Ki fizeti az olcsó városban az „ingyen ebédet”?

Középkorú, szakmunkás, vállalkozó, két gyermekes családfő. Szülei segítségével vett lakásban, „konszolidált” körülmények között élnek. Csak a felesége panaszkodik egyre gyakrabban, hogy a hónap vége előtt elfogy a háztartásra „kiszabott” pénz, pedig a rezsiköltség is kisebb a korábbinál és az infláció is alacsony. Akár átlag kaposvári is lehetne. De nem az, mert amit nem ért, azon elgondolkodik és kérdez.

Nem érti, hogy neki, mint „közületnek” miért kell több víz-, és csatorna-, valamint szemétszállítási díjat fizetnie, mint az ugyanolyan fogyasztói szokásokkal rendelkező szomszédjának. Nem érti, hogy mint „közület”, miért ő finanszírozza az alacsony lakossági díjat. Aztán belátja, a magasabb „közületi”díjat ő is beépíti az áraiba. Így tesz minden szolgáltató. A bankok, a multik, a telefontársaságok, stb. a különadókat, a magasabb költségeiket a lakossággal fizettetik meg. Részben ezért sem elegendő a feleségnek a „kosztpénz” a hónap végéig.

Azt sem érti, hogy ha sikeres a Kapos Holding, akkor évek óta miért veszteségesek az „irányítása” alá tartozó, jelentősebb cégek többsége: az élményfürdő, a jégcsarnok, a nagypiac, a tömegközlekedés. Az önkormányzat kinek a pénzéből „kompenzálja” a cégek veszteségét? Miért van az, hogy a közmunkások által összegyűjtött levélhalmokat a szolgáltató hetekkel, hónapokkal később szállítja el? A hulladékszállító cég miért a dolgozóik „bemondása” alapján bírálja el a kukatörésekkel kapcsolatos panaszokat? Miért csökkenti a járatait a tömegközlekedési cég? A virágfürdőben miért nem javítják meg hónapokig a hibás csapokat? Miért korlátozzák – változatlan jegyárak mellett – a létesítmény használatát? A jégcsarnok az ígért tizenegy hónap helyett, miért csak hat hónapot üzemel? Miért bújnak a közszolgáltató cégek vezetői a jegyzőkönyvek és a levelek mögé?

Nehéz választ adni a sokasodó kérdésekre. A Kapos Közszolgáltató Holdingot azzal a céllal hozta létre az önkormányzat, hogy a közszolgáltató cégek a minőségi szolgáltatás mellett „a lehető legkevesebb közpénzből működjenek úgy, hogy, Kaposvár továbbra is az ország egyik legolcsóbb városa legyen”.

A célokból vajmi kevés valósult meg: a szolgáltatások minősége jelentős területeken (tömegközlekedés, hulladékszállítás, virágfürdő) romlott, az önkormányzati támogatás – figyelembe véve a fejlesztési támogatásokat is – érdemben nem csökkent, a cégek egy része tartósan veszteséges. A veszteség és a támogatás együttes összege évente egymilliárd forintot is meghaladta. Ebben az évben a tartósan veszteséges cégek működőképességének fenntartása további százmilliókat vesz igénybe. A közszolgáltató cégek gazdálkodási adatai nem igazolják a Kapos Holding létjogosultságát.

Majdnem egy generáció nőtt fel abban a hazugságban, hogy Kaposvár az ország egyik legolcsóbb városa. „Kaposvár 1994-ben még az ország egyik legdrágább városa volt”, de négy év alatt sikerült elérni, hogy „ma már nálunk a legalacsonyabbak a közüzemi díjak az ország városai között”. A „legolcsóbb város” hamis szlogenjének való megfelelés végig kísérte Szita Károlyt az elmúlt húsz évben. Csak Kaposváron lehetett választást nyerni az „ingyenes” szemétszállítással, amely közel évi 300 millió forintjába került az önkormányzatnak. Az egyes szolgáltatási díjak átmeneti, néhány tízmillió forintba kerülő csökkentésével el lehetett hitetni a kaposváriakkal, hogy van „ingyen ebéd”. Ezzel szemben a város költségvetése szerint minden kaposvári háztartásnak évi 40 ezer adóforintjába kerül az alacsony közszolgáltatási díjak támogatása

Az alacsony közszolgáltatási díjak Kaposvár - a helyiek jövedelmi helyzetéhez igazodó - múltban gyökeredző adottsága. Az önkormányzat „örökölte” az alacsony közszolgáltatási díjakat. A közgyűlés - mert a díjak meghatározása a tulajdonviszonyoktól függetlenül feladata volt - megtartotta az alacsony közszolgáltatási díjakat. Ezt azonban a kaposvári adófizetők pénzéből tette.

A Holding vezetése rendkívüli erőfeszítéseket tesz az önkormányzati támogatás csökkenésének kompenzálására, a költségek csökkentésére és a veszteségek mérséklésére. A választott módszer miatt azonban „borítékolható”, hogy a tőkehiány újratermelődik. Ennek oka az is, hogy a politika az alacsony közszolgáltatási díjakból számítja vissza a cégek elismert költségeit, melyek nem nyújtanak fedezetet a tényleges költségekre, így a bérekre sem. Azok a döntéshozók, akik azt hiszik, a rosszul fizetett munkásból ki lehet kényszeríteni a jó színvonalú szolgáltatást, azt sem értik, miért vagyunk egyre távolabbra a nyugat-európai munkamoráltól, a nyugat európai munka hatékonyságától.

A kaposvári közszolgáltatás - a Kapos Közszolgáltató Holding megalakításakor megfogalmazott – céljai akkor lesznek teljesíthetők, ha a közszolgáltató cégek számára „engedélyezett” lesz a nyereséges gazdálkodás. Csak ebben az esetben teremthetők meg a hatékony gazdálkodás feltételei, a színvonalas szolgáltatást biztosító fejlesztési források.