nyarán arról ír a programjában, hogy „büszkék lehetünk arra is, hogy a foglalkoztatási ráta Kaposváron 62 százalék” (valószínű, nem emlékezett arra, hogy 2002-ben 70 százalékos foglalkoztatottságot írt). A 2014-es önkormányzati választási programjában már sokkal reálisabban ítélte meg a lehetőségeit, mert megköszönte a 6200 kaposvári vállalkozónak, hogy Kaposváron 500 fővel többen dolgoznak, mint 2010.-ben (amiről tudjuk, hogy a többlet teljes egészében a közmunkának köszönhető). Feltételezem, ezt a megközelítést azért is választotta a polgármester, mert a közelmúltban megjelent kampány-újságjában feltett „obersovszky színvonalú állításra”, miszerint „az önkormányzatnak nem feladata a foglalkoztatás növelése”, csak helyeselnie kellett. Persze nem maradt feladat nélkül: célként a teljes foglalkoztatottság elérését határozta meg, a sokadik határidőt 2020-ban jelölte meg. Az egyetlen ismert eszköz a „zöldfoglalkoztatatás”, azaz a „gyógynövénytermesztő, -gyűjtő, -feldolgozó és -értékesítő mintaprogram”. A „Hiszünk egymásban” programban közölt foglalkoztatási adatok ismeretében állítható, hogy a Kaposváron már 2020. előtt megvalósul a teljes foglalkoztatottság. Csak hinni kell benne!