„Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten”

Köszönöm azoknak a kaposváriaknak, akik elmentek szavazni. Köszönöm azoknak, akik a demokratikus baloldal jelöltjeire adták voksukat. Köszönöm azoknak, akik a – múltbeli teljesítményem alapján – alkalmasnak tartottak a polgármesteri feladatra. Köszönöm azoknak az aktivistáknak, akik segítettek eljuttatni a programomat a kaposváriaknak. A hitehagyott távolmaradóknak pedig azt üzenem – legyenek azok a Szita Károlyból kiábrándultak, vagy akár a baloldalban okkal csalódottak – hogy a változás, belátása a tévedéseinknek mindig konfliktussal jár. A távolmaradás korábban sem segített az egyéni sorsok jobbá alakításában.

Véget ért egy – a helyi média által sulykolt - eleve reménytelennek mondott, ám a szoros eredményt is magában hordozó választási küzdelem. Legyőztek bennünket, de nincs szégyellni valónk, a harmadik mandátum megszerzését csak egy volt „álbaloldali” kurucos megmozdulása akadályozta meg.

Gratuláltam Szita Károlynak, noha a küzdelem nem egyenlő feltételek mellett folyt. Nem csak azért, mert több tízmillió forint közpénz felhasználásával kampányolt, miközben nem vállalta a programok vitáját. Nem csak azért, mert a kaposváriak adóforintjából, az uniós támogatásokból fizetett hirdetésekből élő hetilap extra megjelenést biztosított minden járdaszakasz, minden kátyú „avatásához”. Nem csak azért, mert az összes önkormányzati hirdetőhelyet blokkolta a fidesz (miközben az általa „felügyelt” megyei köztévé bajszos „politikai” műsorvezetője - álságos módon - a baloldaltól kérte számon a plakátok hiányát). Nem csak azért, mert még a Polgármesteri Hivatal által kihelyezett – „balkáni” színvonalú – ingyenes hirdető táblákat is helyenként „elfoglalták” a fidesz jelöltjei. Nem csak azért, mert a helyi – a kaposvári adófizetők pénzéből működő – köztelevízió kizárólag Szita Károly „lélegzetvételéről” tudósított. Nem volt tisztességes verseny. Minden civil-, állami- és önkormányzati rendezvény a fidesz kampánycéljainak volt alárendelve. Korábban Kaposváron soha ennyi közjogi méltóság-, kormánypárti politikus nem fordult meg néhány hét alatt.

A helyi - fennmaradásáért küzdő, az önkormányzattól kényszerűen alamizsnát elfogadó - „közéleti napilap” nem vett tudomást arról, hogy a közélet része a „hogyan tovább Kaposvár”-ról szóló programok versenye, így aztán nem is tudósított róla (miközben hiányolja a demokratikus ellenzék „megfelelő üzeneteit”). A lap vezetése a korrektség etalonjának, hiánypótlásnak gondolta, hogy a polgármester jelöltek válaszolhattak az általuk feltett öt kérdésre (ahol a válaszok terjedelme alig haladhatta meg a kérdésekét). Társ-tettes volt abban, hogy helyi média tudatosan elhallgatta a demokratikus ellenzék által állított jelöltek valamennyi lakossági beszélgetését. Kaposváron három országgyűlési képviselő részvételével tartott nagygyűlésnek sem volt hírértéke.

Tudom, tudjuk, hogy miért nem lett szorosabb a verseny. Az adatok, tények a tapasztalatok birtokában vagyunk. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy az ellenzéki szavaztok többségét megszereztük. Azzal sem, hogy a választókerületek döntő többségében a második helyet „szereztük meg”. Az elemzést, az értékelést az arra hivatott politikusok elvégzik, mint ahogy én is ezt fogom tenni. Persze mások már helyettem, helyettünk is értékelnek: szánalmasnak tartom, ha egy marginális párt - a háttérmunkát fontosabbnak tartó - „néma levente” képviselője nem a saját-, és pártja dicstelen szereplését értékeli, hanem a demokratikus ellenzék sorsáért aggódik.

A „hogyan tovább” meghatározása fontos feladat. Számomra azonban a következő hónapok, évek várospolitika tennivalóinak megoldása a fontosabb. Ebben a munkában szeretnék egyenlő partnerként részt venni. Ezért támogatom azt a programot, amely célul tűzte ki, hogy valóban a kaposvári vállalkozók kapják az önkormányzati megrendelések 85-90 százalékát. Támogatom a teljes foglalkoztatottság elérését, azaz aki dolgozni akar, az a versenyszférában kapjon munkát (ne a közmunkából kelljen megélnie). Támogatom a gazdaságösztönző adócsökkentést, az önkormányzati tulajdonú közszolgáltatók - az alacsony díjak miatti - veszteséges gazdálkodásának átlátható finanszírozását, az önkormányzati tulajdonú üzletek bérleti díjának indokolt csökkentését. Támogatom az önkormányzat szerepvállalását a szakmunkásképző tanműhelyek létesítésében, a korszerűbb szakmunkásképzés feltételeinek megteremtésében. Támogatom az önkormányzati épületek-, intézmények komplex – energia megtakarítást is eredményező – felújítási programjának kidolgozását, megvalósítását.  Támogatom a szociálisan rászorultak lakhatási feltételeinek érdemi javítását, a panelprogram ismételt beindítását, a közmunka program - átmeneti megélhetést biztosító - szervezettebb, hatékonyabb fenntartását. Támogatom a rendőri szervek erőteljesebb fellépését azokkal az emberekkel szemben, akik „vegzálják az arra járókat”. Követelni fogom a „rend-rendelet” érvényesítését. Támogatom a szociális város-rehabilitációt, az szegregáció kialakulásának a megakadályozását.

Tudom, hogy a végrehajtás vitával, esetenként konfliktusokkal jár együtt. Ez azonban nem zárhatja ki a korrekt együttműködést, a kulturált közgyűlési hangnemet. Rajtam nem fog múlni. Azt azonban tudnia kell minden, szavakban együttműködő partnernek, hogy „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten”.