HÍREK
|
Természetkárosítás önkormányzati módra!2014.09.10.
A városházi nyilatkozatok szerint a Deseda tó komplex turisztikai fejlesztése keretében – Európai Uniós támogatással – megépülő kerékpárút lehetővé teszi a tó körbe kerékpározását. Azt most nem firtatnám, hogy a beruházás miért csúszott öt évet és hogy a beruházás megvalósítása milyen következményekkel járhat az idegenforgalmi jelentőségű horgászturizmus számára, csupán a kerékpárúton - az állami ünnep napján - szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani Önökkel.A toponári oldalról indultam, az úton különösebb meglepetés nem ért. Az elkészült Látogató Központ körül még munkások dolgoztak. A fahíd után vége volt az aszfaltozott kerékpárútnak, de sikerül a tó partján kerékpározva – több élet-, és balesetveszélyes helyen keresztüljutva – elérnem a másik hídig. Az utat csak a félelmet nem ismerő, gyakorlott terepkerékpárosoknak ajánlom. Később meggyőződtem róla, hogy az ettől néhány méterre lévő erdészeti út sem jelent sokkal kisebb próbatételt.
Az igazi meglepetés a tó füredi oldalán ért. Sajnos szegényes a szókincsem annak a természetkárosításnak, rombolásnak a leírásához, amit az „elkészült” kerékpárúton és annak közvetlen közelében tapasztaltam. Ezért inkább néhány fényképen mutatnám meg a közel 300 millióba kerülő természetkárosítást. (Füredi csónak kikötő és környezete)
Illés Zoltán volt környezetvédelmi államtitkár bizonyára bűncselekményt kiáltana, ha látná az a pusztítást, amit a turisztikai kínálat fejlesztésére hivatkozva elkövettek a kaposvári képviselő testület megrendelésére.
Bár a szerződés szerinti határidő lejárt (augusztus 15.), a kerékpárútból csak a helyenként eltérő szélességű aszfaltcsík volt kész (több helyen a kétirányú forgalomkor szűknek bizonyult az út). Az aszfalt-csíkra az átfolyó víz sok helyen földet hordott fel, a padkát számtalan helyen „kikezdte” a víz és 30-50 centi széles „utat” vágott magának a tóhoz. Az utat két oldalt „kísérő” vízelvezető árkokat és az átereszeket több helyen a víz feltöltötte földel (az eső utáni Somogybabod jutott eszembe). A csónak kikötő ugyancsak „megközelíthetetlen” volt. Láttam a 15 millióért vásárolt napelemes hajót, amely inkább egy hordóból összetákolt tutajra hasonlított. A kerékpárúttal együtt épített ökoturisztikai útnak nyomait sem láttam.
A pusztítást látva, nem értettem, miért kellett - több helyen 30 méter szélességben – letarolni erdőt, mezőt? Számomra az is talány, hogy az idegenforgalmi kínálatot jelentő horgászat számára miért tették szinte járhatatlanná a tópart füredi oldalát?
Az ünnepélyes átadás előtti napon ismét végig kerékpároztam a füredi oldalt. Szerencsére az aszfaltcsík már száraz volt, az „eltakarított” sár felszáradt. Bár láthatók voltak a kivitelező „pozitív” erőfeszítései, a természetet nem tudta legyőzni.
Ismerve az önkormányzati gyakorlatot, a kérdés kézenfekvő: ki fogja a rendszeres karbantartást elvégezni, ha a kivitelező levonul a több mint hét kilométeres kerékpár-útról? |
||